Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Aho­gyan egy tá­bo­ro­zó lát­ta

Is­mét ze­ne­szó­tól (oly­kor ha­mis dal­la­mok­tól) és gyer­mek­zsi­vaj­tól volt han­gos idén jú­li­us 5. és 11. kö­zött a csák­vá­ri evan­gé­li­kus temp­lom ud­va­ra. Im­má­ron ne­gye­dik al­ka­lom­mal ren­dez­tük meg a Fej­ér-Ko­má­ro­mi Egy­ház­me­gye ze­nei tá­bo­rát, amely ez­út­tal is ha­tal­mas nép­sze­rű­ség­nek ör­ven­dett. Az idei tá­bor rá­adá­sul ki­csit „nem­zet­kö­zi­vé” is vál­ha­tott, a tá­bor­la­kók kö­ré­ben kö­szönt­het­tünk ugyan­is egy ma­gyar fel­me­nő­ket szá­mon tar­tó me­xi­kói lányt is.

Nap­ja­in­kat reg­ge­li és es­ti áhí­tat fog­lal­ta ke­ret­be. A szer­da es­ti áhí­ta­ton egy bap­tis­ta pász­tor tar­tott elő­adást a sze­re­lem­ről, a pén­te­kit pe­dig az Al­csú­ti Ar­bo­ré­tum ká­pol­ná­já­ban tar­tot­tuk meg.

A ze­nei prog­ram dél­előt­tön­ként az egyén­re sza­bott da­ra­bok gya­kor­lá­sá­val in­dult, ebéd után pe­dig kó­rus­pró­ba, il­let­ve a ka­ma­ra­da­ra­bok pró­bái zaj­lot­tak. (Reg­ge­len­te – a ze­né­re va­ló rá­han­go­ló­dást könnyí­tő – „lu­fis tor­na”, va­la­mint „ha­gyo­má­nyos” reg­ge­li tor­na se­gí­tett fel­éb­red­ni.)

A ze­nei prog­ra­mok mel­lett min­den nap­ra ju­tott más kre­a­tív prog­ram is. Ked­den egy ko­sár­fo­nó mes­ter tar­tott elő­adást, majd né­hány egy­sze­rűb­ben ki­pró­bál­ha­tó trük­köt is mu­ta­tott. Szer­dán el­ké­szül­tek a „zen­gős pó­lók” is. A Zen­gő tá­bor lo­gó­ja mel­lett idén rá­nyom­tuk pó­ló­ink há­tul­já­ra a két te­nye­rün­ket is, ame­lyek ilyes­for­mán ga­lam­bot for­mál­tak, to­váb­bá az egyik éne­künk­ből vett idé­ze­tet: „Egy szív éret­tem do­bo­gott”.

Hét­főn és csü­tör­tö­kön a tá­bor­la­kók okos­sá­gu­kat mér­het­ték össze egy-egy kvíz­ben. Az Is­mer­jük meg Csák­várt! cí­mű rejt­vény­já­ték lé­nye­gé­ben hely­tör­té­ne­ti ve­tél­ke­dő volt, míg a má­sik in­kább az is­ko­lá­ban ta­nul­tak­ra épült.

Azt hi­szem, min­den zen­gős ne­vé­ben ki­je­lent­he­tem, hogy iz­ga­tot­tan szá­mol­juk vissza a na­po­kat a kö­vet­ke­ző tá­bo­rig.

Szerző: Pri­bojszki An­gé­la

Zen­gő tá­bor –

a tá­bor­ve­ze­tő sze­mé­vel

A Jer­tek, éne­kel­jünk! című gyer­mek­éne­kes­könyv 167. éne­ke volt a mot­tó­ja a Fej­ér-Ko­má­ro­mi Egy­ház­me­gye idei ze­nei tá­bo­rá­nak, a Zen­gő tá­bor­nak. A csák­vá­ri pa­ró­kia im­már ne­gye­dik al­ka­lom­mal adott he­lyet a ren­dez­vény­nek. Szer­ve­ző­je és ve­ze­tő­je Sze­bik Il­di­kó, Sze­bik Ká­roly evan­gé­li­kus lel­kész fe­le­sé­ge volt, aki na­gyon jól irá­nyí­tot­ta a har­minc­hat fős gyer­mek­se­re­get. Ka­pi Zol­tán­né, Ma­ri­ka he­ge­dű­ta­nár, Mi­lán Zol­tán­né, Gi­zi­ke csel­ló­ta­nár és kar­nagy, Fe­ke­te And­rea kar­ve­ze­tő és jó­ma­gam vol­tunk a gyer­me­kek fel­ké­szí­tői.

Kü­lö­nö­sen a ka­ma­ra­ze­né­lés bi­zo­nyult nép­sze­rű­nek a gyer­me­kek kö­ré­ben, il­let­ve szí­ve­sen áll­tak össze spon­tán ze­né­lés­re is. Sok szép éne­ket ta­nul­tunk, és mind­annyi­an öröm­mel éne­kel­tünk. Jó, hogy ré­sze­se le­het­tem, le­he­tek en­nek a csa­pat­nak, és át­ad­hat­tam tu­dá­som­ból azt, amit Is­ten­től kap­tam.

A kö­zös ze­né­lés örö­me mel­lett Is­ten igé­jé­ről is hall­hat­tunk és be­szél­get­het­tünk a reg­ge­li és es­ti áhí­ta­tok so­rán, me­lye­ket Sze­bik Ká­roly ve­ze­tett.

A sza­bad­idős prog­ra­mok kö­zül ki­eme­lem a lég­göm­bös tor­nát, me­lyet Ba­ra­se­vich­né, Már­ti né­ni tar­tott, de volt ezenkí­vül gyé­ké­nye­zés, egyen­pó­ló-ké­szí­tés és ki­rán­du­lás is. Em­lé­ke­ze­tes ma­rad az Al­csú­ti Ar­bo­ré­tum­ban tett sé­tánk is, ahol „fris­sen mo­sott” nö­vé­nyek­ben gyö­nyör­köd­het­tünk. (A kert­ben lé­vő ká­pol­ná­ban tar­tott es­ti áhí­ta­tunk­ra má­so­kat is meg­hív­tunk.)

Sza­bó Már­ti sze­mé­lyé­ben sza­bad­idő-fe­le­lő­sünk is volt, aki kü­lön­bö­ző já­té­kos fel­ada­tok­kal, kvíz­zel gon­dos­ko­dott ar­ról, hogy a gye­re­kek so­ha ne unat­koz­za­nak.

A hét kö­ze­pén meg­hí­vott ven­dég­ként kö­szönt­het­tük kö­rünk­ben a vá­ci bap­tis­ta lel­készt, Me­láth At­ti­lát. Meg­ra­ga­dó elő­adói stí­lu­sa és köz­vet­len­sé­ge na­gyon jó han­gu­la­tú­vá tet­te a ti­né­dzser kor­osz­tályt érin­tő kér­dé­se­ket fe­sze­ge­tő al­kal­mat.

A hét vé­gén, szom­ba­ton volt a – Csák­vá­ri Te­le­ví­zió ál­tal is köz­ve­tí­tett – zá­ró­kon­cert, mely­re nagy iz­ga­lom­mal ké­szült a tá­bor min­den la­kó­ja és fel­ké­szí­tő ta­ná­ra. En­nek az ün­ne­pi al­ka­lom­nak az ige­hir­de­tő­je Sze­bik At­ti­la egy­ház­me­gyei ze­nei fe­le­lős volt, aki nem­csak sza­va­i­val, ha­nem ze­ne­i­leg is tá­mo­gat­ta kis cso­por­tun­kat.

Az egész hét so­rán nagy se­gít­sé­get je­len­tett a he­lyi gyü­le­ke­zet fel­ügye­lő­jé­nek, Mé­szá­ros Ta­más­nak a je­len­lé­te, aki gon­dos­ko­dott ar­ról, hogy az en­ni­va­ló a sze­münk­nek és a szánk­nak egy­aránt kí­vá­na­tos le­gyen. Ken­deh Gusz­táv, egy­há­zunk ze­nei fe­le­lő­se is részt vett zá­ró­mű­so­run­kon. Jó volt el­is­me­rő sza­va­it hal­la­ni.

Bí­zom ben­ne, hogy a jö­vő­ben is meg­ren­dez­het­jük ezt a tá­bort, és lesz­nek rá érdeklődő fi­a­ta­lok, akik­kel együtt zeng­he­tünk di­csé­re­tet Is­ten­nek.

Szerző: Szik­lai Ág­nes

::Nyomtatható változat::