Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

„Jó itt most ma­gyar­nak len­ni” – hang­zott el Szűcs Fe­renc­nek, a Ká­ro­li Gás­pár Re­for­má­tus Egye­tem pro­fesszo­rá­nak aj­ká­ról ta­valy de­cem­ber 16-án az Ut­rech­ti Egye­tem sze­ná­tu­si ter­me előtt. A jo­gos büsz­ke­ség­re rit­ka ese­mény szol­gál­ta­tott okot: 2008 utol­só hó­nap­já­nak har­ma­dik he­té­ben há­rom ma­gyar teo­ló­gus dok­to­rált Hol­lan­di­á­ban. Egyi­kük Nagy Do­rottya evan­gé­li­kus lel­kész, aki Mig­rá­ció és teo­ló­gia cí­mű, an­gol nyel­vű ér­te­ke­zé­sét véd­te meg a nagy hí­rű in­téz­mény­ben. Az új teo­ló­gi­ai dok­tort a hely­szí­nen kér­dez­te Hor­váth-He­gyi Oli­vér

– Ti­zen­nyolc év Er­dély­ben, öt év Ma­gyar­or­szá­gon, egy Hong­kong­ban, az­után hat Hol­lan­di­á­ban. Mit je­len­tet­tek ezek az ál­lo­má­sok az éle­té­ben?

– Az ál­lo­más ész­le­lé­sé­nek a fel­té­te­le az oda ve­ze­tő út tu­da­to­sí­tá­sa. Az én es­tem­ben az út, az utak a kö­rü­löt­tem lé­vő vi­lá­got tá­gí­tot­ták. Az ál­lo­má­sok pe­dig a tá­gu­ló kö­rök ha­tár­vo­na­lán he­lyez­ked­tek el. Ezek az ál­lo­má­sok se­gí­tet­tek meg­ta­pasz­tal­ni azt, hogy a föld ke­rek, s hogy va­ló­ban em­be­rek lak­ják; olya­nok, ami­lyen én va­gyok.

– Mi­ként, mi­lyen cél­lal ke­rült Hong­kong­ba, majd Hol­lan­di­á­ba? Ké­rem, fog­lal­ja össze rö­vi­den ed­di­gi pá­lyá­ját!

– A hong­kon­gi év az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­te­men foly­ta­tott ta­nul­má­nya­im szer­ves ré­sze volt. Ne­gyed­éves hall­ga­tó­ként egy nem­zet­kö­zi teo­ló­gi­ai ösz­tön­díj­jal ke­rül­tem a vi­lág ama cso­dás he­lyé­re. Egy éven ke­resz­tül a kon­tex­tu­á­lis teo­ló­gia kér­dé­se­i­vel, va­la­mint kí­nai egy­ház­tör­té­net­tel és rend­sze­res teo­ló­gi­á­val fog­lal­koz­tam. A gya­kor­la­ti éve­met az irs­ai evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet­ben töl­töt­tem. 2002 óta élek és dol­go­zom Hol­lan­di­á­ban lel­kész­ként és teo­ló­gus­ként. Dok­to­ri disszer­tá­ci­óm ké­szí­té­sét hi­va­ta­lo­san 2004-ben kezd­tem, előt­te a Sti­pen­di­um Ber­nar­di­num el­ne­ve­zé­sű ala­pít­vány jó­vol­tá­ból foly­tat­hat­tam teo­ló­gi­ai, ant­ro­po­ló­gi­ai és si­no­ló­gi­ai ta­nul­má­nyo­kat, ugyan­csak Hol­lan­di­á­ban.

– Szűcs Fe­renc pro­fesszor nem­csak a re­for­má­tus teo­ló­gu­sok mi­att uta­zott Ut­recht­be, van kö­ze az Ön dol­go­za­tá­hoz is.

– Így igaz, disszer­tá­ci­óm bí­rá­ló­ja­ként volt je­len a vé­dé­sen. An­nak ide­jén, a rend­sze­res teo­ló­gi­á­ból tett szi­gor­la­ti vizs­gám után ar­ra biz­ta­tott, hogy a rend­sze­res teo­ló­gia ha­tá­roz­za meg aka­dé­mi­ai mun­kás­sá­go­mat.

– Kik se­gí­tet­ték ér­te­ke­zé­se el­ké­szí­té­sé­ben?

– Az ál­ta­lam ku­ta­tott té­ma össze­tett­sé­ge mi­att há­rom té­ma­ve­ze­tőm volt: prof. dr. J. A. B. Jon­ge­neel, az Ut­rech­ti Egye­tem nyu­gal­ma­zott misszio­ló­gu­sa, prof. dr. Anne Ma­rie Ko­ol, a Ká­ro­li Gás­pár Re­for­má­tus Egye­tem misszio­ló­gu­sa és dr. Kim Kwong Chan, a Hong­kon­gi Egye­tem ant­ro­po­ló­gu­sa és misszio­ló­gu­sa. Mind­hár­muk­nak el­is­me­rés­sel tar­to­zom.

– Négy éven ke­resz­tül csak úgy le­het ku­tat­ni egy té­má­ban, ha va­la­ki tel­jes el­kö­te­le­zett­ség­gel szán­ja oda ma­gát a mun­ká­já­nak. Mi in­dí­tot­ta er­re a fel­adat­ra?

– A fel­adat ki­kris­tá­lyo­so­dá­sá­nak, il­let­ve vál­la­lá­sá­nak hosszú a tör­té­ne­te, és ter­mé­sze­te­sen el­vá­laszt­ha­tat­lan az em­lí­tett tá­gu­ló kö­rök­től. Dip­lo­ma­mun­ká­mat ké­szít­ve kezd­tem el fog­lal­koz­ni a ma­gyar­or­szá­gi kí­na­i­ak­kal. Szá­mom­ra ak­kor még az volt a kér­dés, hogy mi az egy­ház sze­re­pe a Ma­gyar­or­szág­ra be­ván­dor­lók­kal és kü­lö­nös­kép­pen a Ma­gyar­or­szá­gon élő kí­na­i­ak­kal kap­cso­la­to­san. Az el­ké­szült dol­go­zat a misszi­ói at­ti­tűd mel­lett tet­te le a vok­sot. Ez a konk­lú­zió szá­mom­ra vi­szont nem volt ki­elé­gí­tő. Ér­zé­kel­tem, hogy va­la­mi „nem stim­mel”. Hogy nem sza­bad olyan nagy sza­vak­kal, mint ami­lyen az „egy­ház” és a „misszió”, könnyel­mű­en meg­vá­la­szol­ni a be­ván­dor­lás, a nép­ván­dor­lás kér­dé­se­it. Rá­adá­sul a misszió fo­gal­ma igen­csak vi­ta­tott mind egy­há­zi, mind aka­dé­mi­ai kö­rök­ben. Ez az elé­ge­det­len­ség ösz­tön­zött ar­ra, hogy job­ban, ala­po­sab­ban el­mé­lyed­jek a té­má­ban.

– Mig­rá­ció és teo­ló­gia – va­ló­já­ban mit ta­kar dok­to­ri disszer­tá­ci­ó­já­nak a cí­me?

– A cím mö­gött egy két­száz­öt­ven ol­da­las ér­te­ke­zés ta­lál­ha­tó. Alat­ta pe­dig az al­cím: „A ma­gyar­or­szá­gi és ro­má­ni­ai kí­nai ke­resz­tyén kö­zös­sé­gek ese­te a glo­ba­li­zá­ció-kon­tex­tus­ban.” Vagy­is a dol­go­zat a glo­ba­li­zá­ci­ót vá­laszt­ja ke­ret­ként, és a vizs­gá­ló­dás kö­zép­pont­já­ban a mig­rá­ció so­rán lét­re­jött ke­resz­tény kö­zös­sé­gek áll­nak. A fő­cím rá­mu­tat ar­ra, hogy az ér­te­ke­zés tu­da­to­san te­szi egy­más mel­lé a mig­rá­ció és a teo­ló­gia fo­gal­mát. A ki­in­du­ló kér­dés te­hát az, hogy mi kö­ze van e két fo­ga­lom­nak – je­len­ség­nek – egy­más­hoz. A min­den­na­pi élet­ben mi­kor és ho­gyan ta­lál­ko­zik e ket­tő?

A glo­ba­li­zá­ció mint kon­tex­tus azt je­len­ti, hogy úgy te­kin­tünk a vi­lág­ra, mint szö­vet­re, még­pe­dig mint egyé­nek és kö­zös­sé­gek ál­tal al­ko­tott szö­vet­re. Rend­kí­vül nagy az em­ber fe­le­lős­sé­ge an­nak a vi­lág­nak az ala­kí­tá­sá­ban, amely­be szü­let­tünk, és amely­ben élünk. A ke­resz­tyén/ke­resz­tény em­ber élet­vi­te­lét, a kö­zös­ség szö­vé­sé­nek mód­ját az Is­ten­nel va­ló vi­szo­nya ha­tá­roz­za meg. Ez a vi­szony az alap­ja min­den egyé­ni és kö­zös­sé­gi meg­nyil­vá­nu­lás­nak. A glo­ba­li­zá­ció te­hát so­ha­sem le­het sze­mély­te­len. A glo­ba­li­zá­ció an­nak tu­da­to­sí­tá­sa, hogy a föl­det em­be­rek lak­ják, és hogy a föl­di vi­szo­nyok ala­kí­tá­sát – a tár­sa­dal­mi, gaz­da­sá­gi, po­li­ti­kai vál­to­zá­so­kat – Is­ten nagy­mér­ték­ben az em­be­rek ke­zé­be ad­ta.

A szö­vet képé­nél ma­rad­va: szá­lak ta­lál­ko­zá­sá­ról van szó. Vagy­is a glo­ba­li­zá­ció em­be­ri ta­lál­ko­zá­sok nél­kül el­kép­zel­he­tet­len. A ta­lál­ko­zá­sok pe­dig úgy jön­nek lét­re, hogy az em­be­rek mo­zog­nak; az em­ber­nek lá­ba van, nem pe­dig gyö­ke­re. Az em­ber moz­gá­sát ne­vez­zük mig­rá­ci­ó­nak. Szak­nyel­ven az in­gá­zás is mig­rá­ci­ó­nak szá­mít, ér­te­ke­zé­sem­ben azon­ban csak a nem­zet­kö­zi mig­rá­ci­ó­val fog­lal­koz­tam, hi­szen ott je­lent­kez­nek a nagy teo­ló­gi­ai prob­lé­mák. A nem­ze­ti ho­va­tar­to­zás, egy adott te­rü­let bir­tok­lá­sa, val­lá­sok ta­lál­ko­zá­sa, az ide­gen­gyű­lö­let, ven­dég­sze­re­tet, iden­ti­tás mind olyan kér­dé­sek, ame­lyek e té­mát érin­tik. A mig­rá­ció szem­be­sí­tést is je­lent mig­rán­sok és nem mig­rán­sok kö­zött. A kér­dés az, hogy eb­ből a szem­be­sí­tés­ből lesz-e ta­lál­ko­zás, s ha igen, ak­kor mi­lyen.

Nos, a mig­rá­ció és a teo­ló­gia el­ső­sor­ban eb­ben a két kör­ben ta­lál­ko­zik. A nem mig­ráns – rossz szó­hasz­ná­lat­tal: he­lyi – ke­resz­té­nyek a mig­rán­sok je­len­lé­tét prob­lé­ma­ként ér­tel­me­zik, és kü­lön­bö­ző meg­ol­dá­so­kon dol­goz­nak: a mig­rán­sok be­il­lesz­té­se a he­lyi tár­sa­da­lom­ba, mi­előb­bi ha­za­té­ré­sük­nek a se­gí­té­se, dia­kó­ni­ai vagy misszi­ói szol­gá­lat és így to­vább. A ta­lál­ko­zás azon­ban szin­te min­dig a mig­rán­sok mig­ráns lé­tét hang­sú­lyoz­za. A ta­lál­ko­zá­sok alap­ja so­ha nem a ke­resz­tyén/ke­resz­tény hit.

Mig­ráns rész­ről a mig­rá­ció és teo­ló­gia ta­lál­ko­zá­sa el­ső­sor­ban lét­kér­dés. A mig­rá­ció köz­ben a ke­resz­tény em­ber fo­lya­ma­to­san sa­ját lé­té­nek, ván­dor­lá­sá­nak kér­dé­se­i­vel fog­lal­ko­zik. A fel­mé­ré­sek ar­ra en­ged­nek kö­vet­kez­tet­ni, hogy a ke­resz­tény mig­rán­sok szá­má­ra a mig­rá­ció nem prob­lé­ma, ha­nem le­he­tő­ség, és sok eset­ben fe­le­lős­ség­gel meg­ho­zott dön­tés. A nem mig­ráns fél mig­rá­ció­ér­tel­me­zé­se ilyen ér­te­lem­ben pro­vo­ka­tív. Ugyan­ak­kor a mig­ráns fél vi­szo­nyu­lá­sa sok­ban ha­son­lít a nem mig­rán­sé­hoz: pél­dá­ul misszi­ói vagy dia­kó­ni­ai te­vé­keny­sé­get kezd a má­sik fél kö­re­i­ben. Mind­eb­ből fél­re­ér­té­sek so­ka­sá­ga szár­ma­zik, és teo­ló­gi­ai ta­lál­ko­zás ér­dem­ben nem jö­het lét­re a két fél kö­zött.

A ta­nul­mány ki­mond­ja, hogy a két ka­te­gó­ria – mig­ráns és nem mig­ráns – hasz­ná­la­ta jo­gos és ered­mé­nyes mind­ad­dig, amíg ez a sa­ját kö­rö­kön be­lül tör­té­nik. Mi­helyst azon­ban a fe­lek ezek­kel a cím­kék­kel pró­bál­nak kö­ze­led­ni egy­más­hoz, nem lesz iga­zi ta­lál­ko­zás. Mi­ért? Mert a mig­ráns és nem mig­ráns ka­te­gó­ri­ák hasz­ná­la­ta a „más­ság” té­nyét nyo­ma­té­ko­sít­ja, ez­ál­tal au­to­ma­ti­ku­san vagy az egyik, vagy a má­sik fe­let fel­sőbb­ren­dű­nek, erő­sebb­nek, ha­tal­ma­sabb­nak, te­he­tő­sebb­nek, jobb­nak ál­lít­ja be. Az em­be­rek kö­zöt­ti ta­lál­ko­zá­sok fel­té­te­le azon­ban az egy­más mel­lé ren­delt­ség. Ezért disszer­tá­ci­óm­ban egy ré­gi pa­ran­cso­lat­ról tö­röl­tem le a port. A „Sze­resd fe­le­ba­rá­to­dat, mint ma­ga­dat” pa­ran­cso­lat­ról van szó, ame­lyet én tu­da­to­san „Sze­resd fe­le­ba­rá­to­dat, mert ő olyan, mint te!” for­má­ban for­dí­tok.

A ma­gyar fe­le­ba­rát szó­ban már nem ér­zé­kel­jük azt, ami a hé­ber ere­de­ti­ben na­gyon is ben­ne van. A hé­ber szó je­len­té­sét pon­to­sab­ban vissza­ad­ja az an­gol ne­igh­bour vagy a né­met Nächs­te, amit ma­gya­rul „szom­széd­nak”, „a mel­let­tünk lé­vő­nek” for­dít­ha­tunk. Rö­vi­den: a mig­rán­sok és nem mig­rán­sok ta­lál­ko­zá­sá­ra vo­nat­koz­tat­va a nagy pa­ran­cso­lat azt mond­ja, hogy sze­res­sem a mel­let­tem lé­vőt, a szom­széd­sá­gom­ba ke­rü­lőt, mert ő olyan, mint ami­lyen én va­gyok. Ez a faj­ta meg­kö­ze­lí­tés pe­dig azt fel­té­te­le­zi, hogy a ke­resz­tény mig­rán­sok és nem mig­rán­sok kö­zöt­ti ta­lál­ko­zás a te­rem­tett­ség szint­jén tör­té­nik; ez pe­dig az ab­szo­lút egy­más mel­lé ren­delt­ség. Ez, nem pe­dig a fe­lü­le­te­sen ér­tel­me­zett misszió vagy dia­kó­nia je­len­ti az el­ső lé­pést az iga­zi ta­lál­ko­zás irá­nyá­ba.

A dok­to­ri disszer­tá­ció a ma­gyar­or­szá­gi és ro­má­ni­ai kí­nai ke­resz­tény kö­zös­sé­gek pél­dá­já­val szem­lél­te­ti, hogy a fent le­írt fo­lya­ma­tok a gya­kor­lat­ban ho­gyan mű­köd­nek, és mi az, ami egye­di je­len­ség­ként ész­lel­he­tő. Az ér­teke­zés ugyan­ak­kor ter­mé­sze­te­sen fi­gyel­met for­dít a na­gyobb egy­há­zi szer­ve­ze­tek – Lu­the­rá­nus Vi­lág­szö­vet­ség, Egy­há­zak Vi­lág­ta­ná­csa, ró­mai ka­to­li­kus egy­ház és így to­vább – mig­rá­ci­ó­val kap­cso­la­tos teo­ló­gi­ai do­ku­men­tu­ma­i­ra is.

– Mennyi­ben se­gít­he­ti az el­ké­szült tu­do­má­nyos mun­ka mig­rán­sok és nem mig­rán­sok egy­más­ra ta­lá­lá­sát a min­den­na­pok­ban?

– A dok­to­ri cím hi­va­ta­lo­san is kö­te­lez ar­ra, hogy vi­se­lő­je a tu­do­mány és a köz­élet szol­gá­la­tá­ban áll­jon. Je­len ese­tben a tu­do­má­nyos mun­ka rá­vi­lá­gí­tott ar­ra, hogy mennyi­re bo­nyo­lult a mig­rá­ció és a teo­ló­gia ta­lál­ko­zá­sa.

A té­ma­vá­lasz­tás ön­ma­gá­ban is fel­ki­ál­tó­jel. Ke­resz­tyé­nek/ke­resz­té­nyek, fi­gye­lem! Olyan idők­ben élünk, ame­lyek­ben is­mét nép­ván­dor­lás zaj­lik. Ha ko­mo­lyan vesszük az egyén és kö­zös­ség sze­re­pét és fel­ada­tát a vi­lág szö­ve­té­nek ala­kí­tá­sá­b­an, ak­kor ke­resz­tyén/ke­resz­tény em­ber­ként nem mind­egy, mi­ként gon­dol­ko­dunk a mig­rá­ci­ó­ról, a mig­rán­sok­ról, a mel­lénk, kö­ze­lünk­be ér­ke­ző em­be­rek­ről. Hi­szen a mi né­ze­tünk, vé­le­ke­dé­sünk is ala­kít­ja a köz­gon­dol­ko­dást, a mig­rá­ci­ós po­li­ti­kát. Fon­tos­nak tar­tom, hogy ki-ki a ma­ga kis mig­ráns vagy nem mig­ráns kö­ré­ben be­szél­ges­sen, vi­tat­koz­zon, gon­dol­kod­jon er­ről a kér­dés­ről.

Ha pe­dig egyén és kö­zös­ség ar­ra a fel­fe­de­zés­re jut, hogy a ke­resz­tyén/ke­resz­tény mig­rán­sok olya­nok, mint ők ma­guk, s ha a mig­ráns ke­resz­tyé­nek/ke­resz­té­nyek is ha­son­ló meg­ál­la­pí­tás­ra jut­nak, ak­kor lesz ta­lál­ko­zás. Ak­kor nem az lesz a kér­dés, hogy ki volt az adott föld­te­rü­le­ten előbb, vagy hogy me­lyik nem­zet ma­ga­sabb ren­dű, avagy hogy mi­ként győz­he­tő le az ide­ge­nek­től va­ló fé­le­lem, ha­nem az a kér­dés, hogy mi, ke­resz­tyé­nek/ke­resz­té­nyek együtt, egy­más szom­széd­sá­gá­ban él­ve, ugyan­azt a te­rü­le­tet be­né­pe­sít­ve mi­ként le­he­tünk ál­dás­sá egy­más és má­sok szá­má­ra; hogy mi­ként já­rul­ha­tunk hoz­zá kör­nye­ze­tünk, la­kó­he­lyünk jó­lé­té­hez.

Bár an­nak vizs­gá­la­ta nem volt disszer­tá­ci­óm fel­ada­ta, hogy mind­ez a gya­kor­lat­ban mi­ként va­ló­sul­hat meg a min­den­na­pok­ban, úgy gon­do­lom: a nagy dol­gok sok­szor – leg­több­ször – kis kö­zös­sé­gek­ben kez­dőd­tek, s ami­kor túl naggyá nőt­tek, sok­szor – leg­több­ször – el­ve­szí­tet­ték az ere­jü­ket. A „Sze­resd fe­le­ba­rá­to­dat, mert ő olyan, mint te!” pa­ran­cso­lat-pa­ra­frá­zis is csak ilyen ki­csi, nem túl nagy­ra nő­ni kí­vá­nó kö­zös­sé­gek­ben ér­tel­mez­he­tő.

– A dok­to­ri cím meg­szer­zé­sé­vel egy sza­kasz bi­zo­nyá­ra le­zá­rult az éle­té­ben. Mik a ter­vei a jö­vő­re néz­ve?

– A dok­to­ri cím meg­szer­zé­se az alap­kő ha­son­la­tá­ban ér­tel­mez­he­tő. Aka­dé­mi­a­i­lag min­den jo­go­sít­vá­nyom meg­van ar­ra, hogy to­vább épít­kez­zem, s ezt én öröm­mel és lel­ke­se­dés­sel te­szem. Egy­elő­re egy úgy­ne­ve­zett poszt­dok­to­rá­tu­si pro­jek­ten dol­go­zom, és köz­ben itt-ott ta­ní­tok, elő­adok és pub­li­ká­lok. A disszer­tá­ci­óm könyv alak­ban 2009 áp­ri­li­sá­ban ke­rül a pi­ac­ra.

Nos, ez az aka­dé­mi­ai fo­nal. De előbb vol­tam lel­kész, mint dok­tor; lel­ké­szi hi­va­tá­som to­vább­ra is ben­nem él. Je­len­leg ez va­sár­na­pi szol­gá­la­tok­ban és egy lel­ki­gon­do­zói – lel­ké­szi – ál­lás­ban kap for­mát. Hogy egy év múl­va hol le­szek, és egé­szen pon­to­san mi­vel fo­gok fog­lal­koz­ni, nem tu­dom. Ed­di­gi éle­tem te­le volt vá­rat­lan for­du­la­tok­kal. Me­gyek, s mint min­den ke­resz­tény, úton lé­vő­nek val­lom ma­gam. S az út az én ese­tem­ben gyak­ran jár tény­le­ges hely­vál­toz­ta­tás­sal.

::Nyomtatható változat::