Ribiny János

Ribiny János

RIBINY JÁNOS szegény, de derék szülõktõl származott és 1722 január 22.-én születetett a nyitramegyei Krencsen. Iskoláit Nemeskéren kezdte, Selmecen folytatta, majd Pozsonyba került és itt Bél Mátyásnál lakott. 1744-ben Jénába (Haan, Jena hungarica pag. 62.) ment. 1747-tõl a soproni gimnázium rektora volt és a keresztségrõl való tanitásában heterodoxiával vádolták. 1758-ban hagyta el Sopront és a lõcseiek meghivására papnak ment.

1759-ben lett pozsonyi lelkész. 29 évig mûködött itt 1788 augusztus 6.-án bekövetkezett haláláig. Ribiny mondta az ünnepi beszédet az uj pozsonyi templom felavatásakor 1776 december elsején.

1759 óta volt nõs, neje szül. Örtel Anna, soproni lelkész leánya volt. Két gyermekük született: János és Erzsébet. Fiuk, 1798 óta császári udvari tanácsos (+ 1820 január 16.-án), Bécs irodalmi életének legismertebb alakjai közé tartozott, megcsodált polihisztor volt, de irodalmilag is mûködött, különösen a nagy férfiakról irt szellemes ötletei (u. n. "Ribiniana") tették hiressé. (L. Wurzbach: Biogr. Lex. 26. r. 10. I; Gõdeke: Grundr. zur Gesch. d. deutschen Dichtung. 7. k. 63. I., hol irodalmi mûködését részletesebben tárgyalja.)

Ribiny lelkésztõl nyomtatásban megjelent: "Oratio de cultura linguae hungaricae", Sopron 1751; Ferenc német császár emlékezetére mondott beszéd 1765; "Dialogus de numero apocolyptico 666" (Aristobulus Opinianus álnév alatt) Wittenberga 1767; Krisar Jónás fölött mondott bucsuztató ("Die Treue der Knechte Gottes bei dem Gebrauche dieser Welt") Pozsony 1775; az uj pozsonyi evang. templom felavatásakor mondott beszéde, Pozsony 1776; Mária Terézia emlékezete, Pozsony 1781; "Memorabilia Augustanae Confessionis in regno Hungariae", két kötet, Frankfurt és Lipcse 1787 és 1789. Ez a munka a magyar egyháztörténelem legszorgalmasabb és legmegbizhatóbb forrásgyüjteményei közé tartozik. Bár jelentékeny szónok és lelkipásztor is volt, már e mûvéért megérdemli, hogy emléke méltókép éljen a gyülekezet emlékezetében. Tekintélyes kézirati hagyatéka, a történelem, egyháztörténet, dogmatika, homiletika, logika, metafizika és természeti jog körébõl vett tanulmányai, sajnos, elvesztek (L. de Luca: "Das gelehrte Österreich" I. k. 2. r. 52. I.; Wurzbach "Biographisches Lexikon" 26. r. 9. és köv. 1.).