Geyer János
Geyer János
|
GEYER JÁNOS 1813 április 20.-án született Pozsonyban. Szülei, Geyer András és anyja szül. Heim Eleonora, olyan szerény viszonyok között éltek, hogy 14-ik életévétől kezdve óraadással kellett magát fenntartania. Nagybátyja, Kettner Jónás révén a konviktusba került. Tanárai voltak: Grailich, Grosz; Martiny-Kovács, Schröer, Severlay és Bilnitza. 1836-ban a bécsi theol. fakultásra ment, hol Wenrich, Kanka, Simko és Patay voltak tanárai.
1839-től kezdve két évig nevelő volt Bodenhausen báró hannoveri követnél és Lepel báró hesseni követ házánál. Többször prédikált a bécsi templomokban. 1841-ben Steller János dr. szuperintendens vikáriusa lett Theningben, Felső-Ausztriában, ugyancsak Steller avatta föl ez év május 25.-én.
1843 végén Watsching karintiai gyülekezet választotta meg. 1844 elején költözött oda és 10 boldog évet töltött ott. Öreg és törődött ipának, Steller dr.-nak kivánságára 1853-ban ujra Theningbe ment és itt nemsokára meg is választották.
A pozsonyi gyülekezet 1861-ben hívta meg az elhalt Stromszky szuperintendens helyére. 1862 januárjában lépett itteni hivatalába. Három évvel később esperes lett. 1878 április elsején halt meg és Theningben temették el.
Neje Steller dr. szuperintendensnek Henriette nevű leánya volt. Fia, János, német (egyesült) lelkész Glasgowban, Skótországban. Egyik leánya egy Pozsony tartózkodó zsidó misszionáriosnak, Salkinson Jenő Izsáknak lett neje.
Salkinson mint műfordító szerzett nevének becsülést; a német klasszikusokat és Shaksperet lefordította héber nyelvre és e fordítást keleten ma is sokat olvassák a zsidók; az uj szövetség héber fordítása tollából, a Günzburg-féle átdolgozásban az angol biblia társaság kiadásában jelent meg.
Geyer Felső-Ausztriában pozitivista befolyás alá került és a belenevelt racionalizmust iparkodott leküzdeni. A régi evangéliomot akarta hirdetni csupán. De nem volt kiváló szónok és igy törekvése hatástalan maradt.
Annál nagyobb eredményt ért el lelkipásztori működésével, a szegények, árvák és betegek istápolásával. Ez a működése még ma se ment feledésbe és ne is menjen.
|