A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Új ki­hí­vás vagy – ha úgy tet­szik – „bá­tor­ság­pró­ba” vár­ta jú­li­us 21. és 25. kö­zött Fadd-Dom­bo­ri­ban a ne­gye­dik Csil­lag­pont re­for­má­tus if­jú­sá­gi ta­lál­ko­zó részt­ve­võ­it. Míg két év­vel ez­elõtt Sá­ros­pa­ta­kon a per­zse­lõ nap­sü­tés­sel és a tik­kasz­tó ká­ni­ku­lá­val kel­lett meg­küz­de­ni­ük, ad­dig ez­út­tal a szú­nyo­gok tá­ma­dá­sa­it kel­lett vissza­ver­ni­ük… Ám a Du­na-holt­ág mel­lett töl­tött öt nap vél­he­tõ­en még­sem a kel­le­met­len ro­va­rok, ha­nem a lel­kes fi­a­ta­lok és a tar­tal­mas prog­ra­mok mi­att ma­rad em­lé­ke­ze­tes!

A ta­lál­ko­zón meg­for­dult mint­egy két és fél ezer fi­a­tal (és ke­vés­bé fi­a­tal) összes­sé­gé­ben mint­egy más­fél száz le­he­tõ­ség kö­zül vá­laszt­hat­ta ki, hogy mi­ként sze­ret­né töl­te­ni csil­lag­pon­tos nap­ja­it. Eme más­fél száz le­he­tõ­ség kö­zött – hogy ki­csit „ha­za­be­szél­jen” a tu­dó­sí­tó – jó né­hány evan­gé­li­kus vo­nat­ko­zá­sú is volt.

Zaj- és rez­gés­vé­de­lem­mel fog­lal­ko­zó szak­em­ber­ként az egy­há­zak­nak a kör­nye­zet­vé­de­lem­ben be­töl­tött sze­re­pé­rõl tar­tott elõ­adást Mun­tag And­rás, egy­há­zunk zsi­na­tá­nak nem lel­ké­szi el­nö­ke, a Múlt­fel­tá­rás, ügy­nök­kér­dés cím­mel meg­ren­de­zett ke­rek­asz­tal-be­szél­ge­tés­ben pe­dig Mi­rák Ka­ta­lin tör­té­nész, egy­há­zunk tény­fel­tá­ró bi­zott­sá­gá­nak tag­ja is szót ka­pott.

Le­ven­te Pé­ter és fe­le­sé­ge, Döb­ren­tey Il­di­kó ka­ma­szok­kal „tré­nin­ge­zett” a fér­fi- és a nõi lét­rõl, va­la­mint a pár­kap­cso­lat tit­ka­i­ról. A Ke­resz­tyén If­jú­sá­gi Egye­sü­let (KIE) ká­vé­há­zá­ban két KIE-s nagy­csa­lá­dos há­zas­pár – Lup­ták György es­pe­res és Lup­ták­né Han­vay Má­ria lel­kész, il­let­ve Mar­ton Ta­más és Mar­ton­né Sza­ló­ky Esz­ter – be­szélt a há­zas­ság és a gyer­mek­ne­ve­lés örö­me­i­rõl, ne­héz­sé­ge­i­rõl. A Fel­vi­dé­ki Re­for­má­tu­sok Szö­vet­sé­ge sát­rá­ban há­rom es­te is Sze­ve­ré­nyi Já­nos or­szá­gos misszi­ói lel­kész tar­tott evan­gé­li­zá­ci­ós elõ­adást, a Bu­da­pes­ti Evan­gé­li­kus Egye­te­mi Gyü­le­ke­zet Lát­ha­tat­lan Szín­há­za pe­dig a nõ ar­ca­i­val „szem­be­sí­tet­te” az ér­dek­lõ­dõ­ket. Fel­lé­pett a Gryl­lus fi­vé­re­ket is so­ra­i­ban tu­dó Ka­lá­ka, a szü­gyi evan­gé­li­kus fi­a­ta­lok ala­pí­tot­ta M. Is. K. A., vé­gül, de nem utol­só­sor­ban a ta­valy – a leg­utóbbi, Kõ­sze­gen ren­de­zett evan­gé­li­kus if­jú­sá­gi ta­lál­ko­zón – de­bü­tált Szél­ró­zsa Band!

De mit is emel­jünk még ki a prog­ra­mok kö­zül?! A re­for­má­tus iden­ti­tás, az ate­iz­mus vagy ép­pen a kör­nye­zet­vé­de­lem té­má­ját fir­ta­tó be­szél­ge­té­se­ket? A pol­gár­mes­te­rek, a ke­resz­tény mo­to­ro­sok, a kár­pát­al­jai tûz­ol­tók bi­zony­ság­té­te­le­it? A bu­ko­vi­nai, a sváb, a bo­gyisz­lói és a mold­vai csán­gó tánc­há­za­kat? A Miszt­rál, a Dr. Wal­ter Blues Tár­sa­sá­ga és az im­már vi­lág­hí­res Boly­ki Bro­thers kon­cert­jét? Az aka­dály­pá­lyát, a Kál­vin-ker­tet és az ima­sát­rat? A reg­ge­li és es­ti áhí­ta­to­kat, a ne­héz hely­zet­ben lé­võ em­ber­tár­sa­in­kért – me­ne­kül­te­kért, ci­gá­nyo­kért, af­ri­kai ke­resz­té­nye­kért vagy a köz­tünk élõ idõ­se­kért – va­ló éj­je­li vir­rasz­tást és a bá­tor­ság kü­lön­bö­zõ as­pek­tu­sa­it bon­col­ga­tó fõ elõ­adá­so­kat?

Ta­lán ez utób­bi­ak­kal il­lett vol­na kez­de­ni a fel­so­ro­lást; ezek ad­ták ugyan­is a ta­lál­ko­zó „ge­rin­cét”, rá­vi­lá­gít­va – töb­bek kö­zött Ko­dá­csy Ta­más egye­te­mi lel­kész elõ­adá­sa­in ke­resz­tül – ar­ra, mi­ért épp a „Hon­nan ve­szed a bá­tor­sá­got?” kér­dés lett az idei Csil­lag­pont mot­tó­ja. Hi­szen nem kis bá­tor­ság kell a vi­lág­ban va­ló helyt­ál­lás­hoz, a fe­le­lõs­ség­vál­la­lás­hoz, a hi­va­tás ki­vá­lasz­tá­sá­hoz, egy kap­cso­lat el­in­dí­tá­sá­hoz – és a hit (fel)vál­la­lá­sá­hoz…

Már a nyi­tó is­ten­tisz­te­let alap­igé­jé­ben ol­vas­hat­tuk: „…mi nem a meg­hát­rá­lás em­be­rei va­gyunk, hogy el­vesszünk, ha­nem a hi­téi, hogy éle­tet nyer­jünk.” (Zsid 10,39) Ezért – hang­sú­lyoz­ták az elõ­adók – le­gyen meg ben­nünk a lo­va­gok bá­tor­sá­ga: mer­jünk õszin­tén szem­be­néz­ni ön­ma­gunk­kal, ka­pasz­kod­junk Jé­zus sze­re­te­té­be, és ves­sük le ál­ar­ca­in­kat! Le­gyen meg ben­nünk a nõk bá­tor­sá­ga is: mer­jünk nyit­ni em­ber­tár­sa­ink fe­lé, vál­lal­junk ve­lük kö­zös­sé­get, és az Úr­ral is tö­re­ked­jünk sze­mé­lyes kap­cso­lat­ba ke­rül­ni! És le­gyen meg ben­nünk a gyer­me­kek bá­tor­sá­ga: mer­jünk rá­ha­gyat­koz­ni a ben­nün­ket meg­te­rem­tõ min­den­ha­tó Atyá­ra! Vé­gül pe­dig – mi­ként Haj­dú Zol­tán Le­ven­te szó­lá­di lel­ki­pász­tor szol­gá­la­ta nyo­mán a zá­ró is­ten­tisz­te­let üze­ne­té­ben (vö. Fil 4,4–7) is el­hang­zott – bát­ran örül­jünk az Úr­ban min­den­kor, mert bár­mi­lyen élet­hely­zet­ben va­gyunk is, bel­sõ öröm, bé­kes­ség, má­sok fe­lé su­gár­zó sze­líd de­rû szü­let­het meg ben­nünk, ha éle­tünk a he­lyén – Is­ten ke­zé­ben – van.

Vitális Judit

::Nyomtatható változat::