Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 34
- A tabi evangélikus gyülekezet története
Evangélikusok
Hozzászólás a cikkhez
A tabi evangélikus gyülekezet története
Tab a Balatontól délre, Külső-Somogy északkeleti részén, a Kis-Koppány patak mentén fekvő város. Régi település. 1598-ban Nádasdy Ferenc birtoka volt. A 17. század első évtizedeiből már ismert református gyülekezete, mely a kiskomáromi esperességhez tartozott. A település 1660 után elpusztult.
A tabi evangélikus gyülekezet alapítására vonatkozó okmányok nem állnak rendelkezésünkre. A legrégibb iratok 1840-ben elégtek, ezért nem állapítható meg a gyülekezet keletkezésének pontos időpontja. Egyes források szerint már 1713-ban voltak evangélikus vallású telepesek – szlovákok, németek és közéjük vegyült magyarok – Tabon.
A gyülekezet alapítását az egyháztörténészek 1717-re teszik. Szeniczei Bárány György esperes a Tolna-Baranya-Somogy megyei esperesség 1715–1742 közötti történetének leírásában három lelkész működését jelzi Tabon. Ismereteink szerint Velits Péter 1718-tól volt a tabi tótok lelkésze.
A torony nélküli első templom helyéről és építésének idejéről nincs adatunk, csak annyit tudunk, hogy építéséhez Sulyovszky András mostohalányától, Velits Annától vettek fel kölcsönt a hívek. Ez az imaház azonban 1780–1790 között tűzvész martaléka lett.
A közösség fejlődését mutatja, hogy néhány évvel a megalakulása után megkezdődött az evangélikus felekezetű oktatás Tabon. Az első iskola építésének idejéről és körülményeiről, valamint a gyülekezet első tanítóiról nincs adatunk.
Az új oratórium báró Calisch telkén és költségén épült, de hamarosan szűknek bizonyult. Krizsán Pál (1797–1807) szolgálata alatt megnagyobbították, és tornyot emeltek fölé. 1840. június 18-án délután egy órakor a templomban tűzvész pusztított. A három harang közül kettő megolvadt, egynek pedig eltompult a hangja, használhatatlanná vált. Kiss János lelkész élete kockáztatásával mentette meg az 1775-től vezetett anyakönyveket.
A leégett templomot hamar újjáépítették. Költségeit Calisch Frigyes ezerforintos hozzájárulásából és a hívek adományaiból fedezték. 1840. szeptember 18-án már az új templomban kereszteltek, és ma is ez a gyülekezet temploma.
Sztanó Sándor (1848–1910) hosszú, áldásos szolgálata alatt a gyülekezet mind lélekszámában, mind anyagi javaiban tovább gyarapodott. 1858-ban új iskola és tanítólak épült. 1874-ben egy tizenkét változatú orgonát vásároltak Saska Márton orgonakészítőtől. 1882-ben egy kisharanggal tették ismét teljessé a harangállományt. 1902-ben két tantermes iskolát építettek.
A tanítás 1860-ig vegyesen folyt: magyarul és szlovákul. Ezt követően magyar nyelven tanítottak. Az istentisztelet nyelve kezdetben szlovák volt. 1868-tól csak minden harmadik vasárnap, 1881-től minden negyedik vasárnap volt szlovák az istentisztelet nyelve. Mindez azt mutatja, hogy a szlovákság asszimilálódása gyors volt. 1888-tól már csak magyar nyelven folyt a gyülekezeti élet.
A híveivel a szabadságharcot, önkényuralmat, majd a kiegyezést követő békés éveket átélt – hatvankét éven keresztül a gyülekezetben munkálkodó – Sztanó Sándor szolgálatának utolsó évében összesen 1497 lélek pásztora volt.
A templomot 1933-ban renoválták, újraszentelését Kapi Béla püspök végezte 1933. november 5-én.
A gyülekezetben vasárnapi iskola működött, a fiatalok ifjúsági egyesületben tevékenykedtek, a gyülekezeti karitatív munkát a nőegylet fogta össze. A háború után ezek vezetését Gyenge Sára diakonissza vállalta és végezte a szolgálatokat a kántortanítók nélkül maradt filiákban.
A második világháborúban a gyülekezet huszonkét tagja halt hősi halált. Az ő emléküket is az oltár mellé helyezett márványtáblán örökítették meg a feledni nem tudó utódok.
1948-ban az iskolát és a hozzá tartozó két szolgálati lakást, valamint a különálló szolgálati lakást államosították.
A közel négy évtizedes tabi szolgálat után nyugalomba vonult Gyarmathy Ferenc helyére Jakus Imrét hívta meg a gyülekezet. Jakus Imre 1950 májusában – Sárszentmiklósról – került a gyülekezet élére, és 1978. november 1-jéig volt a nagy szórványterületen élő evangélikusok pásztora. Közvetlenül szolgálatának kezdetén az egykori istállót gyülekezeti teremmé alakították. 1950 decemberében a templombelső átalakításába kezdtek. A munka eredményeként új oltár, oltárkép és szószék került a templomba. Felavatásukat Túróczy Zoltán püspök végezte. Az oltárkép a tengeren járó Jézust ábrázolja, aki a süllyedő Pétert emeli ki a hullámokból. A képet dr. Reök Iván egyetemes felügyelő ajándékozta a gyülekezetnek, aki személyesen is megjelent az avatási ünnepélyen.
Jakus Imre közel fél évszázadnyi szolgálat után – melynek nagyobb része a tabi volt – Siófokon töltötte nyugdíjas éveit, és ott is halt meg 1993. május 13-án. Verseit és novelláit a Harangszó, az Új Harangszó, az Evangélikus Élet és a Diakónia mellett a Somogy és a Méhészet (nagy méhész volt!) közölte.
1978-ban került a gyülekezetbe Szabó Vilmos lelkész és Szabóné Piri Zsuzsanna segédlelkész. 1979. január 1-jétől már a fiatal házaspár látta el a – Jakus Imre és dr. Káldy Zoltán püspök elgondolása és tanácsa alapján az érintett gyülekezetek által megalakított – Tab és Környéke Evangélikus Egyházközség gyülekezeteinek lelkészi szolgálatát. 1988-ban a kiskőrösi gyülekezetbe távoztak.
Utódjuk ismét fiatal házaspár lett: Verasztó Sándor és Verasztóné Mosoni Edit. Szolgálatuk ideje alatt – 1989–1992 között – újították fel a gyülekezeti termet, melyet D. dr. Harmati Béla püspök szentelt fel 1993-ban. Ők 2003 nyaráig voltak a ma is nagy kiterjedésű gyülekezet lelkészei.
- nyarától Szigethy Szilárd helyettes lelkészként teljesített szolgálatot, majd a gyülekezet választása alapján 2004. szeptember 4-e óta parókus lelkészként áll a gyülekezet élén.
Forrás: http://tab.lutheran.hu
::Nyomtatható változat::
|