Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A rév­fü­lö­pi Or­dass La­jos Evan­gé­li­kus Ok­ta­tá­si Köz­pont fa­la­it jú­li­us 18–25. kö­zött fel­sza­ba­dult ne­ve­tés töl­töt­te be. A női misszió idén ti­zen­egye­dik al­ka­lom­mal hív­ta meg ide azo­kat az édes­anyá­kat, akik egye­dül kény­te­le­nek ne­vel­ni gyer­me­ke­i­ket. A ma­guk­ra ha­gyott­sá­gon kí­vül meg­rá­zó ese­mé­nyek, ke­mény pró­bák is ne­he­zí­tik a „cson­ka csa­lá­do­kat” össze­tar­tó anyák amúgy sem könnyű éle­tét. A kül­ső szem­lé­lő cso­dál­koz­ha­tott is a szo­kat­lan vi­dám­sá­gon, s ok­kal kér­dez­het­te vol­na: meg­fe­led­kez­tek ma­guk­ról, sa­nya­rú hely­ze­tük­ről a kon­fe­ren­cia részt­ve­vői?

Ha csu­pán ennyi tör­té­nik Rév­fü­lö­pön, már ak­kor sem lett vol­na hi­á­ba­va­ló a Ba­la­ton-par­ti hét. Ám idén sem fe­lej­te­ni, ha­nem a Bib­lia bá­to­rí­tó igé­i­re „em­lé­kez­ni” gyűl­tek össze a kon­fe­ren­cia részt­ve­vői. Jé­zus sza­va­it idéz­ték a dél­előt­ti elő­adá­sok, az es­ti áhí­ta­tok: az Úr a He­gyi be­széd­ben em­lé­kez­te­ti hall­ga­tó­it Is­ten gond­vi­se­lő sze­re­te­té­re, bá­to­rít­ja őket, hogy ve­gye­nek pél­dát a me­ző li­li­o­ma­i­ról és az ég ma­da­ra­i­ról, ame­lye­ket a mennyei Atya táp­lál és tart jól. A kon­fe­ren­cia­te­rem fa­lá­ra ki­tett ak­va­rell – a Down-kó­ros kis­lá­nyá­val öz­ve­gyen ma­radt édes­anya, Me­ző Lász­ló­né al­ko­tá­sa – Jé­zus­nak ezt az ige­hir­de­té­sét örö­kí­tet­te meg. Raj­za hét na­pon át tett itt bi­zony­sá­got Is­ten gond­vi­se­lő sze­re­te­té­be ve­tett hi­té­ről. Az iga­zi meg­le­pe­tést azon­ban az okoz­ta, ami­kor a kon­fe­ren­cia részt­ve­vői meg­tud­ták, hogy az idei mot­tót is ő vá­lasz­tot­ta: „Sem­mi­ért se ag­gód­ja­tok…” (Fil 4,6) A leg­el­ső reg­ge­len így ő tar­tot­ta az áhí­ta­tot, im­má­ron sza­vak­kal erő­sít­ve meg val­lás­té­te­lét.

A dél­előt­ti bib­lia­ta­nul­má­nyo­zá­so­kon a szo­ron­gás kü­lön­fé­le okai ke­rül­tek te­rí­ték­re, köz­tük az eg­zisz­ten­ci­á­lis biz­ton­ság el­vesz­té­se mi­at­ti ag­go­dal­mak. Hogy mindez mennyi­re nem alap­ta­lan, bi­zo­nyí­tot­ta az is, hogy az egyik édes­anya ép­pen a kon­fe­ren­ci­át meg­elő­ző na­pok­ban vált is­mét mun­ka­nél­kü­li­vé.

De nem csu­pán a gaz­da­ság meg­in­gá­sa, ha­nem az erő­sö­dő mo­rá­lis vál­ság is ki­hat a mai em­ber éle­té­re. Az egye­te­mes er­köl­csi ér­té­ke­ket el­vesz­tő vi­lág­ban a szü­lők bi­zony szo­ron­gás­sal te­kint­het­nek gyer­me­ke­ik jö­vő­jé­re. Fel­sza­ba­dí­tó azon­ban tudni, hogy nemcsak sa­ját sor­su­kat, de a jö­vő nem­ze­dé­két is Is­ten ke­zé­ben tud­hat­ják!

Az Úr­is­ten kö­zel­sé­gé­ben pe­dig még a ha­lál és az örök élet kér­dé­sé­ről is le­het fé­lel­mek nél­kül be­szél­get­ni. Igaz, a bel­ső bé­ké­hez, az ag­go­dal­mak­tól va­ló sza­ba­du­lás­hoz Jé­zu­son ke­resz­tül ve­zet út. Ezért is emel­te ki több elő­adó is a He­gyi be­széd kulcs­üze­ne­tét: „…ke­res­sé­tek elő­ször Is­ten­nek or­szá­gát…” (Mt 6,33; Ká­ro­li-for­dí­tás)

Szó sem volt ar­ról, hogy meg­fe­led­kez­tek ne­héz­sé­ge­ik­ről az anyák és gyer­me­ke­ik! Van­nak dol­gok, amelye­ket nem le­het ott­hon hagy­ni. A tab­let­tá­kat Rév­fü­lö­pön is szed­nük kel­lett azok­nak, akik gyógy­sze­res ke­ze­lés alatt áll­nak. Dó­ri ott is ke­re­kes­ szék­kel köz­le­ke­dett, igaz, a ka­masz fi­úk spor­tot űz­tek ab­ból, ki bír­ja to­vább tol­ni fel­fe­lé a he­gyen. Haj­ni­ka be­teg szí­vét is óv­ni kel­lett a túl­zott ter­he­lés­től, nem is csat­la­ko­zott a Szig­li­get­re ki­rán­du­ló cso­port­hoz. Né­há­nyan a fi­a­ta­lok kö­zül ak­kor tud­ták meg, hogy nem si­ke­rült be­jut­ni­uk a vá­lasz­tott egye­tem­re. Ám az erőt­len­sé­gek, ku­dar­cok most még­is más szí­ne­ze­tet kap­tak, aho­gyan az egyik édes­anya ír­ta a zá­ró­al­kal­mon ki­osz­tott la­pocs­ká­ra: „Kap­tunk meg­erő­sí­tést az úton, erőt éle­tünk küz­del­me­i­hez, vi­gasz­ta­lást ba­ja­ink­ban.”

Pál apos­tol, mi­előtt in­te­ne az ag­gó­dás­men­tes élet­re, így bá­to­rít­ja ol­va­só­it a le­ve­lé­ben: „Örül­je­tek az Úr­ban min­den­kor! (…) Az Úr kö­zel!” (Fil 4,4–5) Cso­da-e hát, hogy Rév­fü­lö­pön is ne­ve­tés és fel­sza­ba­dult vi­dám­ság „za­ja” töl­töt­te be az evan­gé­li­kus köz­pont fa­la­it?!

B. Pin­tér Már­ta

::Nyomtatható változat::