Krumbholtz Keresztély

Krumbholtz Keresztély

KRUMBHOLTZ KERESZTÉLY, dr.theol., 1662 november 11.-én szülelett Neustadtban, Drezda mellett, takács fia volt. Kiváló tehetséggel és vas szorgalommal végezte tanulmányait Schulpfortaíban (167-81) és Lipcsében, hol 1685-ben magiszter, 1688-ban a theológia bakkalaureatusa lett, majd a Szt. Nikolai szombat esti prédikátora.

Midőn Wider gyenge egészségi állapota miatt lemondott, a szászországi konzisztórium ajánlatára és miután 1690 április 13.-án próbaszónoklatot mondott, Pozsonyban megválasztották. Július 15.-én lépett be és első beszédét julius 25.-én mondta. 1696 február 10.-én Kollonich kardinális kiadta a rendeletet, hogy Krumbholtznak három nap alatt el kell hagynia a várost és az országot. Annak a helyzetnek jellemzése, melyből Krumbholtz számüzése következett, úgy az ő, mint a gyülekezet történetében olyan fontos korszakra törne ki, melyet kellőleg méltatni egy életrajz keretében nem lehet.

Itt csak jelezzük, hogy Krumbholtz az u. n. "Kyriarchia" első áldozata volt. Eltávolitása ugyanis Röszler Farkas gyülekezeti felügyelő kezdeményezésére történt. Röszler és patricius tábora ugyanis meg akarta tiltani a szószéken a bűnök kiprédikálását, Krumbholtz meg ebben nem akart engedni. Első összeütközése az "urakkal" 1693 november 19.-én volt s ettől kezdve a küzdelem, néhány nyugvópontot leszámitva Krumbholtz elüzéséig tartott. A soproni gyülekezet (1695 szept. 20) és Freiszleben szász udvari pap (1695 november 11) békeltető kisérletei sikertelenek maradtak. Ha Krumbholtz kemény hangot használt is és Röszlerrel szemben hajhatatlan volt is, eltávolitása mindig szomorú, jele lesz annak, milyen kevés lélekkel itélték meg az "urak" körében a dolgot akkor is és milyen kevéssé becsülték a lelkészi állást saját egyházukban. (E küzdelem iratai megvannak a pozsonyi gyülekezet levéltárban.

Krumbholtz eleinte egy szász herceg pártfogása révén a drezdai Zsófia templomhoz jutott. Négy év mulva Hamburgban próbaszónoklat nélkül a Szt. Péter templom főpásztorává választották egyhangulag és ebbe a hivatalába 1700 november 16.-án iktatta be Winckler esperes. Hamburgban ekkor az orthodoxok és pietisták között nagy volt a feszültség. Krumbholtz a hamburgi orthodoxok vezetőjéhez, Mayer dr.-hoz (Mayer János Frigyes dr.-t, Reiser Antal lehetséges, mindig harcrakész, de hiú utódjáról a Szt. Jakab templomban v. ü. Jöcher, Allg. Gelehrtenlexikon, III. 321. I.)csatlakozott.

Midőn ez egy év mulva eltávozott, Krumbholtz akarta a vezető szerepet kezébe ragadni. 1701 május 25.-én Mayer közvetitésére, "Üdvözülhet-e valaki a moszkovita vallás szerint ?" ("Ob jemand in der moskowitischen Religion selig werden könne?") cimű értekezése alapján Kielben a theológia doktorává lett. Ennek fejében Krumbholtznak ki kellett eszközölnie, hogy Mayer visszakerüljön Hamburgba, mert Greifwald nem tetszett neki. Ez a törekvés Krumbholtzot ellentétbe hozta hivataltársaival, különösen Winckler esperessel, sőt később a városi tanácscsal is.

Mikor még prédikációiban is szót emelt Mayer érdekében, Feind (V. v. Jöcher: Allg. Gelehrtenlexikou III. rész, 544. lap.) Berthold ügyész hevesen megtámadta. Erre két védő iratot tett közzé és még a szószékről is követelte, hogy a röpiratban megjelölt embereket megbüntessék. Mikor ez ismételt sürgetésére sem történt, a néptömeg, mellyel Krumbholtz a Mayer érdekében fellépő, nyugtalan demokratikus elemekből állá Stielke-sereg által összeköttetésben volt, azt akarta kierőszakolni, hogy Feind Bertholdot in effigie felakasszák. Mikor ezt sem vihették keresztül a tömeg hét tanácsost letett és erre akkora lett a rendetlenség, hogy 1708 májusában császári parancsra a birodalmi csapatok bevonultak.

Ezek ellen is prédikált Krumbholtz és ezzel megpecsételte sorsát. Június 4.-ére virradó éjjel elfogták és harmad félévig huzódó tárgyalás után 1711 február 13.-án életfogytiglan való fogságra itélték. A hamelni várba vitték és bár sokfélekép enyhitettek sorsán, börtönben halt meg 1725 december 5.-én.

Hamburg városának ezek a zavarok majdnem szabadságába kerültek és minthogy a birodalmi beavatkozásért még ezen kivül tetemes összeget kellett fizetni, könnyen érthető, hogy Krumbholtz nevét ott még ma sem felejtették el, de nem emlékeznek meg róla kegyelettel. (A hamburgi zavarokat jól irja meg Höck János Henrik "Bilder aus der Gesch. der Hamb. Kirche seit der Reformation" cimű könyvében. Hamburg 1900, 113. és köv. 1. - A hamburgi városi könyvtárban a küzdelemnek minden nyomtatásban megjelent emléke megvan, úgy szintén minden Krumbholtzra vonatkozó röpirat, 1719-ig! Krumbholtz képét is e könyvtár szivességének köszönhetem.)

Krumbholtz különben szép növésű, kellemes megjelenésű férfi volt; megnyerő arcu, kiválóan tehetséges, jó előadással biró, ötletes, gazdag humoru, de emellett éles, heves, küzdelmet kedvelő ember.

Irásai közül megemlitendő néhány latin diszszertációján kívül: "Compendium homileticum"-ból, Lipcse 1699: A régi evangelium a hamisitott ujban és a hiu pápás ujság a meghamisitott régiben ("Das rechte evangelische Alte in dem fälschlich vorgegebenen Neuen und das blosse eitele päpstliche Neue ín dem fälschlich vorgegebenen Alten") Drezda és Lipcse 1699, III. kiad. 1709 (polemikus evangéliom-pontilla); A szorongatások közt ingadozó és megmentett keresztyén lélek ("Die in Bangigkeit schwebende und gerettete christliche Seele") Drezda 1702, II. kiad. Hamb. 1711 (szintén evangéliompostilla); Hamburgi beköszöntő és bucsubeszédek, Hamburg 1700. (Krumbholtz műveinek részletes kimulatása van Schröder Jánosnál: Lexikon der Hamb. Schriftsteller, Hamburg 1858, IV. k. 232 1. Itt található életrajza is. Röszlerrel folytatott küzdelmét tárgyalja meg Ribiny, Memora bilia, Tom. II. pag. 123. - Röszler és társai különben a feddhetetlen életű lelkésszel szemben való gonosz viselkedésük miatt kellemetlenül érezték magukat és különösen a szász választófejedelmi udvarral szemben mentséget)