Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Ki­len­ce­dik al­ka­lom­mal ren­de­zik meg au­gusz­tus 29-én, szom­ba­ton 17 és 22 óra kö­zött a la­punk­ban már több íz­ben is nép­sze­rű­sí­tett gos­pelze­nei fesz­ti­vált Soly­má­ron, a he­lyi sport­cent­rum­ban. Az idei év egyik új­don­sá­ga, hogy a nagy­sza­bá­sú ren­dez­vény ne­vé­be most már a „nem­zet­kö­zi” szó is be­il­lesz­ten­dő, hi­szen a fel­lé­pő mű­vé­szek, ze­ne­ka­rok kö­zül töb­ben is kül­föld­ről ér­kez­nek majd.

Ez a tény, va­la­mint a fesz­ti­vál fő­véd­nö­ke­i­nek sze­mé­lye – dr. Mádl Fe­renc­né, Dal­ma asszony és dr. Be­er Mik­lós ró­mai ka­to­li­kus püs­pök – is jel­zi, hogy Je­ney Er­zsé­bet ala­pí­tó-fő­szer­ve­ző, a Ma­gyar Rá­dió ze­nei szer­kesz­tő­je mi­nő­sé­get és ér­té­ket hor­do­zó, épí­tő tar­tal­mat köz­ve­tí­tő fesz­ti­vált va­ló­sí­tott meg. A mé­dia fi­gyel­mét szin­tén fel­kel­tet­te a ní­vós ze­nei prog­ram (szer­ve­ző­je a Ma­gyar Rá­dió el­nö­ké­től 2001-ben Ní­vódí­jat ka­pott), amit a mé­dia­meg­je­le­né­sek im­po­záns lis­tá­ja is ta­nú­sít. Ám Je­ney Er­zsé­bet­nek nem­csak élet­ben tar­ta­nia si­ke­rült a 2001-ben in­du­ló ál­mot, ha­nem az egy­kor ül­te­tett ki­csi mag­ból nö­vel­ni, bő­ví­te­ni is az or­szá­gos szin­ten egye­dül­ál­ló fesz­ti­vált, ami – ha be­le­gon­do­lunk – val­lá­sos-kul­tu­rá­lis ren­dez­vény ese­té­ben, amely spe­ci­á­lis kö­zön­ség el­éré­sé­re hi­va­tott, igen tisz­te­let­remél­tó tel­je­sít­mény.

Je­ney Er­zsé­bet ze­nei szer­kesz­tő­ként im­már húsz éve fog­lal­ko­zik hi­va­tá­sá­ból adódóan és szí­ve vá­gyá­ból is a gos­pel­lel. Mint rá­mu­ta­tott, mél­tat­la­nul ke­vés fi­gyel­met kap­nak ezen szín­vo­na­las együt­te­sek a könnyű mű­faj fe­led­he­tő, fel­ka­pott sztár­ja­i­hoz ké­pest, no­ha a ze­ne nyel­vén va­ló­di ér­té­kek­ről szól­nak.

A nem­zet­kö­zi gos­pel­fesz­ti­vál ars po­e­ti­cá­ja több cél­ból-szán­dék­ból ál­lít­ha­tó össze. A mű­faj­te­rem­tő, hi­ány­pót­ló kez­de­mé­nye­zés­nek in­du­ló szí­nes prog­ram Bu­da­pest kör­nyé­ké­nek egyik leg­szebb, leg­han­gu­la­to­sabb te­le­pü­lé­sén – hi­szen azért er­ről is ér­de­mes szól­ni: aki járt már Soly­má­ron, az tud­ja: „nem könnyen fe­led­he­tő” at­mo­szfé­rá­jú nagy­köz­ség­ről van szó – év­ről év­re több lá­to­ga­tót vonz­va, ma már sze­re­pel a mű­faj ked­ve­lő­i­nek fesz­ti­vál­nap­tá­rá­ban, s le­he­tő­sé­get ad a fel­lé­pő mű­vé­szek­nek is a ta­lál­ko­zás­ra, ta­pasz­ta­lat­cse­ré­re.

A gos­pel az 1920-as évek­ben az ame­ri­kai nagy­vá­ro­sok fe­ke­ték lak­ta ke­rü­le­te­i­ben fel­ál­lí­tott ut­cai temp­lo­mok­ban lét­re­jött val­lá­sos dal­for­ma. Szó sze­rin­ti for­dí­tás­ban az evan­gé­li­um da­la­i­ra vo­nat­ko­zik. Val­lá­sos köl­tők és ze­ne­szer­zők olyan mű­ve­i­re, ame­lye­ket val­lá­si ün­nep­sé­gek cél­já­ra ír­tak, s min­de­nek­előtt a tra­di­ci­o­ná­lis af­ro­a­me­ri­kai éne­kek (spi­ri­tu­á­lék) min­tá­já­ra szü­let­tek. A gos­pel má­sik ága az úgy­ne­ve­zett „fe­hér” vagy kor­társ ke­resz­tény könnyű­ze­ne. Ez a mű­faj az 1920-as évek kö­ze­pén ala­kult ki Ame­ri­ká­ban. Tör­té­ne­te az eu­ró­pai em­be­rek szá­má­ra is na­gyon ér­de­kes: Bib­li­á­val há­za­ló könyv­ügy­nö­kök szí­ve­sen al­kal­maz­tak éne­ke­se­ket, ének­együt­te­se­ket a Bib­lia, il­let­ve az ab­ban le­ír­tak nép­sze­rű­sí­té­sé­re. Kö­zü­lük a Hom­eland Har­mony Qu­ar­tet vált a leg­is­mer­teb­bé 1948-ban a Gos­pel Boo­gie cí­mű slá­ger­lis­tás da­lá­val.

Vissza­tér­ve a je­len­re: a szin­tén rá­di­ós sze­mé­lyi­ség, Csű­rös Csil­la új­ság­író mű­sor­ve­ze­tő­ként olyan ven­dé­ge­ket kon­fe­rál­hat fel idén, mint a csák­vá­ri Gyé­mánt gos­pel, a ta­polc­sá­nyi Pax Vob­is if­jú­sá­gi kó­rus, a Cre­do együt­tes Kár­pát­al­já­ról, a „fe­ke­te han­gú fe­hér”, Dá­vid Vik­tó­ria gos­pel­éne­kes­nő, Re­gős Zsolt és a Frá­ter kó­rus Mis­kolc­ról, a Lu­men Ch­ris­ti gos­pel­kó­rus, va­la­mint az iga­zi szen­zá­ci­ót ígé­rő, nagy lét­szá­mú Sien­na gos­pel­kó­rus Var­só­ból. Az idei év két fon­tos új­don­sá­ga még, hogy egy­részt lesz egy elő­kon­cert is au­gusz­tus 5-én, ami­kor is egy sváj­ci gos­pel­kó­rus, a Swiss Gos­pel Cho­ir lép fel ma­gyar­or­szá­gi tur­né­ja ke­re­té­ben Soly­má­ron. (A kon­cert es­te 7 óra­kor kez­dő­dik a mű­ve­lő­dé­si ház­ban.) A má­sik pe­dig, hogy a fesz­ti­vál kí­sé­rő­prog­ram­ja­ként au­gusz­tus 28-án 18 óra­kor kü­lön­le­ges iko­nok­ból nyí­lik ki­ál­lí­tás a soly­má­ri Apá­czai Cse­re Já­nos Mű­ve­lő­dé­si Ház­ban. Alkotójuk Call­meyer Fe­renc épí­tész, egye­te­mi ta­nár, sok­ol­da­lú, nem­zet­kö­zi el­is­mert­ség­nek ör­ven­dő mű­vész. A gos­pel­fesz­ti­vál ez­zel egy újabb ­lé­pést tesz az össz­mű­vé­sze­tek irá­nyá­ba.

S hogy mi­ért öröm év­ről év­re be­ha­ran­goz­ni a nem­zet­kö­zi gos­pelze­nei fesz­ti­vált, majd pe­dig be­szá­mol­ni róla e lap ha­sáb­ja­in? (S az Evan­gé­li­kus Élet­nek mé­dia­tá­mo­ga­tó­ként is az ügy mellé állnia?) Azért, mert Is­ten sze­re­te­té­nek örök üze­ne­tét to­váb­bít­ja, s már vá­lasz­tott jel­mon­da­tá­val is – „Hogy egyek le­gye­nek…” – bi­zony­sá­got tesz ar­ról, hogy jó ügy ér­de­ké­ben igen­is van össze­fo­gás, van ada­ko­zó kedv, van kö­zös cé­lért va­ló együtt mun­kál­ko­dás, le­het együtt örül­ni Is­ten evan­gé­li­um­ának, őt di­csér­ni fe­le­ke­zet­től füg­get­le­nül, an­nak az aján­dék­nak a fel­hasz­ná­lá­sá­val, ame­lyet tu­laj­don­kép­pen tő­le kap­tunk: a ze­ne és az em­be­ri hang ál­tal.

K. D.

::Nyomtatható változat::