Homberger Elizeus

HOMBERGER ELIZEUS magiszt. fia volt a híres Homberger Jeremiás dr.-nak, ki az osztrák reformáció történetében nevezetes szerepet játszott. (Lásd Jöcher: Allgem. Gelehrten Lexikon. Lipcse 1950. II. rész. 1686. 1. - Főleg: Dr. Mayer: Jeremias Homberger "Archiv für österr. Geschichte" 24. kötet 203. 1. - Úgy szintén: "Allgemeine deutsche Biographie" XIII. 10.)

A család eredetileg a hesszeni Fritzlarból származott és a nyakasságig menő hű ragaszkodás jellemezte tagjait. Homberger Elizeus atyjának legszorgalmasabb napjai közben született Grácban, 1586 júniusában. Az öreg Hombergernek egy éles hangu prédikációja miatt, melyet 1585 őszén mondott, el kellett hagynia az örökös tartományokat és ekkor Regensburgban élt számkivetésben. Nejét és gyermekeit azonban Grácban hagyta. Csak augsburgi születésű neje, Baerer Zsuzsánna (Ez az öreg Homberger második felesége volt. Az elsőt egy öttingai feljegyzés szerint Gertrudnak hivták. Az Elizeus születésekor már férjnél levő nénjei tehát mostoha testvérei voltak.) volt időközben nála. Talán nem volt minden szándék nélkül, hogy nejét Grácban hagyta lebetegedni. Ugyanis keresztszülőkül felkérte Stájerország egész evangélikus lakosságát, annak jeléül, hogy az összeköttetést velük nem adta föl és még mindig lelkipásztoruk. Mert a stájerok ezen közben lépéseket tettek, hogy Homberger helyére Zimmermann Vilmos dr.-t (L. Jöcher: Allg. Gel. Lex. Lipcse 1750. IV. rész. 2110. lap.) hivják meg. Ezt akarta Homberger megakadályozni: A stájerok meg is tették kivánságát és elfogadták a komaságot. A keresztelő után nemsokára Hombergerné gyermekeivel és kis fiának értékes keresztelési ajándékaival Regensburgba ment. (A-fiartumáisy komaságára vonatkozó adatokat a gráci tartományi levéltár Homberger-kötetéből vettem s ezt Loserth dr. gráci tanár szivességéből kaptam kézhez tanulmányozásra.)

A kis Elizeus együtt bolyongott atyjával, ki 1592-ben Bécsen keresztül ujra Grácba ment, de csak rövid időre. Végre Znaimban megnyugodhatott s itt is halt meg 1595 október 5.-én. Minthogy a stájerok a családról gondoskodtak, valószinű, hogy Elizeus később az ő költségükön tanult. Atyjának halála után sógorával, Fischer Erazmusszal Grácba ment és itt halt meg anyja 1596-ban. Később Murauba költözött. 14 éves korában ujra el kellett hagynia szülőföldjét és másik sógoránál, Soldau Jánosnál élt egy évig az ausztriai Trautmannsdorfban. Azután Fischer Erazmusszal a magyar bányavárosokba, majd Drezdába ment.

1608 február 14.-én iratkozott be Wittenbergában és 1617 április 8.-án lett magiszter. (A wittenbergi egyetem anyakönyve és magiszterjegyzéke.) Ezután Magyarországba jött, mert Liszti István Köpcsénybe hivta lelkésznek. Magiszteri promóciója előtt 1617 március 12.-én avatta föl Balduin dr. Wittenbergában. (Felavatoltak jegyzéke a wittenbergai városi templom levéltárában.)

Köpcsényböl Modorba került és innen hivták 1622 március 7.-én Pozsonyba. (Pozsony város feljegyzései.) Itt 1635-ig működött. Valószinüleg betegsége miatt mondott le, mert még 1636-ban a város önként 100 forint segélyt ád neki. (Docum. archivi eccles. aug. conf. poson. Tom. II. pag. 450.) Homberger régebb idő óta betegeskedhetett, mert már 1631 február 28.-áról kelt egy meghatalmazás, melyet Homberger a szentgyörgyi Zipser János számára állíttatott ki, hogy ez rendezhesse rokonának, Hoppe Orbán bazini lelkésznek hagyatékát, mert Homberger maga egészségi viszonyainál fogva nem mehet. Mi történt tovább Hombergerrel, nem tudjuk. Danninger megjegyzi, hogy 1640-ben számkivetésbe kellett mennie. Mért kellett elhagynia az országot és hová ment, arra nézve hiányoznak az adatok.

Nejét Erzsébetnek hivták. Gyermekei közül csak kettőről tudunk, Zsuzsánna nevű leányáról (megkeresztelték 1621 június 29.-én) és Jeremiás nevű fiáról (megkeresztelték 1622 október 27.-én).