Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Hét­fő, MR1 – Kos­suth rá­dió, 13.30. Dr. Bő­zsöny Fe­renc ta­nár, elő­adó­mű­vész, a Ma­gyar Rá­dió nyu­gal­ma­zott fő­be­mon­dó­ja – so­kak szá­má­ra „a hang a rá­di­ó­ban” – zen­gő or­gá­nu­mán el­hang­zik a sza­lag­ra (az­az de­hogy­is sza­lag­ra: már ré­ges-rég szá­mí­tó­gép­re) rög­zí­tett adás­kez­dő szig­nál után a fel­kon­fe­rá­lás: „Erős vár a mi Is­te­nünk! Az evan­gé­li­kus egy­ház fél­órá­ja kö­vet­ke­zik.” Ezek­ben a per­cek­ben a mű­sor szer­kesz­tői iz­ga­tot­tan fü­lel­nek a rá­dió­ké­szü­lék­re. Mert az ugyan tény, hogy mi­re egy anyag (ri­port, in­ter­jú) meg­vág­va, ze­né­vel kö­rít­ve, fel­kon­fe­rál­va a „he­lyé­re ke­rül”, ad­dig­ra már vagy öt­ször hal­lot­ták, még­is, ami­kor össze­áll a nagy egész, bi­zony mun­ka­kö­ri kö­te­les­sé­gük ele­jé­től vé­gé­ig meg­hall­gat­ni, fi­gyel­ve rá, hogy mi­ként si­ke­rült, mit kel­le­ne leg­kö­ze­lebb más­ként, job­ban csi­nál­ni, vagy – ne adj’ Is­ten – nem ma­radt-e ben­ne ba­ki… En­ged­je meg, ked­ves ol­va­só, hogy be­avas­sam né­hány ku­lissza­ti­tok­ba. Lás­suk, mi­lyen fo­lya­ma­tok elő­zik meg azt a bi­zo­nyos 29 perc 30 má­sod­per­cet, ame­lyet két­he­ten­ként mi, ma­gyar­or­szá­gi evan­gé­li­ku­sok ké­szít­he­tünk és su­gá­roz­ha­tunk az éter hul­lá­ma­in a nagy­vi­lág­nak.

A Kos­suth rá­di­ó­ban két­he­ten­te hét­főn dél­után fél ket­tő és két óra kö­zött je­lent­ke­zik egy­há­zunk fél­órá­ja, az Erős vár a mi Is­te­nünk! A rend­szer­vál­tás után több szer­kesz­tő: Ra­dos­né Len­gyel An­na és Ra­dos Pé­ter, majd Tóth-Szöl­lős Mi­hály lel­kész, 1999 ja­nu­ár­já­tól pe­dig Gáncs Pé­ter – ak­kor or­szá­gos misszi­ói lel­kész, ma a Dé­li Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke – ké­szí­tet­te.

E so­rok író­ja idén ti­ze­dik éve dol­go­zik mint rá­di­ós szer­kesz­tő – lel­kész-új­ság­író­ként ke­rül­ve Gáncs Pé­ter rá­dió­misszi­ós köz­pont­já­ba –, 2003 nya­ra óta pe­dig Nagy Lász­ló­val, szin­tén lel­kész-új­ság­író vég­zett­sé­gű fő­szer­kesz­tő­vel vég­zi a mun­kát, aki az MTV evan­gé­li­kus mű­so­ra­i­nak ké­szí­tő­je­ként is is­mert az ol­va­sók, hall­ga­tók előtt. Szin­tén 2003 óta erő­sí­ti a csa­pa­tot dr. Fin­ta Ger­gely egye­te­mi do­cens, az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem Egy­ház­ze­nei Tan­szé­ké­nek ve­ze­tő­je, aki a rá­di­ós Vass M. Ka­ta­lin ze­nei szer­kesz­tőt vál­tot­ta.

Stú­dió előtt pa­go­da

Min­den mű­sor a rá­dió hí­res pa­go­dá­já­ban va­ló ta­lál­ko­zás­sal in­dul. Ez a fő­be­já­rat után, a bel­ső ud­va­ron át meg­kö­ze­lít­he­tő épü­let­rész. A te­te­je a kí­nai épít­ményt idé­zi, bel­ső te­re kel­le­mes, nyá­ron kli­ma­ti­zált, nö­vé­nyek­kel, fo­te­lek­kel, do­hány­zó­val. Itt jö­vet-me­net nagy esély van egy-egy ép­pen bü­fé­ző is­me­rős meg­pil­lan­tá­sá­ra. A pa­go­da egyéb­ként több egy­sze­rű bü­fé­nél, a Ma­gyar Rá­dió egyik szim­bó­lu­ma, bel­ső­sök és kül­ső­sök ked­velt ta­lál­ko­zó­he­lye, az in­téz­mény épü­let­la­bi­rin­tu­sá­nak fix pont­ja. Csu­pa üveg fa­la­in át rá­lát­ni a Bródy Sán­dor ut­cai por­tá­ra. (És a bü­fé tény­leg na­gyon jó…)

Mi, két­he­ten­ként vissza­té­rő mun­ka­tár­sak szin­tén itt fu­tunk össze a tech­ni­ku­sok­kal, a gyár­tás­ve­ze­tő­vel, itt egyez­tet­jük, né­ha egy-egy ká­vé vagy egy szend­vics mel­lett, hogy pon­to­san mi lesz és ho­gyan – a más­fél he­tes elő­ké­szü­le­tet kö­ve­tő­en, mi­u­tán az in­ter­júk, ri­por­tok már rög­zít­ve van­nak, az áhí­tat­ra fel­kért lel­kész lel­ki út­ra­va­ló­ja is a hangrögzí­tő kis ka­zet­tá­ján vár be­ját­szás­ra.

Te­rep­mun­ka

Az egy­há­zi fél­óra az ese­tek dön­tő ré­szé­ben a „te­re­pen”: va­la­mi­lyen ese­mé­nyen, egy­há­zunk in­téz­mé­nye­i­ben vagy a meg­szó­lí­tott in­ter­jú­alannyal ta­lál­koz­va ké­szül, s bent, a Bródy Sán­dor ut­cá­ban már „csak” a tech­ni­kai utó­mun­ká­la­tok és ma­ga a fel­vé­tel tör­té­nnek. Adá­son­ként öt­perc­nyi anya­got az Evan­gé­li­kus Rá­dió­misszi­ó­tól ka­punk a misszi­ói per­cek ke­re­té­ben, ez Sze­ve­ré­nyi Já­nos és Hu­lej Eni­kő jó­vol­tá­ból már adás­ra kész. Csak­úgy, mint a győ­ri lel­kész-új­ság­író kol­lé­gánk, Me­nyes Gyu­la ál­tal kül­dött ri­por­tok, tu­dó­sí­tá­sok.

Az em­lí­tett utó­mun­ká­la­tok­hoz és a stú­dió­fel­vé­tel­hez a szak­mai hát­te­ret, az­az a hang­mes­tert, a stú­di­ót a rá­dió biz­to­sít­ja, hi­szen a val­lá­si mű­so­rok ké­szí­té­se köz­szol­gá­la­ti fel­adat. A pro­fi hát­tér év­ről év­re vál­to­zat­lan, ami azért is jó, mert kol­lé­gá­ink­kal már fél sza­vak­ból is ért­jük egy­mást. Ezek a két­he­ten­kén­ti csü­tör­tö­kök jó han­gu­lat­ban, de­rűs, ba­rá­ti lég­kör­ben tel­nek, s re­mél­ni mer­jük: az éter hul­lá­ma­in át ta­lán meg­érez­nek eb­ből va­la­mit a hall­ga­tók is…

Pe­pe­cse­lés

A leg­idő­igé­nye­sebb rész­fel­adat a vá­gás. Eh­hez az ál­ta­lunk rög­zí­tett anya­go­kat elő­ször be kell ját­sza­ni a rá­dió szá­mí­tó­gé­pes rend­sze­ré­be, a Dal­et­be, ez­után kezdenek dolgozni velük szak­ér­tő ke­zek.

Maj­té­nyi Dó­ra hang­mes­ter 2003 óta vág­ja az evan­gé­li­kus fél­órát. Mint kér­dé­sem­re el­mond­ja, ko­ráb­ban nem is­mer­te az evan­gé­li­kus egy­há­zat, de mi­ó­ta együtt dol­go­zunk, sok ér­de­kes tör­té­ne­tet, in­ter­jút vá­gott már meg. Van­nak vissza­té­rő ne­vek, sze­mé­lyi­sé­gek, aki­ket a hang­ju­kon ke­resz­tül meg­is­mert, és már mon­da­nunk sem kell, hogy mi­lyen név alatt ment­sen el egy-egy anya­got, az el­ső mon­da­tok után kép­ben (az­az hang­ban) van. Jó ez a fo­lya­ma­tos­ság: van, hogy ép­pen ő em­lé­kez­tet ben­nün­ket, mi­kor ment adás­ba pél­dá­ul „az a bi­zo­nyos szél­ró­zsás” anyag. Mun­ka köz­ben, a több­órás vá­gás so­rán jó né­ven vesszük épí­tő kri­ti­ká­ját: akár­hogy is, Dó­ri az el­ső „hall­ga­tónk”!

A vá­gás nagy fi­gyel­met, kö­rül­te­kin­tést igé­nyel: mond­juk húsz­perc­nyi nyers­anyag­ból öt­perc­nyi – hosszab­bat nem cél­sze­rű – el­hang­zó anya­got elő­ál­lí­ta­ni iga­zi bra­vúr. Bru­tá­li­san meg­cson­kí­ta­ni ugyan­is nem sza­bad az in­ter­jút, az in­ter­jú­alany ál­tal kö­zöl­ni kí­vánt tar­ta­lom­nak ben­ne kell len­nie, és eti­kai kö­ve­tel­mény, hogy meg­má­sí­ta­ni sem sza­bad az alany mon­da­ni­va­ló­ját.

Vá­gás után te­hát egy nagy só­haj, és – a ká­vé­au­to­ma­ta ri­tu­á­lis meg­lá­to­ga­tá­sa után – irány a 19-es stú­dió!

Intés és fel­vé­tel

Itt vár min­ket szin­tén „év­ti­ze­des” mun­ka­tár­sunk, a hang­mes­ter Po­ór Ist­ván, Pis­ti, aki a stú­di­ó­ban fel­ol­va­sott össze­kö­tő szö­ve­ge­ket, a már meg­vá­gott ri­por­to­kat, a CD-ken ho­zott ze­né­ket, a hí­re­ket, az áhí­ta­tot, egy­szó­val az összes anya­got – a kéz­hez ka­pott for­ga­tó­könyv alap­ján – a he­lyé­re rak­ja, össze­fé­sü­li, han­got hang után tesz, szin­tez, jel­zi, hogy idő­ben hol tar­tunk, s nagy tü­re­lem­mel és szak­mai pre­ci­zi­tás­sal egé­szet va­rá­zsol a ré­szek­ből.

Az ő in­té­sé­re és a ki­gyul­la­dó pi­ros lám­pa fé­nyé­re kell meg­szó­lal­ni a stú­di­ó­ban, és ha ba­ki­zunk (ilyen meg-meg­tör­té­nik, és ezek sok­szor na­gyon vic­ces szi­tu­á­ci­ók, de hát adás­ba még­sem ke­rül­het­nek…), ak­kor Pis­ti ad „vég­szót”, s a meg­fe­le­lő he­lyen foly­tat­juk, mint­ha mi sem tör­tént vol­na.

Pis­ti­től is meg­kér­dez­tem, sze­ret-e evan­gé­li­kus mű­sort ké­szí­te­ni. Kár, hogy csak két­he­ten­te jö­vünk – mond­ja.

Köz­ben meg­ér­ke­zik gyár­tás­ve­ze­tőnk, He­gyi Gyön­gyi is, aki a rá­dió ré­szé­ről az összes szá­lat ke­zé­ben tart­ja. Ha bár­mi ké­ré­sünk van, hoz­zá for­dul­ha­tunk: plusz vá­gá­si idő­ket szer­vez, ma­gyar hang­ról gon­dos­ko­dik, ha ide­gen nyel­vű in­ter­jút ho­zunk, egy­szó­val szí­vén vi­se­li a fél­óra sor­sát. Em­be­ri­leg is sok tá­mo­ga­tást, fi­gyel­met ka­punk tő­le.

Biz­tos va­gyok ben­ne, nem vé­let­len, hogy ilyen ba­rát­sá­gok­kal aján­dé­koz meg ben­nün­ket az Úr­is­ten e mű­sor ké­szí­té­se ál­tal. Ezért há­lá­val tar­to­zunk, és ér­ték­ként őriz­zük eze­ket az is­me­ret­sé­ge­ket.

Ami­kor min­den kész, már a mun­ka­nap is vé­get ért, négy óra, fél öt fe­lé jár a rá­dió nagy, atom­pon­tos­sá­gú órá­ja, el­kö­szö­nünk, s is­mét a pa­go­da fe­lé vesszük az irányt.

Han­gok

A rá­dió egy­ál­ta­lán nem sze­mély­te­len köz­ve­tí­tő esz­köz. Épp el­len­ke­ző­leg: meg­ke­rül­he­tet­len ben­ne a sze­mé­lyes­ség. A meg­szó­la­ló hang jel­leg­ze­tes­sé­gei – tem­pó­ja, szí­ne, hang­ere­je, a be­széd di­na­mi­ká­ja, szü­ne­tei, a me­ta­kom­mu­ni­ká­ció lát­ha­tat­lan je­lei és így to­vább – még az ob­jek­ti­vi­tást igény­lő hír­köz­lést is sze­mé­lyes­sé te­szik; hogy mást ne mond­junk, e sa­já­tos­sá­gok­ból tud­juk meg­ál­la­pí­ta­ni, hogy fér­fit vagy nőt hal­lunk-e, ezek alap­ján is­mer­jük fel a ko­ráb­ban már hal­lott be­szé­lőt, sőt töb­bé-ke­vés­bé az élet­ko­rát is be tud­juk ha­tá­rol­ni.

Mű­so­runk­ban ad­va van egy női és egy fér­fi­hang. A ket­tő kö­zöt­ti mun­ka­meg­osz­tás nem­csak ab­ban mu­tat­ko­zik meg, hogy az egyi­künk ál­tal ké­szí­tett ri­por­tot a má­sik kon­fe­rál­ja föl: az sem vé­let­len­sze­rű, hogy me­lyik hírt ki ol­vas­sa föl. A „sú­lyos” – egy­ház­po­li­ti­kai, na­pi po­li­ti­kai, dip­lo­má­ci­ai stb. vo­nat­ko­zá­sú – in­for­má­ci­ók ál­ta­lá­ban fér­fi­han­gon hall­ha­tók. Hogy ket­ten va­gyunk, az azért is fon­tos, mert még a leg­in­tel­lek­tu­á­li­sabb hall­ga­tó szá­má­ra is ma­xi­mum há­rom-négy perc (!) az az idő­tar­tam, ame­lyet el­vi­sel, ha egyet­len han­got hall. A mo­no­tó­nia meg­öli a fi­gyel­met.

A szö­veg és a ze­ne ará­nyá­ra egy­ház­ze­nész ze­nei szer­kesz­tőnk, Fin­ta Ger­gely ügyel.

– A ze­nei szer­kesz­tés so­rán ar­ra fi­gye­lek, hogy a mu­zsi­ka is tük­röz­ze: evan­gé­li­kus fél­órát hal­la­nak a rá­di­ó­zók. A mű­so­rok­ban ér­té­kes evan­gé­li­kus ének­anya­gunk kap­ja a leg­na­gyobb sze­re­pet, ter­mé­sze­te­sen több­fé­le mű­faj­ban és for­má­ban – mond­ja hittudományi egye­te­münk do­cense. – A be­kö­szön­tő után leg­gyak­rab­ban rö­vid, „könnye­debb” fel­dol­go­zást szok­tam vá­lasz­ta­ni. Tö­rek­szem ar­ra, hogy min­den mű­sor­ban el­han­goz­zék iga­zi „gyü­le­ke­ze­ti ének” is. Kó­rus­ra írt, or­go­nás és más hang­sze­res fel­dol­go­zás­ból is szé­les a vá­lasz­ték.

Rend­sze­re­sen le­het hal­la­ni az elő­adók kö­zött itt­ho­ni evan­gé­li­kus ze­né­sze­in­ket. Az utób­bi évek­ben-év­ti­ze­dek­ben ör­ven­de­te­sen meg­sza­po­ro­dott le­me­ze­ik kö­zül bő­sé­ge­sen le­het vá­lo­gat­ni: jól hasz­nál­ha­tók a misszi­ói köz­pont ál­tal ki­adott éne­kes­köny­vi fel­vé­te­lek, Gryl­lus Dá­ni­el szí­nes hang­sze­re­lé­sű ko­rál­fel­dol­go­zá­sai, az Evan­gé­li­kus fú­vós­ze­ne cí­met vi­se­lő CD-k és kü­lön­bö­ző kó­ru­sok­nak – köz­tük a teo­ló­gia ze­nei együt­te­se­i­nek – a ki­ad­vá­nyai.

A da­ra­bok ki­vá­lasz­tá­sa­kor a mű­sor­ban sze­rep­lő té­mák mel­lett az ün­ne­pek, ün­nep­kö­rök a meg­ha­tá­ro­zó­ak, sőt al­kal­man­ként törekszem ar­ra, hogy az Evan­gé­li­kus Élet­ben meg­je­le­nő he­ti éne­kek és fel­dol­go­zá­sa­ik ke­rül­je­nek adás­ba. Né­ha pe­dig az adás előtti vasárnapon felhangzó Bach-kan­tá­ta egy-egy rész­le­te ad­ja a mű­sor ze­nei ge­rin­cét – fejti ki Finta Gergely.

Vissz­han­gok

A te­le­fo­nos vissza­jel­zé­sek bi­zo­nyít­ják: hall­ga­tó­ink je­len­tős há­nya­da nem fel­tét­le­nül evan­gé­li­kus! De sze­re­tik, ke­re­sik, hall­gat­ják a naponta jelent­kező vallási félórákat, köztük a mién­ket is. Mert nem fe­le­ke­zet­hez ra­gasz­kod­nak, nem csak a sa­ját egy­há­zuk mű­so­rá­ra fi­gyel­nek – Is­ten igé­jét, a ke­resz­tény té­má­kat ke­re­sik, s von­zó szá­muk­ra az evan­gé­li­kus­ság, lu­the­rá­nus ér­té­ke­in­ket nagy­ra be­csü­lik.

Vé­ge­ze­tül egy pél­da ar­ra – te­le­fon­szol­gá­la­tunk ko­ráb­bi ve­ze­tő­jé­nek, Bá­lint Gyön­gyi­nek a gyűj­te­mé­nyé­ből –, hogy sok vi­dám pil­la­nat­tal is meg­aján­dé­koz­nak ben­nün­ket a hall­ga­tók. Te­le­fon az adás után: „Nincs rá­di­óm. Nem hal­lot­tam a mű­sort. Mi volt a rejt­vény­kér­dés, és hol ta­lá­lom a meg­fej­tést?” Szá­munk­ra má­ig rej­tély, hogy ak­kor hon­nan tud­ta a hall­ga­tó a te­le­fon­szá­mot…

Hét­fő, MR1 – Kos­suth rá­dió, 13.59.30 mp. Bő­zsöny Fe­renc zen­gő or­gá­nu­mán el­hang­zik a zá­ró­szig­nál előtt a le­kon­fe­rá­lás: „Erős vár a mi Is­te­nünk! Az evan­gé­li­kus egy­ház fél­órá­ját hal­lot­ták.” Huh, ez rend­ben le­ment. De mi le­gyen a kö­vet­ke­ző mű­sor­ban???

Kő­há­ti Dó­ra

::Nyomtatható változat::