|
Glatz István Henrik
|
Glatz István Henrik
|
GLATZ ISTVÁN Henrik régi szepesi papi család sarjadéka. Atyja, Glatz Jakab Moson megyében, Hegyeshalmon volt lelkész és esperes. Itt született Henrik 1845 szeptember 16.-án. Anyja, szül. Röck Zsuzsánna, pesti polgári családból származott. A szűlői ház szelíd világa nevelte a gyermekben az elhatározást, hogy a papi pályára lép. 1857 óta a pozsonyi liceumon tanult, itt végezte a theologiát is és 1867-ben mint papjelölt Németországba ment. Egy évet töltött Jenában, egyet Heidelbergában. Hase, Rückert, Schenkel, Holtzmann és Fischer Kuno voltak tanárai. Ez időtájt volt a protestáns egyesülés árja a legerősebb. Glatzot is magával ragadta, bár érezte Madách-csal, hogy "a bölcselet csupán költészete azoknak, amikről nincs fogalmunk."
Glatzot 1869-ben előszőr a pozsonyi liceumhoz hívták meg és itt 1874-ben a lelépő Boleman István helyén az ujszövetségi irásmagyarázat és a rendszeres theologia tanára lett. 1876 július 15.-én avatta föl Geduly szuperintendens és a liceum német exhortátora lett. 1878 őszén, Raabe halála után lelkésszé választották. Ez évben, ádvent negyedik vasárnapján mondotta beköszöntő beszédét. Ezzel leghőbb vágya teljesült, de balsorsa is megkezdődőtt. Igaz lelke megérezte; hogy szabadelvü theologiai álláspontja nem felel meg a gyülekezet kivánságának. Ez az összeütközés megtörte. 1879 nyarán skandináviai utja csak muló nyugalmat hozott neki. Elhatározta, hogy visszamegy a tanári székre. De ezt már nem érte meg, mert a rákövetkező télen súlyosan megbetegedett és 1880 június 8.-án meghalt.
Szeretetre méltó, nemes lélek volt, tehetséges és a tudomány sok ágában képzett, emellett szelid lelkületű és őszintén szerény. Pozsony előkelő családjai, még a katholikusok is, gyakran kérték föl házi tanítónak leányok mellé és erre kiválóan alkalmas is volt. Nőtlenül halt meg.
Egyházi beszédeinek kis gyüjteménye "Frühlingsblüten" cim alatt 1881-ban jelent meg. Nyelvi szempontból sok szépség és lendület van bennük, de az igazi evangéliomi mélység hiányzik: hű képe ez ennek a lelkésznek, kinek theologiai irányában volt tragikuma.
|
)
)