Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 31
- Izland a szomszédban
Keresztutak
Hozzászólás a cikkhez
Izland a szomszédban
A keresztény közösség és az európai távolságok
A láthatatlan kéz ismét egymás mellé helyezte a gazdasági hírekben szokatlanul gyakran együtt szereplő két országot, Izlandot és Magyarországot. Az Európai Egyházak Konferenciájának tizenharmadik nagygyűlésén, július 15. és 21. között a franciaországi Lyonban a magyar evangélikus delegáció közvetlen szomszédja Izland lutheránus püspöke volt.
Két hasonló méretű, közös hitvallású egyház (Izland háromszázezres lakosságának több mint nyolcvan százaléka az Izlandi Evangélikus Egyház tagja), mégis teljesen különböző helyzetben vannak: míg az egyik háromszázalékos kisebbség, a másik államegyház. Ordass Lajos magyarra fordította az izlandi nemzeti hős, Hallgrímur Pétursson Passiói énekek című verseskötetét. Az európai ökumenikus mozgalom hálója ilyen szálak sokaságából szövődik.
A kicsi, de élő kapcsolatok hálója látszik működni, mert a világ hatalmasat változott fél évszázad alatt. Az elmúlt ötven év eufóriája a múlté. A vasfüggöny túloldalára tekintés romantikája nincs többé. Európa legnagyobb része egységes, ahol az egymással versengő érdekek diktálnak. Az ökumenében egy ideje hűvös szelek fújnak, Rómától Moszkváig. A gazdasági válság komoly spórolásra kényszeríti a korábban végtelen erejűnek tűnő nyugati egyházakat is. Korábban szegény, elnyomott keleti egyházak mára államegyházak lettek, politikai szövetséggel, pompával és állami dotációval.
Nagy fordulatok történtek, melyeket fel kell dolgozni. E folyamat keretében az Európai Egyházak Konferenciáját olyan szervezetté szükséges alakítani, mely képes a keresztény egyházak hangját képviselni az egységes Európában. Ez a hang nem mindig feltétlenül népszerű a széles társadalom körében.
A nagygyűlés felvállalta ezt az őszinte hangot több vonatkozásban is, a környezetvédelemtől a roma kisebbséggel kapcsolatos feszültségekig. Központi szerepet kapott a menekültek helyzete. Az egyházak erős bibliai alapokra építve egyértelműen a menekültek, idegenek mellé álltak Lyonban. Ezt jelképezte az az ötvenedik születésnapi ajándék, melyet az újonnan beépülő, európai migránsokat képviselő szervezet, a Churches’ Commission for Migrants in Europe (CCME) adott át: egy menekülteket szállító, Európa partjainál összetörött hajó darabját. Európa nem zárulhat be a globális világban és az európai kereszténység sem. A távoliak sokszor hozzánk hasonlóbbak, mint a közeliek, legyen az gazdasági válságtól sújtott izlandi vagy kisebbségi olasz evangélikus egyház. A közeliek pedig alapvetően különbözhetnek tőlünk, elég például a román ortodox egyház helyzetére vagy a nagygyűlésen is előkerült szlovák nyelvtörvény ügyére gondolnunk.
Az európai integráció hálóját komoly hullámok teszik próbára. Összekötő és szétválasztó tényezők egyaránt lehetnek az egyházak. Kérdés, melyik szerep lesz az erősebb.
Lyon a római idők óta egyházi központ is. Itt máig él a 2. század negyvennyolc keresztény mártírjának emléke. Ennek a kornak kiemelkedő személyisége a keleti és nyugati egyház által egyaránt szentként tisztelt Ireneus püspök. A Kis-Ázsiából származó Ireneus a keleti világból, a mai Törökország területéről került a nyugatiba, és tudott a béke követe lenni még a keresztényüldözés idején is. Ez az egyesítő keresztény szellemiség a ma Európájának alapját képezheti.
Izland és Törökország egyaránt az Európai Unióba igyekszik. A nagy megosztást a nagy integráció váltotta fel. A határok kifelé tolódnak, és kérdés, hol állnak meg. Európa egyházai ebben az új világban keresik helyüket.
A Európai Egyházak Konferenciájának 13. nagygyűléséről összefoglaló tudósítást lapunk múlt heti számában közöltünk.
Szabó B. András
::Nyomtatható változat::
|