Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Tab a Ba­la­ton­tól dél­re, Kül­ső-So­mogy észak­ke­le­ti ré­szén, a Kis-Kop­pány pa­tak men­tén fek­vő vá­ros. Ré­gi te­le­pü­lés. 1598-ban Ná­dasdy Fe­renc bir­to­ka volt. A 17. szá­zad el­ső év­ti­ze­de­i­ből már is­mert re­for­má­tus gyü­le­ke­ze­te, mely a kis­ko­má­ro­mi es­pe­res­ség­hez tar­to­zott. A te­le­pü­lés 1660 után el­pusz­tult.

A ta­bi evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet ala­pí­tá­sá­ra vo­nat­ko­zó ok­má­nyok nem áll­nak ren­del­ke­zé­sünk­re. A leg­ré­gibb ira­tok 1840-ben el­ég­tek, ezért nem ál­la­pít­ha­tó meg a gyü­le­ke­zet ke­let­ke­zé­sé­nek pon­tos idő­pont­ja. Egyes for­rá­sok sze­rint már 1713-ban vol­tak evan­gé­li­kus val­lá­sú te­le­pe­sek – szlo­vá­kok, né­me­tek és kö­zé­jük ve­gyült ma­gya­rok – Ta­bon.

A gyü­le­ke­zet ala­pí­tá­sát az egy­ház­tör­té­né­szek 1717-re te­szik. Sze­ni­czei Bá­rány György es­pe­res a Tol­na-Ba­ra­nya-So­mogy me­gyei es­pe­res­ség 1715–1742 kö­zöt­ti tör­té­ne­té­nek le­írá­sá­ban há­rom lel­kész mű­kö­dé­sét jel­zi Ta­bon. Is­me­re­te­ink sze­rint Ve­lits Pé­ter 1718-tól volt a ta­bi tó­tok lel­ké­sze.

A to­rony nél­kü­li el­ső temp­lom he­lyé­ről és épí­té­sé­nek ide­jé­ről nincs ada­tunk, csak annyit tu­dunk, hogy épí­té­sé­hez Su­lyovsz­ky And­rás mos­to­ha­lá­nyá­tól, Ve­lits An­ná­tól vet­tek fel köl­csönt a hí­vek. Ez az ima­ház azon­ban 1780–1790 kö­zött tűz­vész mar­ta­lé­ka lett.

A kö­zös­ség fej­lő­dé­sét mu­tat­ja, hogy né­hány év­vel a meg­ala­ku­lá­sa után meg­kez­dő­dött az evan­gé­li­kus fe­le­ke­ze­tű ok­ta­tás Ta­bon. Az el­ső is­ko­la épí­té­sé­nek ide­jé­ről és kö­rül­mé­nye­i­ről, va­la­mint a gyü­le­ke­zet el­ső ta­ní­tó­i­ról nincs ada­tunk.

Az új ora­tó­ri­um bá­ró Ca­lisch tel­kén és költ­sé­gén épült, de ha­ma­ro­san szűk­nek bi­zo­nyult. Kri­zsán Pál (1797–1807) szol­gá­la­ta alatt meg­na­gyob­bí­tot­ták, és tor­nyot emel­tek fö­lé. 1840. jú­ni­us 18-án dél­után egy óra­kor a temp­lom­ban tűz­vész pusz­tí­tott. A há­rom ha­rang kö­zül ket­tő meg­ol­vadt, egy­nek pe­dig el­tom­pult a hang­ja, hasz­nál­ha­tat­lan­ná vált. Kiss Já­nos lel­kész éle­te koc­káz­ta­tá­sá­val men­tet­te meg az 1775-től ve­ze­tett anya­köny­ve­ket.

A le­égett temp­lo­mot ha­mar új­já­épí­tet­ték. Költ­sé­ge­it Ca­lisch Fri­gyes ezer­fo­rin­tos hoz­zá­já­ru­lá­sá­ból és a hí­vek ado­má­nya­i­ból fe­dez­ték. 1840. szep­tem­ber 18-án már az új temp­lom­ban ke­resz­tel­tek, és ma is ez a gyü­le­ke­zet temp­lo­ma.

Sztanó Sán­dor (1848–1910) hosszú, ál­dá­sos szol­gá­la­ta alatt a gyü­le­ke­zet mind lé­lek­szá­má­ban, mind anya­gi ja­va­i­ban to­vább gya­ra­po­dott. 1858-ban új is­ko­la és ta­ní­tó­lak épült. 1874-ben egy ti­zen­két vál­to­za­tú or­go­nát vá­sá­rol­tak Sas­ka Már­ton or­go­na­ké­szí­tő­től. 1882-ben egy kisha­rang­gal tet­ték is­mét tel­jes­sé a ha­rang­ál­lo­mányt. 1902-ben két tan­ter­mes is­ko­lát épí­tet­tek.

A ta­ní­tás 1860-ig ve­gye­sen folyt: ma­gya­rul és szlo­vá­kul. Ezt kö­ve­tő­en ma­gyar nyel­ven ta­ní­tot­tak. Az is­ten­tisz­te­let nyel­ve kez­det­ben szlo­vák volt. 1868-tól csak min­den har­ma­dik va­sár­nap, 1881-től min­den ne­gye­dik va­sár­nap volt szlo­vák az is­ten­tisz­te­let nyel­ve. Mind­ez azt mu­tat­ja, hogy a szlo­vák­ság asszi­mi­lá­ló­dá­sa gyors volt. 1888-tól már csak ma­gyar nyel­ven folyt a gyü­le­ke­ze­ti élet.

A hí­ve­i­vel a sza­bad­ság­har­cot, ön­kény­ural­mat, majd a ki­egye­zést kö­ve­tő bé­kés éve­ket át­élt – hat­van­két éven ke­resz­tül a gyü­le­ke­zet­ben mun­kál­ko­dó – Sztanó Sán­dor szol­gá­la­tá­nak utol­só évé­ben össze­sen 1497 lé­lek pász­to­ra volt.

A temp­lo­mot 1933-ban re­no­vál­ták, új­ra­szen­te­lé­sét Ka­pi Bé­la püs­pök vé­gez­te 1933. no­vem­ber 5-én.

A gyü­le­ke­zet­ben va­sár­na­pi is­ko­la mű­kö­dött, a fi­a­ta­lok if­jú­sá­gi egye­sü­let­ben te­vé­keny­ked­tek, a gyü­le­ke­ze­ti ka­ri­ta­tív mun­kát a nő­egy­let fog­ta össze. A há­bo­rú után ezek ve­ze­té­sét Gyen­ge Sá­ra di­a­ko­nissza vál­lal­ta és vé­gez­te a szol­gá­la­to­kat a kán­tor­ta­ní­tók nél­kül ma­radt fi­li­ák­ban.

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú­ban a gyü­le­ke­zet hu­szon­két tag­ja halt hő­si ha­lált. Az ő em­lé­kü­ket is az ol­tár mel­lé he­lye­zett már­vány­táb­lán örö­kí­tet­ték meg a fe­led­ni nem tu­dó utó­dok.

1948-ban az is­ko­lát és a hoz­zá tar­to­zó két szol­gá­la­ti la­kást, va­la­mint a kü­lön­ál­ló szol­gá­la­ti la­kást ál­la­mo­sí­tot­ták.

A kö­zel négy év­ti­ze­des ta­bi szol­gá­lat után nyu­ga­lom­ba vo­nu­lt Gyar­ma­thy Fe­renc he­lyé­re Ja­kus Im­rét hív­ta meg a gyü­le­ke­zet. Ja­kus Im­re 1950 má­ju­sá­ban – Sár­szent­mik­lós­ról – ke­rült a gyü­le­ke­zet élé­re, és 1978. no­vem­ber 1-jé­ig volt a nagy szór­vány­te­rü­le­ten élő evan­gé­li­ku­sok pász­to­ra. Köz­vet­le­nül szol­gá­la­tá­nak kez­de­tén az egy­ko­ri is­tál­lót gyü­le­ke­ze­ti te­rem­mé ala­kí­tot­ták. 1950 de­cem­be­ré­ben a temp­lom­bel­ső át­ala­kí­tá­sá­ba kezd­tek. A mun­ka ered­mé­nye­ként új ol­tár, ol­tár­kép és szó­szék ke­rült a temp­lom­ba. Fel­ava­tá­su­kat Tú­róczy Zol­tán püs­pök vé­gez­te. Az ol­tár­kép a ten­ge­ren já­ró Jé­zust áb­rá­zol­ja, aki a süllye­dő Pé­tert eme­li ki a hul­lá­mok­ból. A ké­pet dr. Re­ök Iván egye­te­mes fel­ügye­lő aján­dé­koz­ta a gyü­le­ke­zet­nek, aki sze­mé­lye­sen is meg­je­lent az ava­tá­si ün­ne­pé­lyen.

Ja­kus Im­re kö­zel fél év­szá­zad­nyi szol­gá­lat után – mely­nek na­gyobb ré­sze a ta­bi volt – Sió­fo­kon töl­töt­te nyug­dí­jas éve­it, és ott is halt meg 1993. má­jus 13-án. Ver­se­it és no­vel­lá­it a Ha­rang­szó, az Új Ha­rang­szó, az Evan­gé­li­kus Élet és a Dia­kó­nia mel­lett a So­mogy és a Mé­hé­szet (nagy mé­hész volt!) kö­zöl­te.

1978-ban ke­rült a gyü­le­ke­zet­be Sza­bó Vil­mos lel­kész és Sza­bó­né Pi­ri Zsu­zsan­na se­géd­lel­kész. 1979. ja­nu­ár 1-jé­től már a fi­a­tal há­zas­pár lát­ta el a – Ja­kus Im­re és dr. Kál­dy Zol­tán püs­pök el­gon­do­lá­sa és ta­ná­csa alap­ján az érin­tett gyü­le­ke­ze­tek ál­tal meg­ala­kí­tott – Tab és Kör­nyé­ke Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség gyü­le­ke­ze­te­i­nek lel­ké­szi szol­gá­la­tát. 1988-ban a kis­kő­rö­si gyü­le­ke­zet­be tá­voz­tak.

Utód­juk is­mét fi­a­tal há­zas­pár lett: Ve­rasz­tó Sán­dor és Ve­rasz­tó­né Mo­so­ni Edit. Szol­gá­la­tuk ide­je alatt – 1989–1992 kö­zött – újí­tot­ták fel a gyü­le­ke­ze­ti ter­met, me­lyet D. dr. Har­ma­ti Bé­la püs­pök szen­telt fel 1993-ban. Ők 2003 nya­rá­ig vol­tak a ma is nagy ki­ter­je­dé­sű gyü­le­ke­zet lel­ké­szei.

1. nya­rá­tól Szi­ge­thy Szi­lárd he­lyet­tes lel­kész­ként tel­je­sí­tett szol­gá­la­tot, majd a gyü­le­ke­zet vá­lasz­tá­sa alap­ján 2004. szep­tem­ber 4-e óta pa­ró­kus lel­kész­ként áll a gyü­le­ke­zet élén.

For­rás: http://tab.lu­the­ran.hu

::Nyomtatható változat::