A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

If­jú­sá­gunk évek óta jár nya­ran­ta tá­bo­roz­ni, és ha Is­ten él­tet, idén is együtt le­szünk – ez­út­tal negy­ve­nen ké­szü­lünk gyü­le­ke­ze­ti if­jú­sá­gi tá­bor­ba. Va­la­mi­kor év ele­jén azon­ban a na­gyob­bak úgy gon­dol­ták, hogy ebben az évben kel­le­ne va­la­mi más is, va­la­mi nagy do­bás. Le­gyen kül­föld, le­gyen Ró­ma! Pál apos­tol évé­ben el­jut­ni Ró­má­ba… Ám le­gyen! A lel­ke­se­dés nagy volt, a sok­szor em­le­ge­tett gaz­da­sá­gi hely­zet és a kül­föl­di va­lu­ták ár­fo­lya­ma azon­ban idővel lelo­hasz­tot­ta, a terv las­san az álmok ka­te­gó­ri­ájá­ba ke­rült. Egé­szen jú­ni­u­sig, mi­kor is – re­pü­lő­jegy- és szál­lás­ügy­ben kö­rül­néz­ve az in­ter­ne­ten – ki­de­rült, hogy még­is­csak ki­vi­te­lez­he­tő. Lá­zas szer­ve­zés, a ki jön, ki nem tisz­tá­zá­sa után ki­de­rült, hogy a csa­pat jó ré­sze már meg­szer­vez­te nyá­ri prog­ram­ját, le­kö­töt­te az üdü­lés idő­pont­ját… Ma­rad­tunk öten. Men­jünk? Ma­rad­junk? Ma­gam is el­bi­zony­ta­la­nod­tam, de ha me­he­tünk, hát mi­ért ne men­nénk? És mi­lyen jól tet­tük, hogy ezt az ál­mot va­ló­ra vál­tot­tuk!

Aki már járt ott, tud­ja: Ró­ma cso­da­szép. Rá­adá­sul iga­zi vá­ros­né­ző időnk volt. Men­tünk, néz­tünk, gaz­da­god­tunk. Teo­ló­gus ko­rom­ban jár­tam Ró­má­ban utol­já­ra – dr. Szent­pé­tery Pé­ter, az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­tem do­cen­se szer­ve­ző­mun­ká­já­nak kö­szön­he­tő­en –, s bár az „Örök Vá­ros­ban” az­óta sok min­den vál­to­zott, az örök ér­té­kek meg­ma­rad­tak. Meg­néz­ni a négy nagy szé­kes­egy­há­zat, kör­be­te­kin­te­ni a Szent Pé­ter-ba­zi­li­ka ku­po­lá­já­nak te­te­jé­ről, meg­áll­ni Pál apos­tol szob­ra mel­lett, lát­ni a La­te­ránt, érez­ni a Six­tus-ká­pol­na han­gu­la­tát, meg­cso­dál­ni Mi­che­lan­ge­lo Pi­e­tá­ját, a Fo­rum Ro­ma­nu­mot, a Pa­la­ti­nust… fe­lejt­he­tet­len él­mény.

Ki­uta­zá­sunk előtt két kí­ván­sá­gom volt: va­sár­nap men­jünk el az ot­ta­ni né­met evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet is­ten­tisz­te­le­té­re, és éne­kel­jük el a Szent Pé­ter- vagy a Szent Pál-ba­zi­li­ká­ban az Erős vár a mi Is­te­nün­ket… Mind­ket­tő meg­ada­tott, bár nem min­den ment ilyen si­mán.

A re­pü­lőnk pél­dá­ul ele­ve két­órás ké­sés­sel in­dult, ezért éj­fél­kor száll­tunk le a ró­mai re­pü­lő­té­ren, ahon­nan ilyen­kor már csak ta­xi­val le­het be­jut­ni a vá­ros­ba. Szál­lá­sunk a le­he­tő leg­ol­csóbb és leg­egy­sze­rűbb volt. Igaz ugyan, hogy így az­után „élet­ha­lál­har­cot” kel­lett foly­tat­nunk a me­leg ví­zért, vi­szont min­den reg­gel kap­tunk na­rancs­lek­vá­ros ke­nye­ret, és – ami a lé­nyeg – a Ter­mi­ni pá­lya­ud­var ut­cá­já­ban lak­hat­tunk. In­nen kö­ze­lít­he­tő meg min­den a le­he­tő leg­job­ban.

El­ső na­pun­kat a Va­ti­kán meg­te­kin­té­sé­re szán­tuk. Fu­ra do­log tud­ni, hogy annak idején a pá­pák a Szent Pé­ter-ba­zi­li­ká­ért, a rá­for­dí­tan­dó pén­zek fe­de­ze­te­ként bo­csá­tot­ták ki a bú­csú­cé­du­lá­kat, és rész­ben ezért in­dult el a re­for­má­ció. Még­is: a Szent Pé­ter-ba­zi­li­ka mint épü­let – pá­rat­lan. Mint ahogy a mú­ze­um is az, mű­kin­cse­i­nek gar­ma­dá­já­val. (Ott­jár­tunk­kor a mú­ze­um­ban kü­lön rész mu­tat­ta be Pál apos­tol élet­út­ját. Lá­to­ga­tá­sunk­kor a G8-csúccsal kap­cso­la­tos biz­ton­sá­gi in­téz­ke­dé­sek mi­att nem jut­hat­tunk fel a ba­zi­li­ka ku­po­lá­já­ba, de ezt az utol­só na­pon pó­tol­tuk.)

Más­nap az óko­ri Ró­ma előtt tisz­te­leg­tünk, meg­néz­ve a Co­los­se­u­mot, Ti­tus és Cons­tan­ti­nus di­a­dal­ívét, a Pa­la­ti­nust, mind­azt, ami az óko­ri Ró­má­ból ma­radt. Fá­rasz­tó, de fel­eme­lő ér­zés jár­ni egy „bi­ro­da­lom rom­ja­in”.

Va­sár­nap a he­lyi né­met evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet­ben nagy öröm­mel fo­gad­tak ben­nün­ket. Az ige­hir­de­tő, dr. Jens-Mar­tin Kru­se ar­ról be­szélt, hogy mi, akik a vi­lág min­den tá­já­ról ér­kez­tünk (a gyü­le­ke­zet­ben va­sár­nap­ról va­sár­nap­ra több a tu­ris­ta, mint a he­lyi gyü­le­ke­ze­ti tag), egy „kez­dő­dő gyü­le­ke­zet” va­gyunk, akik majd in­nen ha­za­tér­ve foly­tat­hat­juk az épí­tőmun­kát. Ró­má­ban, a ka­to­li­ciz­mus böl­cső­jé­ben kö­zö­sen ven­ni úr­va­cso­rát né­met aj­kú evan­gé­li­ku­sok­kal iga­zán rend­kí­vü­li él­mény volt. Az is­ten­tisz­te­let után kö­vet­ke­zett a né­met gyü­le­ke­ze­tek­ben el­ma­rad­ha­tat­lan „kaf­fee-ku­chen” (ká­vé- és sü­te­mény­fo­gyasz­tás­sal egy­be­kö­tött kö­tet­len be­szél­ge­tés), amely­re min­ket is sze­re­tet­tel invitáltak.

Dél­utá­nun­kat „spon­tán szi­esz­ta” töl­töt­te ki, vagy­is ek­ko­ra már úgy ki­me­rült min­den­ki, hogy egy­sze­rű­en pi­hen­nünk kel­lett. Es­té­re azon­ban még szer­vez­tünk egy „va­sár­na­pi prog­ra­mot”, meg­te­kint­ve a San­ta Ma­ria Mag­gi­o­re-ba­zi­li­kát és a La­te­ránt, vagy­is a pá­pák ró­mai pa­lo­tá­ját, il­let­ve a kör­nyé­két. (A La­te­ránt az 1871. má­jus 13-i tör­vény nyil­vá­ní­tot­ta – a Va­ti­kán­nal és Cas­tel­gan­dol­fó­val egye­tem­ben – az Olasz Ki­rály­ság te­rü­le­tén kí­vül ál­ló­nak. A ró­mai La­ter­ani csa­lád­ról a csá­szár­ság­ra szál­lott bir­to­kot Fa­us­ta, Nagy Kons­tan­tin fe­le­sé­ge aján­dé­koz­ta a ró­mai püs­pök­nek, így lett a pá­pák szék­he­lye. A mel­let­te le­vő temp­lom­ban tar­tot­ták az öt la­te­rá­ni zsi­na­tot.)

Hét­főn­ket a bel­vá­ro­son kí­vül eső Szent Pál-ba­zi­li­ká­ban kezd­tük, amely szin­te min­den te­kin­tet­ben kü­lön­bö­zik a töb­bi ró­mai szé­kes­egy­ház­tól. Ke­ren­gő­je, az ud­va­rá­ra ül­te­tett pál­ma­fák és be­lül az összes ed­di­gi pá­pa port­ré­ja tel­je­sen egye­di­vé te­szi. Pál apos­tol évé­ben ott áll­tunk a temp­lo­ma ud­va­rán a szob­ra tö­vé­ben – utunk­nak ta­lán ez volt az egyik csúcs­pont­ja. (Bár két­ség­te­len, hogy a dél­utá­ni prog­ram – a ten­ger­par­ti stran­do­lás – a hu­szon­éves kor­osz­tály szá­má­ra mél­tó el­len­fe­le min­den kul­tu­rá­lis emel­ke­dett­ség­nek.)

A vá­ros to­váb­bi ne­ve­ze­tes he­lye­it – a Tre­vi-ku­tat, a spa­nyol lép­csőt… – hét­fő es­ti vá­ros­né­zé­sünk so­rán jár­tuk vé­gig, míg el nem ér­ke­zett az utol­só nap, hogy a Szent Pé­ter-ba­zi­li­ka ku­po­lá­já­ban vég­re fel­csen­dül­hes­sen az „Erős vár”…, és Ró­má­ból – mint­egy utol­só kép­ként – szí­vünk­be zár­has­suk a Pan­the­ont. (Jól­le­het ez utób­bit már a he­te­dik szá­zad­tól ke­resz­tény is­ten­tisz­te­le­tek cél­já­ra hasz­nál­ták, a Ró­mai Bi­ro­da­lom ko­rá­ból ta­lán épp ez az ere­de­ti­leg po­gány temp­lom ma­radt fenn leg­épeb­ben.)

Ha­za­út. Éj­fél­kor lan­do­lás, au­tó­zás, haj­na­li ne­gyed négy­kor ér­ke­zés Solt­vad­kert­re. So­kan most bizo­nyá­ra azt kér­de­zik, tu­dom-e jó szív­vel aján­la­ni ezt a sű­rű prog­ra­mot. Tisz­ta szí­vem­ből. Ró­ma kul­túr­kin­csei pá­rat­la­nok, az út öku­me­ni­kus kap­cso­lat­épí­tés­nek is fel­fog­ha­tó, és ter­mé­sze­te­sen ak­tív pi­he­nés­nek, nya­ra­lás­nak is ki­vá­ló. Az amúgy is jó if­jú­sá­gi kö­zös­sé­gün­ket min­den­eset­re to­vább épí­tet­te.

Ezt a tem­pót és ennyi prog­ra­mot öt nap­ba sű­rít­ve azon­ban fő­leg fi­a­ta­lok­nak aján­lom. Azok­nak, akik­nek van há­ló­zsák­juk, akik­nek jó a fa­pa­dos re­pü­lő, aki­ket nem za­var, ha nincs me­leg víz. Így egy hét­re elég két­száz eu­ró, a re­pü­lő­jegy pe­dig an­nál ol­csóbb, mi­nél ko­ráb­ban meg­vá­sá­rol­ják. Cse­ré­be azon­ban él­mé­nyek­ben, be­nyo­má­sok­ban, hit­ben gaz­da­god­hat az em­ber. Ve­lünk leg­alább­is ez tör­tént.

Ha va­la­ki in­dít­ta­tást érez ma­gá­ban ha­son­ló út­ra, a solt­vad­ker­ti evan­gé­li­kus if­jú­ság Ró­má­ban járt tag­jai sze­re­tet­tel ajánl­ják fel se­gít­sé­gü­ket.

Ho­mo­ki Pál

::Nyomtatható változat::