A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Nem kém­ked­ni jöt­tek a Csil­lag­pont­ra – vagy leg­alább­is nem lep­lez­ték ma­gu­kat. Bát­ran ma­guk­ra öl­töt­ték a ta­va­lyi Szél­ró­zsa evan­gé­li­kus if­jú­sá­gi ta­lál­ko­zó­ra uta­ló, „Hol a ha­tár?” fel­ira­tú pó­ló­i­kat csak­úgy, mint az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem ne­vé­vel-cí­me­ré­vel el­lá­tott vagy ép­pen a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus If­jú­sá­gi Szö­vet­ség Bár­ka szak­cso­port­já­nak lo­gó­ját áb­rá­zo­ló fel­ső­i­ket. Sőt mi több, egyi­kük-má­si­kuk há­tá­ról ma­ga Lu­ther Már­ton „te­kin­ge­tett kör­be”! Az el­múlt he­tet Fadd-Dom­bo­ri­ban töl­tő evan­gé­li­kus fi­a­ta­lok kö­zül né­me­lye­ket mi is meg­szó­lal­tat­tunk. Ar­ról kér­dez­tük őket, mi­ért fon­tos ne­kik a Csil­lag­pon­ton va­ló rész­vé­tel. To­váb­bá – mint­egy a jö­vő nyár­ra Szar­vas­ra ter­ve­zett Szél­ró­zsá­ra elő­re­te­kint­ve – ar­ra is kí­ván­csi­ak vol­tunk, sze­rin­tük mik a re­for­má­tus ta­lál­ko­zó erős­sé­gei, ame­lye­ket ne­künk, evan­gé­li­ku­sok­nak (vé­ve a bá­tor­sá­got) „im­por­tál­nunk” kel­le­ne.

Már a nyi­tó is­ten­tisz­te­let után is ká­véz­tunk-ször­pöz­tünk egyet, de ak­kor a hir­te­len szú­nyog­in­vá­zió gát­ját szab­ta a hosszabb be­szél­ge­tés­nek. Már­ton­nal vé­gül a Can­to­res Ecc­le­­siae réz­fú­vós együt­tes kon­cert­je után nyílt al­kal­munk „meg­vi­tat­ni” a fen­tebb em­lí­tett kér­dé­se­ket.

– A jó prog­ra­mok mi­att va­gyok itt, és ez több min­dent je­lent egy­szer­re – mond­ta el a bu­da­pes­ti egye­te­mis­ta, aki na­gyon él­vez­te, hogy két „dol­gos” Szél­ró­zsa után most fel­hőt­le­nül-kö­tet­le­nül le­he­tett je­len a Csil­lag­pon­ton. – Egy­részt lel­ki­leg na­gyon fon­to­sak ne­kem ezek a ta­lál­ko­zók – a kis­cso­por­tos áhí­ta­tok le­he­tő­sé­gé­vel Szar­va­son is öröm­mel él­nék –, más­részt kul­tu­rá­lis szem­pont­ból is igé­nye­sek.

Ze­ne­sze­re­tő em­ber­ként Pan­na is örül az igé­nyes kon­cer­tek­nek. A bony­há­di evan­gé­li­kus gim­ná­zi­um ru­ti­nos szél­ró­zsá­zó­nak szá­mí­tó és a Csil­lag­pon­ton is már má­sod­íz­ben meg­for­du­ló di­ák­ja szá­má­ra még­sem ezek a leg­lé­nye­ge­sebb prog­ra­mok egy-egy ta­lál­ko­zón.

– Ne­kem tu­laj­don­kép­pen mind­két ren­dez­vény lel­ki fel­töl­tő­dés­nek szá­mít, így az áhí­ta­tok és a cso­por­tos be­szél­ge­té­sek je­len­tik a leg­töb­bet. Fon­to­sak azok a pil­la­na­tok is, ami­kor olyan em­be­rek­kel tu­dok be­szél­get­ni, aki­ket csak éven­te, két­éven­te van al­kal­mam lát­ni.

Is­mer­ked­ni, ba­rát­koz­ni, be­szél­get­ni – ezek Jan­ka „kulcs­sza­vai” (is). A De­ák té­ri ifi 2002 óta szél­ró­zsá­zó tag­ja úgy ér­zi, mi­ó­ta ki­ke­rült az egye­tem­ről, és dol­goz­ni kez­dett, hí­ján van az ilyen le­he­tő­sé­gek­nek. Azért is jött éle­te el­ső Csil­lag­pont­já­ra ha­jó­val (a Re­for­má­tus Fi­a­ta­lok Szö­vet­sé­ge szer­ve­zé­sé­ben le­he­tő­ség volt Bu­da­pest­től Pak­sig a Du­nán rin­ga­tóz­va meg­ten­ni az utat – a szerk.), mert tud­ta, a hat­órás út alatt rög­tön új is­me­ret­sé­gek­re te­het szert. A ta­lál­ko­zón is tu­da­to­san ke­res­te a kis­cso­por­tos be­szél­ge­té­se­ket és a mű­hely­mun­ká­ra épü­lő fog­lal­ko­zá­so­kat, ezek­ből a jö­vő évi Szél­ró­zsán is töb­bet sze­ret­ne.

– Egy-egy elő­adás, kon­cert kö­zön­sé­gé­nek len­ni is jó – de ilyen­kor a mel­let­tem ülő-ál­ló ide­gen ma­rad. A ki­sebb cso­por­tok­ban job­ban meg le­het is­mer­ni a töb­bi­e­ket. Nem biz­tos, hogy „ha­za is vi­szem” eze­ket a kap­cso­la­to­kat, de a ta­lál­ko­zó ide­jén min­den­kép­pen na­gyon fon­to­sak.

A Szél­ró­zsa Band kon­cert­jén a leg­töb­ben nem vol­tak ide­ge­nek egy­más­nak – mi­vel a Csil­lag­pont majd­nem min­den evan­gé­li­kus részt­ve­vő­je „ku­tya kö­te­les­sé­gé­nek” érez­te, hogy részt ve­gyen raj­ta. Sá­mu­el­lel és Gá­bor­ral, két teo­ló­gus­hall­ga­tó­val e prog­ram után be­szél­get­tünk.

– Amellett, hogy sok lel­ki al­ka­lom, elő­adás és kon­cert van egy-egy ilyen ta­lál­ko­zón, a kü­lön­bö­ző szer­ve­ze­tek, pél­dá­ul sze­re­tet­szol­gá­la­tok, ön­kén­tes cso­por­tok és ha­son­lók mun­ká­já­ba is be­pil­lan­tást nyer­he­tünk – kez­di a sort Sá­mu­el. – Ez azért fon­tos, mert él­jük ugyan a ke­resz­tény kis éle­tün­ket a hét­köz­nap­ja­ink­ban, el­já­runk if­jú­sá­gi órá­ra, is­ten­tisz­te­let­re, hall­juk az ak­tu­á­lis gyü­le­ke­ze­ti hí­re­ket – de nem fel­tét­le­nül va­gyunk tisz­tá­ban egy­há­zunk „tá­gabb” éle­té­vel. Rám pél­dá­ul még teo­ló­gus­hall­ga­tó­ként is az új­don­ság ere­jé­vel ha­tott egy-két in­for­má­ció…

– Kéz­zel­fog­ha­tób­bá vál­nak a dol­gok – ve­szi át a szót Gá­bor. – Pél­dá­ul a Ma­gyar Öku­me­ni­kus Se­gély­szer­ve­zet mun­ká­já­ra is most cso­dál­koz­tam rá. De em­lít­het­ném a kár­pát­al­jai Der­ce­ni Egy­há­zi Ön­kén­tes Tűz­ol­tó Ala­ku­lat és a Ma­gyar Re­for­má­tus Sze­re­tet­szol­gá­lat ké­szen­lé­ti cso­port­já­nak be­mu­ta­tó­ját is. Ami­kor fel­gyúj­tot­ták az au­tót, va­la­mit meg­él­het­tünk ab­ból, amit ők nap mint nap csi­nál­nak. Ne­kem ezek az im­pul­zu­sok, ezek az in­ge­rek a fon­to­sak itt. Szá­mom­ra eze­ken a ta­lál­ko­zó­kon túl nagy a ka­val­kád, és túl sok a prog­ram ah­hoz, hogy va­ló­di lel­ki fel­töl­tő­dést, el­csen­de­se­dést ad­ja­nak.

Hogy mit im­por­tál­ná­nak eb­ből a nagy ka­val­kád­ból? Mind­ket­ten a reg­ge­li áhí­ta­to­kat és a dél­előt­ti kis­cso­por­tos be­szél­ge­té­se­ket em­lí­tik. Sá­mu­el még hoz­zá­te­szi:

– Ami­kor le­száll­tunk a vo­nat­ról, po­gá­csá­val és hi­deg ás­vány­víz­zel vár­tak ben­nün­ket a vas­út­ál­lo­má­son. A fo­gad­ta­tás lát­tán rög­tön az ju­tott az eszem­be, hogy ezt ne­künk is így kel­le­ne csi­nál­nunk a Szél­ró­zsán.

Ha po­gá­csát nem is, de hi­deg ás­vány­vi­zet – és ször­pöt, ká­vét, te­át, cso­ko­lá­dét, friss ré­pát – a KIE-ká­vé­ház­ban is „vé­te­lez­het­tek” a részt­ve­vők. Sa­ci­val, aki öt éve fel­vált­va hol a Szél­ró­zsán, hol a Csil­lag­pon­ton se­gí­ti a ká­vé­ház mun­ká­ját, két nagy „ro­ham” kö­zött be­szél­get­tünk.

– A ká­vé­ház­ban – amel­lett, hogy szol­gál­ha­tunk má­sok fe­lé – azt sze­re­tem, hogy nem­csak ki­fe­lé mu­tat­hat­juk be a Ke­resz­tyén If­jú­sá­gi Egye­sü­le­tet, ha­nem ma­gunk kö­zött is van mó­dunk el­csen­de­sed­ni és Is­ten fe­lé for­dul­ni. Hogy emel­lett a ta­lál­ko­zón ma­gán mennyi­re tu­dok részt ven­ni, az per­sze év­ről év­re vál­to­zik, és min­dig az ak­tu­á­lis mun­ka­tár­si gár­dá­tól függ. Eb­ben az év­ben na­gyon jó csa­pat jött össze, így elég sok prog­ram­ra el tud­tam jut­ni, és en­nek na­gyon örü­lök.

Ne­kem a Csil­lag­pont­ban a lel­ki­sé­ge tet­szik leg­in­kább. Más, mint a Szél­ró­zsa; sok­kal ko­mo­lyabb. Mer­nek ha­tá­ro­zott vé­le­ményt meg­fo­gal­maz­ni-mon­da­ni, ami sze­rin­tem ná­lunk, evan­gé­li­ku­sok­nál – a Szél­ró­zsán és má­sutt is az egyházban – hi­ány­zik. Ezt a ha­tá­ro­zott ál­lás­fog­la­lásra való tö­rekvést sze­rin­tem min­den­kép­pen át kel­le­ne ven­nünk.

Vitális Judit

::Nyomtatható változat::