Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Egy­ál­ta­lán nem ért meg­le­pe­tés­ként, hogy az Evan­gé­li­kus Élet ke­vés te­ret és fi­gyel­met szen­telt a Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia (Maek) jú­li­us 17-én Szar­va­son tar­tott kül­dött­gyű­lé­sé­nek. (Jú­li­us 25-i lap­szám, 3. ol­dal – A szerk.)

A tu­dó­sí­tás cí­me is el­árult va­la­mit ar­ról a tar­tal­mi, szer­ve­zé­si, mi­nő­sé­gi üres­já­rat­ról, ame­lyet a „szin­ten tar­tott szer­ve­zet” ta­lál­ko­zó­ja pro­du­kált. T. Pin­tér Ká­roly fő­szer­kesz­tő ki­fe­je­ző cím­vá­lasz­tá­sa egy­ér­tel­mű­en a vér­be­li kró­ni­kás jó­in­du­la­tá­ról, vissza­fo­gott­sá­gá­ról, ta­lán szer­ve­ze­tünk irán­ti sze­re­te­té­ről is árulkodott.

El­ját­sza­doz­tam a gon­do­lat­tal: mi­lyen cí­met is ad­nék, ha én ír­nám meg en­nek a szin­te tel­jes ér­dek­te­len­ség­be ful­ladt ta­lál­ko­zó­nak a be­szá­mo­ló­ját? Ta­lán job­ban il­lett vol­na az ese­mény­hez va­la­mi olyas­fé­le cím, mint „Füst­be ment terv” vagy „Mi­nek ne­vez­ze­lek?”, ne­tán „Len­ni vagy nem len­ni, ezek a füg­get­len vál­to­zók”, még­is, a leg­ta­lá­lóbb és egy­ben a leg­egy­sze­rűbb a ked­venc cí­mem, az iga­zi hun­ga­ri­kum: „Fá­ból vas­ka­ri­ka”.

Mert ha őszin­te és tár­gyi­la­gos sze­ret­nék len­ni, azt kell mon­da­nom: az egész szar­va­si kül­dött­gyű­lés – az­zal együtt, hogy olyan se fü­le, se far­ka mó­don volt meg­szer­vez­ve – va­la­mi olyas­mi­nek tűnt, amit nagy kény­sze­re­det­ten le kel­lett bo­nyo­lí­ta­ni, ha már van egy be­jegy­zett szer­ve­zet s an­nak egy alap­sza­bá­lya; s ha le­het, le­gyünk mi­nél ha­ma­rabb túl raj­ta.

Saj­nos ez a szem­lé­let­mód rá­nyom­ta bé­lye­gét a Maek ed­di­gi négy­éves mű­kö­dé­sé­re is. Murphy egyik hí­res mon­dá­sa jut eszem­be: „Bár­mely egy­sze­rű prob­lé­ma meg­old­ha­tat­lan­ná fej­leszt­he­tő, ha ele­get töp­ren­günk raj­ta.” Töp­ren­gé­sek­ből, prob­lé­ma­ele­mez­ge­té­sek­ből nem volt hi­ány, konk­rét meg­ol­dá­sok­ból, tet­tek­ből an­nál in­kább.

A részt­ve­vők kö­zül töb­ben jöt­tünk több száz, ne­tán több ezer ki­lo­mé­ter tá­vol­ság­ból, Os­ló­ból, Ko­lozs­vár­ról, Bá­zel­ből, a Fel­vi­dék­ről vagy a ten­ge­ren­túl­ról, öröm­mel és ko­moly el­vá­rá­sok­kal, de csa­ló­dot­tan tér­tünk ha­za.

Pe­dig kár, nagy kár egy so­ha vissza nem té­rő tör­té­nel­mi esélyt, egy nagy­sze­rű fel­ada­tot, egy épít­ke­ző kö­zös kül­de­tést könnyel­mű­en el­ját­sza­ni, fe­lü­le­te­sen ke­zel­ni, el­se­ké­lye­sí­te­ni.

Most is vissza­em­lé­ke­zem a kez­de­tek op­ti­miz­mu­sá­ra, a nagy lel­ke­se­dés­re, ami­kor 2006. ok­tó­ber 13–14-én Oros­há­zán vi­lág­gá kür­töl­tük a zász­ló­bon­tást. Ezer­nél is több ma­gyar evan­gé­li­kus test­vé­rünk volt együtt a szél­ró­zsa min­den irá­nyá­ból, a tör­té­nel­mi te­rü­le­tek­ről, Nyu­gat-Eu­ró­pá­ból, Ame­ri­ká­ból, Auszt­rá­li­á­ból; a vi­lág hét sar­ká­ból egy szív­vel, egy lé­lek­kel, egy aka­rat­tal val­lot­tuk meg evan­gé­li­u­mi hi­tün­ket, és éne­kel­tük át­szel­le­mül­ten nem­ze­ti imán­kat.

Vég­re ki­mond­hat­tuk együtt azt, amit min­den egyes ma­gyar evan­gé­li­kus ge­ne­rá­ci­ó­nak új­ra és új­ra meg kell ta­nul­nia és val­la­nia: hogy füg­get­le­nül at­tól, hol élünk, hi­tünk és nyel­vünk eggyé öt­vöz min­ket, mert csak egy ma­gyar evan­gé­li­kus­ság van, és mi mind­nyá­jan en­nek ré­szei va­gyunk. Kü­lön-kü­lön ré­szek, tö­re­dé­kek, ki­sebb-na­gyobb da­ra­bok, együtt va­gyunk az egész.

Ál­dott em­lé­kű Frenkl Ró­bert or­szá­gos fel­ügye­lő – aki egyik leg­lel­ke­sebb tá­mo­ga­tó­ja volt a jö­ven­dő egye­te­mes kon­fe­ren­ci­á­nak – így írt a kon­fe­ren­cia he­té­ben meg­je­lent Evan­gé­li­kus Élet-szám ve­zér­cik­ké­ben: „Akár büsz­kék is le­he­tünk ar­ra, hogy alig öt év elő­ké­szí­tő mun­ká­ja után meg­ala­kul a szé­pen hang­zó ne­vű ma­gyar evan­gé­li­kus vi­lág­szer­ve­zet. Va­ló­já­ban pe­dig ar­ra le­he­tünk büsz­kék, hogy jó volt az alap­gon­do­lat, ki­de­rült, hogy van iga­zi igény a ma­gyar evan­gé­li­kus kö­zös­ség for­má­ló­dá­sá­ra – nem egy­sze­rű­en egy újabb szer­ve­zet­re, tiszt­sé­gek­re, ha­nem össze­fo­gás­ra, egy­más hi­te ál­ta­li gaz­da­go­dás­ra. (…) Szé­pek a táv­la­tok. (…) A ki­nyílt, oly­kor tág­ra nyílt aj­tón be is kell lép­ni.”

S mint­ha csak foly­tat­ná előd­je gon­do­la­ta­it, Prőh­le Ger­gely, a Frenkl Ró­ber­tet kö­ve­tő or­szá­gos fel­ügye­lő, a Maek el­nö­ke egy hét­tel ké­sőbb, ugyan­csak az új­ság ve­zér­cik­ké­ben, így fo­gal­ma­zott: „Az ün­ne­pi is­ten­tisz­te­let li­tur­gi­á­ja, ige­hir­de­té­se, ze­ne­szá­mai, majd az azt kö­ve­tő meg­nyi­tó­be­szé­dek, kö­szön­té­sek egy­más­ra épül­ve újabb és újabb ér­vek­kel iga­zol­ták kez­de­mé­nye­zé­sünk he­lyes­sé­gét (…) A Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia zász­ló­bon­tá­sa jól si­ke­rült. Most már a mi szer­ve­ző­kész­sé­gün­kön és szor­gal­mun­kon mú­lik, hogy a jö­vő­ben áll-e, és hogy ki­nek áll a zász­ló.”

Fa­bi­ny Ta­más püs­pök pe­dig úgy vá­zol­ta fel me­ta­fo­ri­ku­san a Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia lé­nye­gét prag­ma­ti­kus ige­hir­de­té­sek­ben, mint ami mind­nyá­junk szá­má­ra „ház, tá­gas ott­hon le­het”. Együtt épít­jük az ott­hont az egész csa­lád szá­má­ra. Lesz en­nek a ház­nak egy nagy és tá­gas nap­pa­li­ja, ahol együtt va­gyunk a „be­szél­ge­tő egy­ház je­gyé­ben”. Lesz ben­ne dol­go­zó­szo­ba, mely­ben el­mé­lyült teo­ló­gi­ai mun­ka fo­lyik, ku­ta­tás, szel­le­mi épü­lés. Lesz gye­rek­szo­ba is – foly­tat­ta a püs­pök –, ahol a leg­ki­seb­bek is ve­lünk lesz­nek, lesz csön­des há­ló­szo­ba a pi­he­nés­re, a bel­ső szo­bá­ban vég­zen­dő imá­ra, lesz élés­kam­ra, bo­ros­pin­ce, sőt te­rasz is, „aho­va ki­lép­ve na­gyo­kat tud­nánk lé­le­gez­ni”.

Mennyi szép gon­do­lat, vágy, el­kép­ze­lés a ma­gyar evan­gé­li­kus csa­lád jö­vő­jét il­le­tő­en!

A ki­jó­za­no­dás, a hig­gadt ér­té­ke­lés, az ag­gó­dó fél­tés je­gyé­ben fo­gant meg Gáncs Pé­ter püs­pök má­ig vá­lasz nél­kül ma­radt kér­dé­se: „Pár hét­tel a töb­bek ál­tal tör­té­nel­mi je­len­tő­sé­gű­nek mon­dott ťzász­ló­bon­tásŤ ün­ne­pi han­gu­la­ta után el­jött az ide­je a hig­gadt ér­té­ke­lés­nek: mer­re to­vább, van-e to­vább, Maek? Va­jon új­ra szét­hul­lik-e, ami olyan ígé­re­te­sen össze­il­lesz­ked­ni lát­szott azon a két szép őszi na­pon…?”

Drá­ga test­vé­rek, nem pa­nasz­kod­ni, nem vá­das­kod­ni aka­rok, nem hi­báz­tat­ni aka­rok va­la­kit, csu­pán ví­vó­dá­sa­im­nak, bel­ső töp­ren­gé­se­im­nek han­got ad­ni. Hi­szen tisz­tá­ban va­gyok az­zal, hogy si­ker, ku­darc, ered­mény vagy fa­nyar gyü­mölcs­ter­més kö­zös fe­le­lős­sé­günk. Val­lom, hogy va­la­mennyi­en mél­tat­lan szol­gák va­gyunk, Lu­ther­rel szól­va kol­du­sok, sem­mink sin­csen, ami ere­den­dő­en a mi­énk vol­na.

Nem volt vé­let­len, hogy szar­va­si kül­dött­gyű­lé­sün­kön ige­hir­de­té­sem­ben a Szent­lé­lek meg­újí­tó, re­ge­ne­rá­ló, új éle­tet adó ere­jé­ről be­szél­tem. Mert ha nem fúj a Lé­lek, ha nem ger­jeszt pezs­gő éle­tet, nem ráz­za fel Csip­ke­ró­zsi­ka-ál­má­ból ezt a szer­ve­ze­tet is, ak­kor a Maek nem lesz több, mint egy in­téz­mény, egy örö­kös költ­ség­ve­té­si prob­lé­ma, fá­ból vas­ka­ri­ka.

Én to­vább­ra is gyó­gyít­ha­tat­lan op­ti­mis­ta va­gyok és ma­ra­dok. Ez nem na­i­vi­tás, nem szé­kely csö­kö­nyös­ség, „csak azért is” da­cos­ság – en­nek re­á­lis alap­ja van. Egy­fe­lől él a ta­gad­ha­tat­lan, va­ló­sá­go­san lé­te­ző igény, amely új­ra és új­ra meg­fo­gal­ma­zó­dik ta­lál­ko­zá­sa­ink al­kal­má­val, ami­kor a ko­lozs­vá­ri temp­lo­mot és egy­há­zi köz­pon­tot fel­ke­re­sik kő­sze­gi, oros­há­zi, nyír­egy­há­zi, bu­da­pes­ti, fel­vi­dé­ki, svéd­or­szá­gi ma­gyar test­vé­re­ink, ami­kor stutt­gar­ti ma­gyar evan­gé­li­ku­sok­kal együtt ör­ven­dez­he­tünk egy fe­lejt­he­tet­len ta­lál­ko­zás­nak, vagy ami­kor egy­sze­rű ma­gán­em­ber­ként egy­más sze­mé­be né­zünk.

Más­fe­lől – és ez a leg­fon­to­sabb – amit ak­kor 2006-ban Oros­há­zán el­mond­tam, ma is ér­vé­nyes: „A leg­lé­nye­ge­sebb hin­ni, meg­lát­ni (…), hogy en­nek a kö­zös­ség­nek az épí­tő­je ma­ga a fel­tá­ma­dott, élő Úr Jé­zus. Aki így imád­ko­zott: ťSzent Atyám, tartsd meg őket a te ne­ved ál­tal, me­lyet ne­kem ad­tál, hogy egyek le­gye­nek, mint mi.Ť”

Le­gyen Is­ten se­gít­sé­gé­vel 2012-ben a Maek új kö­zép­kez­dé­se Ko­lozs­vá­ron!

Adorjáni Dezső Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület

::Nyomtatható változat::