A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

And­ris­ka Já­nos ne­ve nem is­me­ret­len az Evan­gé­li­kus Élet ol­va­sói előtt; írá­sa­i­val idő­ről idő­re je­lent­ke­zik la­punk ha­sáb­ja­in. A fadd-dom­bo­ri Csil­lag­pon­ton azon­ban toll, jegy­zet­fü­zet és dik­ta­fon he­lyett ka­me­rá­val jár­ta a ta­lál­ko­zó prog­ram­ja­it…

– Két éve, a sá­ros­pa­ta­ki Csil­lag­pont előtt Ódor Ba­lázs­ban, a református zsi­na­ti if­jú­sá­gi iro­da ak­ko­ri ve­ze­tő­jé­ben fo­gal­ma­zó­dott meg a gon­do­lat, hogy sze­ret­né­nek egy olyan fil­met a ta­lál­ko­zó­ról, amit a fi­a­ta­lok ér­te­nek, sze­ret­nek, és ami ta­lán egy ki­csit más, mint a meg­szo­kott te­le­ví­zi­ós ma­ga­zi­nok. Ki­csit kre­a­tí­vabb, ki­csit bát­rabb – de ter­mé­sze­te­sen hű a Bib­lia szel­le­mi­sé­gé­hez!

A film öt­le­te hoz­zám Cson­ka-Ko­vács Abi­gai­len ke­resz­tül ju­tott el, ő ak­kor Bölcs­kei Gusz­táv püs­pök úr saj­tó­re­fe­ren­se volt, és mun­ka­kap­cso­lat­ban állt ve­lem.

A fel­ada­tot én ak­kor – Pál apos­tol­nak a nyel­ve­ken szó­lás ke­gyel­mi aján­dé­ká­ról írott gon­do­la­ta­i­ból ki­in­dul­va – úgy ér­tel­mez­tem, hogy min­den­kit a sa­ját „stí­lus­nyel­vén” kell meg­szó­lí­ta­nunk, te­hát a film el­ké­szí­té­se­kor a fi­a­ta­lok­hoz kö­zel ál­ló vi­deo­kli­pek meg­ol­dá­sa­i­ból kell épít­kez­nünk. A szer­kesz­tés le­gyen di­na­mi­kus, szó­ra­koz­tat­va in­for­má­ló, a bib­li­ai ré­szek pe­dig ér­zel­mi­leg érint­sék meg a né­zőt, vál­ja­nak sze­mé­lyes üggyé. Eze­ket az el­ve­ket tar­tot­tuk szem előtt.

A dön­tő­en po­zi­tív vissza­jel­zé­sek azt mu­tat­ják, jó nyo­mon in­dul­tunk el. A zsi­na­ti iro­da mun­ka­tár­sai is elé­ge­det­tek le­he­tet­tek az el­ké­szült mint­egy öt­ven­per­ces anyag­gal, hi­szen új­ból fel­kér­tek egy kis­film el­ké­szí­té­sé­re.

– Mi­ben lesz más, mint az elő­ző volt?

– Két éve A ta­lál­ko­zás pont­ja werk­film volt, és in­kább a „csil­lag­pon­to­sok­nak” ké­szült. Most job­ban sze­ret­nénk nyit­ni, te­hát meg­szó­lí­ta­nánk azo­kat is, akik a pe­rem­vi­dé­ken van­nak, egy­ház és vi­lág kö­zött, hi­te­les ké­pet ad­va ne­kik er­ről a sze­re­tet­kö­zös­ség­ről.

To­váb­bá a ter­vek sze­rint most még in­kább al­kal­maz­zuk a mo­zi­fil­mek for­ma­nyel­vét, stí­lus­ele­me­it. Le­het, ki­csit nagy­ké­pű­en hang­zik, de szer­zői fil­met sze­ret­nék ké­szí­te­ni, ami a do­ku­men­tum­film és a já­ték­film kö­zöt­ti ha­tár­mezs­gyén mo­zog, és ami­ről az ele­jén nem le­het majd egy­ér­tel­mű­en el­dön­te­ni, hogy va­jon egy ren­dez­vény do­ku­men­tá­lá­sa vagy fik­ci­ós já­ték­film-e.

– Érez­ni a sza­va­i­don, mennyi­re fon­to­sak ne­ked ezek a fil­mek…

– Ko­ráb­ban in­kább tol­lal misszi­o­nál­tam, de a vi­lá­gi mun­ka­he­lye­men, amit Is­ten aján­dé­ká­nak tar­tok, egy ide­je te­le­ví­zi­ós gra­fi­kák­kal és ani­má­ci­ós mun­kák­kal fog­lal­ko­zom. Mind­azt, amit ott meg­ta­nu­lok, sze­ret­ném az egy­ház ja­vá­ra, épí­té­sé­re is for­dí­ta­ni.

– Szél­ró­zsa-kis­film…?

– Kis­sé be­le­pi­ru­lok a kér­dés­be… Kis­kő­rös­ről szár­ma­zom, na­gyon sze­re­tem az ott­ho­ni evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­te­met – de mi­vel fő­is­ko­lai ta­nul­má­nya­i­mat a kál­vi­nis­ta Ró­má­ban vé­gez­tem, és je­len­leg is a Deb­re­ce­ni Te­le­ví­zi­ó­nál dol­go­zom, re­for­má­tus kö­zeg­ben kezd­tem meg ezt a faj­ta szol­gá­la­tot. Ér­de­kes, hogy evan­gé­li­kus­ként már há­rom fil­met ké­szí­tet­tem a re­for­má­tu­sok­nak, az evan­gé­li­ku­sok­nak meg gya­kor­la­ti­lag egyet se… Szó­val nem le­he­tet­len, hogy egy­szer majd a Szél­ró­zsán is fel­tű­nök, ka­me­rá­val a ke­zem­ben…

Vitális Judit

::Nyomtatható változat::