Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Ezt az Ég­tá­jo­lót a Meck­len­bur­gi Tar­to­má­nyi Egy­ház egy­sze­rű­sé­gé­ben is ba­rát­sá­gos ven­dég­szo­bá­já­ban írom. A la­za szö­vet­ség­be tö­mö­rült né­met­or­szá­gi evan­gé­li­kus egy­há­zak (VELKD) püs­pö­kei ugyan­is idei kon­fe­ren­ci­á­ju­kat a Ke­le­ti-ten­ger­hez kö­zel fek­vő Güst­row­ban tart­ják.

A VELKD nyolc tag­egy­há­za egé­szen el­té­rő tör­té­nel­mi vagy szo­cio­ló­gi­ai is­mer­te­tő­je­gyek­kel bír. A leg­na­gyobb és a leg­ki­sebb kö­zött öt­ven­sze­res a szor­zó, hi­szen a Han­no­ve­ri Tar­to­má­nyi Egy­ház­nak több mint há­rom­mil­lió, a scha­um­burg-lip­pe­i­nek pe­dig mind­össze hat­van­két­ezer tag­ja van.

Az el­té­rő adott­sá­go­kat meg­ha­tá­roz­za az is, hogy va­la­mely egy­ház­test az egy­ko­ri NSZK vagy pe­dig NDK te­rü­le­tén fek­szik-e. A kü­lönb­sé­gek még húsz év­vel a ber­li­ni fal le­om­lá­sa után is je­len­tő­sek. Eze­ket egye­bek mel­lett a be­vé­te­lek ará­nyo­sí­tott el­osz­tá­sá­val pró­bál­ják át­hi­dal­ni. Bi­zo­nyos ese­tek­ben azon­ban az egy­há­zi tér­kép át­raj­zo­lá­sá­ra is sor ke­rül: né­hány he­te szü­le­tett dön­tés egy egy­sé­ges észa­ki tar­to­má­nyi egy­ház lét­re­ho­zá­sá­ról, ame­lyet – it­te­ni szó­val – két ki­csi „Os­sie” és egy nagy „Wes­sie” püs­pök­ség fog al­kot­ni.

A VELKD-t al­ko­tó nyolc egy­ház püs­pö­kei mel­lett je­len van­nak Güst­row­ban azon tar­to­má­nyi egy­há­zak ve­ze­tői is, ame­lyek nem tag­jai en­nek a la­za szer­ve­zet­nek, és hat kül­föl­di ven­dég is meg­hí­vást ka­pott. Így az­tán húsz püs­pök je­len­lé­té­ben zaj­lott a kon­fe­ren­cia nyi­tó is­ten­tisz­te­le­te a he­lyi dóm­ban.

Az észa­ki épí­té­szet stí­lus­je­gye­it vi­se­lő, 13. szá­za­di ere­de­tű temp­lom egyik kü­lön­le­ges­sé­ge a har­minc éven át Güst­row­ban al­ko­tó Ernst Bar­lach ha­tal­mas an­gyal­szob­ra. A meg­ren­dí­tő al­ko­tás­nak nem­csak esz­té­ti­kai, ha­nem tör­té­nel­mi és po­li­ti­kai vo­nat­ko­zá­sai is van­nak. Az éle­sen Hit­ler-el­le­nes mű­vész bronz­szob­rát ugyan­is a ná­ci idők­ben el­tá­vo­lí­tot­ták. Az an­gyal – a kor ab­szur­di­tá­sát jel­lem­ző mó­don – éve­ken át a püs­pök ga­rá­zsá­ban fe­küdt, míg az­tán be nem ol­vasz­tot­ták. Csak a há­bo­rú után ön­töt­ték új­ra. Szim­bo­li­kus je­len­tő­sé­gét mu­tat­ja, hogy ami­kor 1981 de­cem­be­ré­ben Hel­mut Sch­midt nyu­gat­né­met kan­cel­lár az NDK-ba lá­to­ga­tott, ha­tá­ro­zott ké­ré­se volt, hogy en­nél az an­gyal­nál ta­lál­koz­has­son Erich Honec­ker kom­mu­nis­ta párt­fő­tit­kár­ral. Nyolc év­re rá le­om­lott a ber­li­ni fal, je­lez­ve, hogy Is­ten an­gya­lai föl­jebb­va­lók min­den em­be­ri és ör­dö­gi al­ko­tás­nál.

A né­met egye­sü­lés kez­de­ti eu­fó­ri­á­ját ta­lán szük­ség­sze­rű­en kö­vet­te a ki­jó­za­no­dás és a tár­sa­dal­mi gon­dok­kal va­ló szem­be­né­zés idő­sza­ka. Ezek egyi­ke a csa­lá­dok meg­vál­to­zott hely­ze­te. Ezt a tár­sa­dal­mi sze­re­pek át­ér­té­ke­lő­dé­sé­vel és szá­mos egyéb kül­ső kö­rül­mény ha­tá­sá­ra je­len­tős mér­ték­ben meg­ha­tá­roz­za a ha­gyo­má­nyos for­mák­tól va­ló el­tá­vo­lo­dás. Az egy­há­zak nem néz­he­tik tét­le­nül eze­ket a vál­to­zá­so­kat, ha­nem fel­ké­szült mó­don vá­laszt kell ad­ni­uk a ki­hí­vá­sok­ra. En­nek je­gyé­ben ke­rült a há­rom­na­pos püs­pö­ki ta­lál­ko­zó kö­zép­pont­já­ba a csa­lád kér­dé­se.

Kö­zös gon­dol­ko­dá­sun­kat azok a bib­lia­ta­nul­má­nyok ala­poz­ták meg, ame­lyek a bűn­eset tör­té­ne­té­vel, a Pél­da­be­szé­dek köny­vé­ben ol­vas­ha­tó „de­rék asszony di­csé­re­té­vel” vagy ép­pen a té­koz­ló fiú pél­dá­za­tá­val fog­lal­koz­tak. A tör­té­ne­ti és szo­cio­ló­gi­ai meg­ala­po­zott­sá­gú elő­adá­sok­ból pe­dig meg­tud­hat­tuk, hogy Né­met­or­szág­ban drasz­ti­ku­san vissza­esett a szü­le­té­sek szá­ma: a negy­ven év­vel ez­előt­ti 2,4-es át­lag­nak ma csak a fe­lé­vel le­het szá­mol­ni. Még ijesz­tőbb adat, hogy van olyan né­met tar­to­mány, ahol a gyer­me­kek hat­van­há­rom szá­za­lé­ka há­zas­sá­gon kí­vül szü­le­tik. (Igaz, hogy a gyer­mek szü­le­té­sét kö­ve­tő­en sok pár há­zas­sá­got köt.)

Egy­há­zi szem­pont­ból kü­lön­le­ges fel­ada­tot je­lent az el­vál­tak lel­ki­gon­do­zá­sa. Jól­le­het a né­met tár­sa­da­lom­ban el­ter­jedt az eman­ci­pá­ció, itt ál­ta­lá­ban a nők ke­rül­nek hát­rá­nyos hely­zet­be. A sta­tisz­ti­kák sze­rint a vá­lás után a fér­fi­ak nyolc­van szá­za­lé­ka egy éven be­lül új­ra­há­za­so­dik, míg a nők hosszabb ide­ig ma­rad­nak egye­dül.

Egy­há­zi szem­pont­ból kü­lö­nö­sen ko­mo­lyan kell ven­ni a gyer­me­kü­ket egye­dül ne­ve­lő édes­anyák tá­mo­ga­tá­sát: ők azok ugyan­is, akik a leg­ki­sebb szá­za­lék­ban ke­resz­tel­te­tik meg gyer­me­kü­ket. Pe­dig az ő ese­tük­ben vol­na leg­in­kább szük­ség a ke­resz­tény kö­zös­ség be­fo­ga­dó sze­re­te­té­re. Egy­re in­kább ter­jed az úgy­ne­ve­zett „patch­work­csa­lád” mo­dell­je, vagy­is az a há­zas­ság, aho­va mind­két szü­lő visz gyer­me­ket. (Ilyen­kor tör­té­nik az, hogy az egyik há­zas­társ így szól a má­sik­hoz: „A te gye­re­ked és az én gye­re­kem ve­ri a mi gye­re­kün­ket…”) Meg­be­szé­lé­sün­kön szó esett a csa­lá­di erő­szak­ról és a ho­mo­sze­xu­a­li­tás egy­há­zi meg­íté­lé­sé­ről is.

A püs­pö­kök érin­tet­ték a női lel­kész­ség­ből adó­dó fel­ada­to­kat. Ör­ven­de­tes, hogy a lel­kész­nők – ma­gyar ki­fe­je­zés­sel él­ve – gyes­re me­ne­te­le tel­jes mér­ték­ben meg van old­va. Mar­got Käßmann püs­pök ugyan­ak­kor ar­ra hív­ta fel a fi­gyel­met, hogy a han­no­ve­ri tartományi egy­ház­­ban a lel­ké­szek­nek csak har­minc szá­za­lé­ka nő, rá­adá­sul e há­nyad­nak har­minc­két szá­za­lé­ka rész­ál­lá­sú.

Jól­le­het ta­nács­ko­zá­sun­kon egész Né­met­or­szág­ra, sőt Eu­ró­pá­ra ki­te­kin­tettünk, meg­ha­tá­ro­zó­nak bi­zo­nyult a meck­len­bur­gi kör­nye­zet. And­re­as von Malt­zahn püs­pök be­szá­mo­ló­ja sze­rint eb­ben a tar­to­mány­ban az em­be­rek nyolcvan százaléka nem egy­ház­tag. Nagy a mun­ka­nél­kü­li­ség, sőt a gyer­mek­sze­gény­ség. Az egy­há­zak ne­he­zen ta­lál­nak utat a csa­lá­dok­hoz, kü­lö­nö­sen a kö­zép­nem­ze­dék­hez. Ti­pi­kus je­len­ség, hogy a gyer­me­ke­ket – már ha elen­ge­dik őket kon­fir­má­ci­ói ok­ta­tás­ra – au­tó­val vi­szik az is­ten­tisz­te­let­re, hogy az­tán egy óra múl­va ér­tük men­je­nek. Gyak­ran meg­tör­té­nik, hogy az amúgy egy­ház­tag idő­sek ha­lá­la ese­tén a gyer­me­kek nem kér­nek egy­há­zi te­me­tést. A lel­ké­szi kart is utol­ér­te a kor­szel­lem: a lel­ki­pász­to­rok ne­gye­de egy­szer vagy két­szer el­vált.

Jo­han­nes Fried­rich ba­jor püs­pök fel­ké­ré­sé­re – aki a VELKD el­nök-püs­pö­ke is – a ma­gyar­or­szá­gi hely­zet­ről kel­lett be­szá­mo­lót tar­ta­nom. El­ső­sor­ban a lel­kész­csa­lá­dok sa­já­tos hely­ze­tét mu­tat­tam be, is­mer­tet­ve azo­kat a fo­lya­ma­to­san meg­va­ló­su­ló ter­ve­ket, ame­lyek­kel a je­lent­ke­ző gon­do­kat or­vo­sol­ni pró­bál­juk. Ki­de­rült, hogy az egyes egy­há­zak éle­té­ben sok a kö­zös jel­lem­ző, így ba­jok ész­le­lé­se ese­tén ér­de­mes a di­ag­nó­zist és a te­rá­pi­át is össze­han­gol­ni.

A güst­ro­wi konferencia újó­lag ar­ról győ­zött meg, hogy a püs­pö­kök­nek ér­de­mes eu­ró­pai szin­ten is együtt­mű­köd­ni­ük. A hi­va­ta­los ta­nács­ko­zás mel­lett le­he­tő­ség nyílt to­váb­bi kap­cso­lat­épí­tés­re nem­csak né­met, ha­nem oszt­rák, finn, svéd, dán és lett püs­pök test­vé­rek­kel is. En­nél is fon­to­sabb, hogy az együtt­lét bi­zo­nyos ér­te­lem­ben lel­ki­gya­kor­lat volt. Min­den lel­kész­nek – le­gyen akár püs­pök – szük­sé­ge van er­re. Ezért is jó, hogy e ro­vat cí­me nem egy­sze­rű­en csak „Tá­jo­ló”, ha­nem Ég­tá­jo­ló.

Fon­tos a ki­te­kin­tés ke­let­re és nyu­gat­ra, észak­ra és dél­re, de szol­gá­la­tunk­ban leg­in­kább fel­fe­lé kell néz­nünk, hogy az em­be­ri­leg sok­szor re­mény­te­len hely­ze­tek­ben on­nan kér­jünk se­gít­sé­get. „…min­den jó ado­mány és min­den tö­ké­le­tes aján­dék on­nan fe­lül­ről, a vi­lá­gos­ság Aty­já­tól száll alá…” (Jak 1,17)

Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület

::Nyomtatható változat::