Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 34
- Így készül a rádiós evangélikus félóra
Evangélikusok
Hozzászólás a cikkhez
Így készül a rádiós evangélikus félóra
Hétfő, MR1 – Kossuth rádió, 13.30. Dr. Bőzsöny Ferenc tanár, előadóművész, a Magyar Rádió nyugalmazott főbemondója – sokak számára „a hang a rádióban” – zengő orgánumán elhangzik a szalagra (azaz dehogyis szalagra: már réges-rég számítógépre) rögzített adáskezdő szignál után a felkonferálás: „Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus egyház félórája következik.” Ezekben a percekben a műsor szerkesztői izgatottan fülelnek a rádiókészülékre. Mert az ugyan tény, hogy mire egy anyag (riport, interjú) megvágva, zenével körítve, felkonferálva a „helyére kerül”, addigra már vagy ötször hallották, mégis, amikor összeáll a nagy egész, bizony munkaköri kötelességük elejétől végéig meghallgatni, figyelve rá, hogy miként sikerült, mit kellene legközelebb másként, jobban csinálni, vagy – ne adj’ Isten – nem maradt-e benne baki… Engedje meg, kedves olvasó, hogy beavassam néhány kulisszatitokba. Lássuk, milyen folyamatok előzik meg azt a bizonyos 29 perc 30 másodpercet, amelyet kéthetenként mi, magyarországi evangélikusok készíthetünk és sugározhatunk az éter hullámain a nagyvilágnak.
A Kossuth rádióban kéthetente hétfőn délután fél kettő és két óra között jelentkezik egyházunk félórája, az Erős vár a mi Istenünk! A rendszerváltás után több szerkesztő: Radosné Lengyel Anna és Rados Péter, majd Tóth-Szöllős Mihály lelkész, 1999 januárjától pedig Gáncs Péter – akkor országos missziói lelkész, ma a Déli Egyházkerület püspöke – készítette.
E sorok írója idén tizedik éve dolgozik mint rádiós szerkesztő – lelkész-újságíróként kerülve Gáncs Péter rádiómissziós központjába –, 2003 nyara óta pedig Nagy Lászlóval, szintén lelkész-újságíró végzettségű főszerkesztővel végzi a munkát, aki az MTV evangélikus műsorainak készítőjeként is ismert az olvasók, hallgatók előtt. Szintén 2003 óta erősíti a csapatot dr. Finta Gergely egyetemi docens, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyházzenei Tanszékének vezetője, aki a rádiós Vass M. Katalin zenei szerkesztőt váltotta.
Stúdió előtt pagoda
Minden műsor a rádió híres pagodájában való találkozással indul. Ez a főbejárat után, a belső udvaron át megközelíthető épületrész. A teteje a kínai építményt idézi, belső tere kellemes, nyáron klimatizált, növényekkel, fotelekkel, dohányzóval. Itt jövet-menet nagy esély van egy-egy éppen büféző ismerős megpillantására. A pagoda egyébként több egyszerű büfénél, a Magyar Rádió egyik szimbóluma, belsősök és külsősök kedvelt találkozóhelye, az intézmény épületlabirintusának fix pontja. Csupa üveg falain át rálátni a Bródy Sándor utcai portára. (És a büfé tényleg nagyon jó…)
Mi, kéthetenként visszatérő munkatársak szintén itt futunk össze a technikusokkal, a gyártásvezetővel, itt egyeztetjük, néha egy-egy kávé vagy egy szendvics mellett, hogy pontosan mi lesz és hogyan – a másfél hetes előkészületet követően, miután az interjúk, riportok már rögzítve vannak, az áhítatra felkért lelkész lelki útravalója is a hangrögzítő kis kazettáján vár bejátszásra.
Terepmunka
Az egyházi félóra az esetek döntő részében a „terepen”: valamilyen eseményen, egyházunk intézményeiben vagy a megszólított interjúalannyal találkozva készül, s bent, a Bródy Sándor utcában már „csak” a technikai utómunkálatok és maga a felvétel történnek. Adásonként ötpercnyi anyagot az Evangélikus Rádiómissziótól kapunk a missziói percek keretében, ez Szeverényi János és Hulej Enikő jóvoltából már adásra kész. Csakúgy, mint a győri lelkész-újságíró kollégánk, Menyes Gyula által küldött riportok, tudósítások.
Az említett utómunkálatokhoz és a stúdiófelvételhez a szakmai hátteret, azaz a hangmestert, a stúdiót a rádió biztosítja, hiszen a vallási műsorok készítése közszolgálati feladat. A profi háttér évről évre változatlan, ami azért is jó, mert kollégáinkkal már fél szavakból is értjük egymást. Ezek a kéthetenkénti csütörtökök jó hangulatban, derűs, baráti légkörben telnek, s remélni merjük: az éter hullámain át talán megéreznek ebből valamit a hallgatók is…
Pepecselés
A legidőigényesebb részfeladat a vágás. Ehhez az általunk rögzített anyagokat először be kell játszani a rádió számítógépes rendszerébe, a Daletbe, ezután kezdenek dolgozni velük szakértő kezek.
Majtényi Dóra hangmester 2003 óta vágja az evangélikus félórát. Mint kérdésemre elmondja, korábban nem ismerte az evangélikus egyházat, de mióta együtt dolgozunk, sok érdekes történetet, interjút vágott már meg. Vannak visszatérő nevek, személyiségek, akiket a hangjukon keresztül megismert, és már mondanunk sem kell, hogy milyen név alatt mentsen el egy-egy anyagot, az első mondatok után képben (azaz hangban) van. Jó ez a folyamatosság: van, hogy éppen ő emlékeztet bennünket, mikor ment adásba például „az a bizonyos szélrózsás” anyag. Munka közben, a többórás vágás során jó néven vesszük építő kritikáját: akárhogy is, Dóri az első „hallgatónk”!
A vágás nagy figyelmet, körültekintést igényel: mondjuk húszpercnyi nyersanyagból ötpercnyi – hosszabbat nem célszerű – elhangzó anyagot előállítani igazi bravúr. Brutálisan megcsonkítani ugyanis nem szabad az interjút, az interjúalany által közölni kívánt tartalomnak benne kell lennie, és etikai követelmény, hogy megmásítani sem szabad az alany mondanivalóját.
Vágás után tehát egy nagy sóhaj, és – a kávéautomata rituális meglátogatása után – irány a 19-es stúdió!
Intés és felvétel
Itt vár minket szintén „évtizedes” munkatársunk, a hangmester Poór István, Pisti, aki a stúdióban felolvasott összekötő szövegeket, a már megvágott riportokat, a CD-ken hozott zenéket, a híreket, az áhítatot, egyszóval az összes anyagot – a kézhez kapott forgatókönyv alapján – a helyére rakja, összefésüli, hangot hang után tesz, szintez, jelzi, hogy időben hol tartunk, s nagy türelemmel és szakmai precizitással egészet varázsol a részekből.
Az ő intésére és a kigyulladó piros lámpa fényére kell megszólalni a stúdióban, és ha bakizunk (ilyen meg-megtörténik, és ezek sokszor nagyon vicces szituációk, de hát adásba mégsem kerülhetnek…), akkor Pisti ad „végszót”, s a megfelelő helyen folytatjuk, mintha mi sem történt volna.
Pistitől is megkérdeztem, szeret-e evangélikus műsort készíteni. Kár, hogy csak kéthetente jövünk – mondja.
Közben megérkezik gyártásvezetőnk, Hegyi Gyöngyi is, aki a rádió részéről az összes szálat kezében tartja. Ha bármi kérésünk van, hozzá fordulhatunk: plusz vágási időket szervez, magyar hangról gondoskodik, ha idegen nyelvű interjút hozunk, egyszóval szívén viseli a félóra sorsát. Emberileg is sok támogatást, figyelmet kapunk tőle.
Biztos vagyok benne, nem véletlen, hogy ilyen barátságokkal ajándékoz meg bennünket az Úristen e műsor készítése által. Ezért hálával tartozunk, és értékként őrizzük ezeket az ismeretségeket.
Amikor minden kész, már a munkanap is véget ért, négy óra, fél öt felé jár a rádió nagy, atompontosságú órája, elköszönünk, s ismét a pagoda felé vesszük az irányt.
Hangok
A rádió egyáltalán nem személytelen közvetítő eszköz. Épp ellenkezőleg: megkerülhetetlen benne a személyesség. A megszólaló hang jellegzetességei – tempója, színe, hangereje, a beszéd dinamikája, szünetei, a metakommunikáció láthatatlan jelei és így tovább – még az objektivitást igénylő hírközlést is személyessé teszik; hogy mást ne mondjunk, e sajátosságokból tudjuk megállapítani, hogy férfit vagy nőt hallunk-e, ezek alapján ismerjük fel a korábban már hallott beszélőt, sőt többé-kevésbé az életkorát is be tudjuk határolni.
Műsorunkban adva van egy női és egy férfihang. A kettő közötti munkamegosztás nemcsak abban mutatkozik meg, hogy az egyikünk által készített riportot a másik konferálja föl: az sem véletlenszerű, hogy melyik hírt ki olvassa föl. A „súlyos” – egyházpolitikai, napi politikai, diplomáciai stb. vonatkozású – információk általában férfihangon hallhatók. Hogy ketten vagyunk, az azért is fontos, mert még a legintellektuálisabb hallgató számára is maximum három-négy perc (!) az az időtartam, amelyet elvisel, ha egyetlen hangot hall. A monotónia megöli a figyelmet.
A szöveg és a zene arányára egyházzenész zenei szerkesztőnk, Finta Gergely ügyel.
– A zenei szerkesztés során arra figyelek, hogy a muzsika is tükrözze: evangélikus félórát hallanak a rádiózók. A műsorokban értékes evangélikus énekanyagunk kapja a legnagyobb szerepet, természetesen többféle műfajban és formában – mondja hittudományi egyetemünk docense. – A beköszöntő után leggyakrabban rövid, „könnyedebb” feldolgozást szoktam választani. Törekszem arra, hogy minden műsorban elhangozzék igazi „gyülekezeti ének” is. Kórusra írt, orgonás és más hangszeres feldolgozásból is széles a választék.
Rendszeresen lehet hallani az előadók között itthoni evangélikus zenészeinket. Az utóbbi években-évtizedekben örvendetesen megszaporodott lemezeik közül bőségesen lehet válogatni: jól használhatók a missziói központ által kiadott énekeskönyvi felvételek, Gryllus Dániel színes hangszerelésű korálfeldolgozásai, az Evangélikus fúvószene címet viselő CD-k és különböző kórusoknak – köztük a teológia zenei együtteseinek – a kiadványai.
A darabok kiválasztásakor a műsorban szereplő témák mellett az ünnepek, ünnepkörök a meghatározóak, sőt alkalmanként törekszem arra, hogy az Evangélikus Életben megjelenő heti énekek és feldolgozásaik kerüljenek adásba. Néha pedig az adás előtti vasárnapon felhangzó Bach-kantáta egy-egy részlete adja a műsor zenei gerincét – fejti ki Finta Gergely.
Visszhangok
A telefonos visszajelzések bizonyítják: hallgatóink jelentős hányada nem feltétlenül evangélikus! De szeretik, keresik, hallgatják a naponta jelentkező vallási félórákat, köztük a miénket is. Mert nem felekezethez ragaszkodnak, nem csak a saját egyházuk műsorára figyelnek – Isten igéjét, a keresztény témákat keresik, s vonzó számukra az evangélikusság, lutheránus értékeinket nagyra becsülik.
Végezetül egy példa arra – telefonszolgálatunk korábbi vezetőjének, Bálint Gyöngyinek a gyűjteményéből –, hogy sok vidám pillanattal is megajándékoznak bennünket a hallgatók. Telefon az adás után: „Nincs rádióm. Nem hallottam a műsort. Mi volt a rejtvénykérdés, és hol találom a megfejtést?” Számunkra máig rejtély, hogy akkor honnan tudta a hallgató a telefonszámot…
Hétfő, MR1 – Kossuth rádió, 13.59.30 mp. Bőzsöny Ferenc zengő orgánumán elhangzik a zárószignál előtt a lekonferálás: „Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus egyház félóráját hallották.” Huh, ez rendben lement. De mi legyen a következő műsorban???
Kőháti Dóra
::Nyomtatható változat::
|