Sutorius Bálint

Sutorius Bálint

SUTORIUS BÁLINT magiszter a thüringiai Römhildben született 1633 február 2.-án. Atyja Schuster János vaskereskedő, anyja szül. Weisheit Kunigunda volt. A römhildi városi iskolába járt, 1647-től a schleusingeni gimnáziumba. Akadémiai tanulmányai 1653-ban kezdte Jénában; hol Musäus Jánost, a mély érzésü Chemnitz Mártont és Gerhard J. E.-t, a "főtheológus" jelentéktelen fiát hallgatta. Innen Lipcsébe ment, majd 1655-ben Strassburgba. Itt főleg a két Schmidt és Dannhauerhoz csatlakozott. Szorgalmas munkásságával annyira kitünt, hogy magiszter létére, - amire még addig a strassburgi egyetemen nem volt eset, - megengedték neki a felolvasások tartását.

Mikor a pozsonyi tanács 1659-ben a strassburgi theol. fakultáshoz fordult lelkészért, Sutoriust ajánlották. Dannhauer avatta föl Münsterben és "derék" bizonyitvánnyal eresztették utnak. Nem minden aggodalom nélkül, de erős hittel jött Magyarországra és Szent János napján ért ide.

1660 február 3.-án vette nőül Friedelmeyer Borbála Erzsébetet, ki későbbi szenvedéseinek hű osztályosa lőn. Mert az 1672-iki év szomoru napjaiban ő is méltónak találtatott, hogy hitvallása miatt gyalázat, fogság, számüzés érje. Reiser Antallal és Pihringer Keresztéllyel két heti fogság után augusztus 4.-én Pozsonyt mindörökre el kellett hagynia.

Szülővárosába ment, hol 1673-ban Kegyes Ernő herceg szuperintendenssé nevezte ki. 1677-ben fejedelmi egyházi tanácsos és a herceg udvari papja lett. Mikor 1682-ben a pozsonyi gyülekezet ujraéledt, Sutoriust is fölkérték és esperessé akarták választani. De a meghivást nem fogadta el, mert azt hitte, hogy a protestánsok ügyének jobbra fordulása nem tart sokáig. (A Sutorius által csak aláirt levél (1682 december 27.) Doc. arch. eccl. a. c. poson. Tom. VI. pag. 125. Ugyanaz sajátkezüleg irt kisérő levelével (1683 február 7.) u. o. 127. és köv. lapon.)

Sutorius 1708 november 4.-én halt meg. Mindenki szerette és becsülte, aki csak ismerte. A römhildi városi templomban temették el nejével együtt. Szegény theológiai hallgatóknak 300 forintot hagyott ösztöndijalapra, tanitók özvegyei számára 50 forintot.

Munkái közül nyomtatásban megjelent: a römhildi szász udvari templom felavatásakor I. Kir. VIII. 25-58 alapján mondott beszéde ("Christliche Einweihungspredigt"), Gotha 1684; egyházi beszéd a szentháromság után VII. vasárnapra rendelt szent ige alapján, ugyanabban a kötetben; halotti beszéd Bölcs. VIII. 10 alapján, 1700. Sutorius irta a römhildi énekeskönyv előszavát is 1688-ban, ahol a vándor esti dalát közli: Ez a nap is elmult immár. Hét versszaka van és igy végződik: Ha megfutottam életemet, Magadhoz végy föl engemet S hogy boldogságos volt utam, Téged dicsérlek majd, Uram.