Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Az er­dé­lyi szá­szok nyolc­száz esz­ten­dős tör­té­ne­te a 12. szá­zad­ban ma­gyar ki­rá­lyi hí­vó szó­ra tör­té­nő be­te­le­pü­lés­sel kez­dő­dött, majd a 20. szá­zad so­rán a ro­mán kom­mu­nis­ta-na­ci­o­na­lis­ta po­li­ti­ka szo­mo­rú kö­vet­kez­mé­nye­ként fej­pén­zért tör­té­nő ki­áru­sí­tás­sal, egy fej­lett kul­tú­ra tu­da­tos szét­zül­lesz­té­sé­vel vég­ző­dött.

Az egy­sé­ges val­lá­sú és kul­tú­rá­jú, vi­szony­lag ho­mo­gén szo­ci­á­lis össze­té­te­lű et­ni­kai kö­zös­ség vi­rág­zá­sá­nak alap­ját sok ge­ne­rá­ci­ón át a csa­lá­di kö­te­lé­ke­ket szo­ros­ra fű­ző fa­mí­li­ák, il­let­ve fa­lu­si és vá­ro­si kis­kö­zös­sé­gek ad­ták. Ezek, mint pil­lé­rek, nap­ja­ink­ban Né­met­or­szág­ban is meg­van­nak, nyom­ta­tott ki­ad­vá­nyok­ban és in­ter­ne­tes web­ol­da­la­kon szól­nak csa­lád­fák­ról és csa­lád­tör­té­ne­tek­ről, el­ha­gyott te­le­pü­lé­sük his­tó­ri­á­já­ról, már csak nyo­mok­ban lé­te­ző kul­tu­rá­lis ér­té­ke­i­ről, pusz­tu­ló mű­em­lé­kek­ről, ódon evan­gé­li­kus erőd­temp­lo­mok lel­kek­ben vissz­hang­zó ha­rang­zú­gá­sá­ról.

E di­nasz­ti­ák ti­pi­kus sor­sát pél­dáz­za a tör­té­ne­tét 1570-ig vissza­ve­ze­tő, lu­the­rá­nus lel­ké­szek ge­ne­rá­ci­ó­it ki­ne­ve­lő Ack­ner csa­lád, mely­nek tag­jai kö­zül a két­száz esz­ten­de­je el­hunyt Ack­ner György­re em­lé­ke­zünk az aláb­bi­ak­ban.

Ack­ner György (Ge­org Ack­ner) 1747. ja­nu­ár 9-én szü­le­tett, a csa­lád le­szár­ma­zá­si táb­lá­ján sor­ban a ne­gye­dik György­ként, az ősök­höz ha­son­ló­an szo­ros evan­gé­li­kus egy­há­zi kö­tő­dés­sel. Déd­ap­ja (1631–1713) Lu­ther ta­na­it hir­de­tő pré­di­ká­tor, nagy­ap­ja (1682–1748) evan­gé­li­kus lel­kész, egy­há­zi tiszt­sé­get vi­se­lő es­pe­res, édes­ap­ja (1718–1764) lu­the­rá­nus lel­ki­pász­tor.

Négy test­vé­re volt, de csak ő ér­te meg a fel­nőtt­kort. Szü­lő­fa­lu­ja Fü­le­tel­ke (né­me­tül Fel­l­dorf; ro­má­nul Fi­lit­el­nic) volt. Az egy­kor majd­nem tisz­tán né­me­tek lak­ta fa­lu nap­ja­ink­ban a Ma­ros me­gyei Ba­la­vá­sár­hoz (Bla­den­markt, Bălăuşeri) tar­to­zik, dön­tő­en ro­mán, a szé­kely­föl­di kap­cso­ló­dás mi­att na­gyobb ará­nyú ma­gyar és nyo­mok­ban lé­te­ző szász la­kos­ság­gal.

Ack­ner a csa­lá­di ha­gyo­má­nyo­kat foly­tat­va a lel­ké­szi hi­va­tást vá­lasz­tot­ta. Elő­ször az er­dé­lyi szá­szok egyik leg­fon­to­sabb val­lá­si, kul­tu­rá­lis és gaz­da­sá­gi köz­pont­já­ban, Se­ges­vá­ron (Schäß­burg, Sig­hişoa­ra) szol­gált. Ma­gán­éle­te is szo­ro­san a te­le­pü­lés­hez kö­töt­te. El­ső fe­le­sé­gé­vel, Gö­őz Sá­ra Ka­ta­lin­nal 1773-ban kö­tött há­zas­sá­got. Gyer­me­kük, a ké­sőb­bi kincs­tá­ri tiszt­vi­se­lő, György Leo­pold 1780. au­gusz­tus 9-én itt szü­le­tett. Má­so­dik hi­te­vé­sé­vel, Artzt Má­ria Er­zsé­bet­tel 1778-ban kelt egy­be. E frigy­ből szü­le­tett 1782. ja­nu­ár 28-án szin­tén Se­ges­vá­rott a leg­is­mer­tebb Ack­ner csa­lád­tag, a po­li­hisz­tor Mi­hály Já­nos evan­gé­li­kus lel­kész, ta­nár, ré­gész, ma­te­ma­ti­kus, csil­la­gász, ge­og­rá­fus, mi­ne­ra­ló­gus. Má­ria Er­zsé­bet asszony adott éle­tet az 1790–91-ben Ho­mo­ród­be­nén szü­le­tett, fel­nőtt­ként hi­va­tal­no­ki pá­lyá­ra lé­pő Jó­zsef­nek is.

Ack­ner Györgynek két há­zas­sá­gá­ból to­váb­bi há­rom – a kor­szak köz­egész­ség­ügyi vi­szo­nyai mi­att – if­jú­ko­rá­ban el­hunyt gyer­me­ke szü­le­tett. Be­ne, a ké­sőb­bi Ho­mo­ród­be­ne (Me­e­burg, Be­ia) nem­csak Jó­zsef fi­á­nak szü­lő­he­lyét, ha­nem pa­pi mű­kö­dé­sé­nek Se­ges­várt kö­ve­tő ál­lo­má­sát is je­len­tet­te. (A je­len­leg a Bras­só me­gyei Ka­ca – Ka­t­zend­orf, Caţa – köz­ség­hez tar­to­zó fa­lut va­la­ha két­har­ma­dá­ban evan­gé­li­kus né­me­tek, egy­har­ma­dá­ban gö­rög­ke­le­ti val­lá­sú ro­má­nok, kis rész­ben ma­gya­rok lak­ták, nap­ja­ink­ban pe­dig szin­te ki­vé­tel nél­kül ro­má­nok él­nek le­rom­lott ál­la­gú épü­le­te­i­ben, lát­ják az össze­om­lás szé­lén ál­ló, erő­dí­tett evan­gé­li­kus vár­temp­lo­mát.)

Az ak­ko­ri­ban még vi­rág­zó fa­lu­ban Ack­ner nem­csak hit­éle­ti szem­pont­ból volt a kö­zös­sé­ge hasz­ná­ra. Fia, Mi­hály Já­nos tőle örökölte ter­mé­szet­tu­do­má­nyos vé­ná­ját, a lel­ké­szi szol­gá­lat mel­lett ő ma­ga is „tu­dós csil­la­gász és ma­the­ma­ti­kus” hí­ré­ben ál­lott. A csa­lá­di tűz­hely me­le­gé­nél gyak­ran ke­rül­tek elő aszt­ro­nó­mi­ai és ter­mé­szet­raj­zi kér­dé­sek apa és fia kö­zött, és amel­lett, hogy az idő­sebb Ack­ner csil­la­gá­sza­ti hely­meg­ha­tá­ro­zá­so­kat vég­zett Er­dély­ben, igen je­len­tős, ezen disz­cip­lí­nák­kal kap­cso­la­tos kéz­ira­tos mű­ve­ket ha­gyott mun­kás­sá­gát foly­ta­tó fi­á­ra.

Az evan­gé­li­kus lel­kész, ma­te­ma­ti­kus, csil­la­gász, ter­mé­szet­tu­dós fér­fiú éle­té­nek hat­van­ne­gye­dik esz­ten­de­jé­ben, 1810. áp­ri­lis 4-én Ho­mo­ród­be­nén hunyt el.

Re­zsa­bek Nán­dor

::Nyomtatható változat::