e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Ha a nap­tárt nem néz­nénk, csak az eget szem­lél­nénk, ak­kor is tud­nánk, hogy au­gusz­tus van, mert az ég­bolt már olyan kék, ami­lyen csak ilyen­kor szo­kott len­ni, a nyá­ri me­leg­ben is fi­gyel­mez­tet­ve ben­nün­ket a kö­zel­gő ősz­re. Au­gusz­tus má­so­dik fe­lé­ben pe­dig út­ra ké­szü­lőd­nek a fecs­kék, a vil­lany­ve­ze­té­ke­ken és drót­ke­rí­té­se­ken gyü­le­kez­nek, és óri­á­si csi­vi­te­lés­sel be­szé­lik meg a hosszú út előt­ti te­en­dő­ket. A di­á­kok ki­csit saj­nál­koz­va, de azért már vá­ra­ko­zás­sal te­kin­te­nek a szep­tem­be­ri is­ko­la­kez­dés­re. S ami­kor a kis el­ső­sök a fecs­ke­vo­na­lat raj­zol­ják az „eff” be­tű írá­sá­nak elő­ké­szí­té­se­ként, az iga­zi fecs­kék már messze jár­nak…

Nem tu­dom, húsz év múl­va raj­zol­nak-e fecs­ke­vo­na­lat a kis­is­ko­lá­sok, az vi­szont könnyen meg­le­het, hogy iga­zi fecs­két csak el­vét­ve vagy egy­ál­ta­lán nem lát majd az eget kém­le­lő. Ugyan­is olyan ütem­ben fogy e ma­dár­po­pu­lá­ció, hogy a pesszi­mis­ta jós­la­tok sze­rint húsz év múl­va tel­je­sen el­tűn­nek ha­zánk ég­bolt­já­ról e ked­ves kis ma­da­rak. Ép­pen ezért a Ma­gyar Ma­dár­ta­ni Egye­sü­let 2010-ben, a bio­di­ver­zi­tás nem­zet­kö­zi évé­ben az év ma­da­rá­nak vá­lasz­tot­ta a fecs­két, hogy fel­hív­ja a fi­gyel­met a ma­dár­fa­jok fo­gyat­ko­zá­sá­nak je­len­sé­gé­re és ve­szé­lye­i­re.

Ami­kor fecs­kék­ről be­szé­lünk, tu­laj­don­kép­pen há­rom, ha­zánk­ban fész­ke­lő fecs­ke­faj­ra kell gon­dol­nunk. A füs­ti­fecs­ke, a mol­nár­fecs­ke és a par­ti­fecs­ke egy­aránt hosszú tá­vú vo­nu­ló faj, ván­dor­lá­si út­vo­na­la­ik át­sze­lik a Sza­ha­rát, is­mert te­le­lő­te­rü­le­te­ik Kö­zép- és Dél-Af­ri­ká­ban van­nak. Ha­zánk­ban a leg­ve­szé­lyez­te­tet­teb­bek a par­ti­fecs­kék, ame­lyeknek az ál­lo­mány­csök­ke­né­se éves vi­szony­lat­ban akár húsz szá­za­lék is le­het, de a füs­ti­fecs­kéé és a mol­nár­fecs­kéé is öt-hét szá­za­lék kö­zött mo­zog.

Az őszi és ta­va­szi vo­nu­lás, a te­le­lő- és fész­ke­lő­te­rü­le­te­ken el­töl­tött hó­na­pok alatt a ma­da­ra­kat érő ne­ga­tív ha­tá­sok je­len­tős ré­sze az idő­já­rá­si ano­má­li­ák­kal, vi­ha­rok­kal, a he­te­kig tar­tó hű­vös, csa­pa­dé­kos idő­já­rás­sal vagy ép­pen a nagy szá­raz­ság­gal együtt já­ró ká­ni­ku­lá­val és táp­lá­lék­hi­ánnyal függ össze. Em­lé­kez­zünk a múlt év­re, ami­kor a hű­vös, esős idő­szak­ban ez­ré­vel hul­lot­tak el az éhe­ző és ki­hűlt fecs­kék, és bár so­ka­t si­ke­rült meg­men­te­ni, na­gyon nagy volt a vesz­te­ség.

Az idő­já­rás vi­szon­tag­sá­gai mel­lett azon­ban mi, em­be­rek is ve­szé­lyez­tet­jük e ked­ves kis ma­da­ra­kat! So­kan esz­te­le­nül le­ve­rik fész­ke­i­ket, mert össze­pisz­kít­ják a há­zak kör­nye­ze­tét, pe­dig a fecs­ke­pe­len­ka al­kal­ma­zá­sá­val ezt el le­het ke­rül­ni, és a kel­le­met­len­sé­gek­nél sok­kal na­gyobb hasz­not haj­ta­nak a ro­va­rok össze­sze­de­ge­té­sé­vel. Az ál­lat­tar­tás má­ra oly mér­ték­ben vissza­szo­rult a fal­vak­ban is, hogy ez je­len­tő­sen meg­gyor­sít­ja a fecs­ke­ko­ló­ni­ák el­nép­te­le­ne­dé­sét, hi­szen a fi­ó­ka­ete­té­si idő­szak­ban nincs ele­gen­dő táp­lá­lé­kuk. A me­ző­gaz­da­ság­ban al­kal­ma­zott egy­re több vegy­szer pe­dig nem­csak a fecs­kék és más ál­la­tok lé­tét ve­szé­lyez­te­ti, hosszú tá­von ránk is ve­szé­lyes.

Va­jon ész­re tér-e va­la­ha az em­ber? Rá­döb­be­nünk-e, hogy a ké­nyel­mes, mo­dern élet il­lú­zi­ó­já­ért sok­kal na­gyobb ál­do­za­tot kell hoz­nunk, mint azt va­la­ha fel­mér­ni, de akár fel­fog­ni is tud­nánk? Sok kö­vet­kez­ményt nem lá­tunk, nem ta­pasz­ta­lunk még köz­vet­le­nül. A fecs­kék nagy­mér­té­kű fo­gyá­sa azon­ban in­tő jel le­het szá­munk­ra, hogy át­gon­dol­juk a te­rem­tett vi­lág­hoz va­ló vi­szo­nyun­kat, és na­gyon gyor­san el­kezd­jünk ten­ni a bio­ló­gi­ai sok­fé­le­ség meg­őr­zé­sé­ért.

Nem nagy dol­gok­ról van szó. Sze­res­sük a ma­da­ra­in­kat, köz­tük a fecs­ké­ket, ne pusz­tít­suk el a fész­ke­i­ket, és ha van rá le­he­tő­sé­günk, a könnyen be­sze­rez­he­tő mű­fész­kek­kel még tá­mo­gat­ni is tud­juk le­te­le­pe­dé­sü­ket. Nem­csak a fal­vak­ban élő­ket érin­ti ez, hi­szen pél­dá­ul a mol­nár­fecs­ke ki­fe­je­zet­ten a vá­ro­si kör­nye­zet ma­da­ra, a nagy­vá­ro­sok­ban még a pa­nel­há­zak eső­től vé­dett ré­sze­in is szí­ve­sen épít fész­ket. A Ke­le­ti pá­lya­ud­var épü­le­tén ki­lenc­ven­két fecs­ke­fé­szek ta­lál­ha­tó, en­nek azon­ban ma már csak tíz-ti­zen­két szá­za­lé­ka la­kott. Akár há­rom-négy­száz ma­dár is rep­ked­het­ne, de saj­nos csak har­minc-negy­ve­net lát­hat az ér­dek­lő­dő ma­dár­meg­fi­gye­lő.

Ve­gyük ész­re a fecs­ké­in­ket! Gyö­nyör­köd­jünk ab­ban, ahogy tő­lünk né­hány cen­ti­re fé­lel­me­te­sen gyor­san el­ci­káz­va kap­kod­ják össze a ro­va­ro­kat, vagy aho­gyan ez­ré­vel gyü­le­kez­nek a hosszú ván­dor­út előtt! Re­mény­ked­jünk, hogy jö­vő ta­vasszal mi­nél töb­ben vissza­tér­nek hoz­zánk, és mi­nél több kis fecs­ke­fi­ó­ka dug­dos­sa majd ki fe­jecs­ké­jét a fész­kek nyí­lá­sa­in! Így ta­lán húsz év múl­va, ami­kor az el­ső­sök az „eff” be­tű ka­nya­rí­tá­sát ta­nul­ják majd, ők is tud­ni fog­ják, hogy az „eff” úgy ül a fü­zet vo­na­lán, mint a fecs­kék a vil­lany­dró­ton.

A fecs­kék­ről és vé­del­mük­ről sok in­for­má­ció ta­lál­ha­tó a www.mme.hu ol­da­lon.

Sán­ta Ani­kó

::Nyomtatható változat::