Kéler Zigmond

KÉLER ZSIGMOND, Kéler Zsigmond bártfai kereskedőnek és nejének, szül. Engelmayer Máriának fia, 1712 december 4.-én született. Eleinte szülővárosa iskolájába járt, utóbb magyar szóra Tokajba, majd Sárospatakra került, végre a kézsmárki gimnáziumba, hol Buchholtz György tanította. 1731-ben , szülői külföldre küldték és pedig az akkor hires thorni (Ott müködött ifj. Zabler Jakab is, ki előbb Bártfán volt lelkész.) gimnáziumba. Innen 1733-ban Jénábá ment (Haan, Jena Hungarica pag. 55.) és 1735-ben tért vissza hazájába. Egy évig csupán tanulmányainak élt.

Ekkor azzal bízták meg, hogy magyarországi evangelikus gyülekezetek számára a külföldön alamizsnagyüjtő utra induljon. Igy járta be a német birodalmat, Elzászt, Svájcot, Poroszországot, Dániát és 1741-ben érkezett haza. Nemsokára a besztercebányai gyülekezet hivta meg lelkésznek és március 10.-én avatta föl Pfannschmidt Keresztély szuperintendens Lőcsén. Hét év mulva elhagyta Besztercebányát, mert hivataltársai irigykedtek rá. Garamszeghre ment át papnak az ottani artikuláris gyülekezetbe.

1749-ben Körmöcbányára hivták s alighogy odaérkezett, megkapta a meghivást a Bél halála által megüresedett helyre, Pozsonyba és e hivatalát július 5.-én foglalta el. Körülbelül egy évtizedig müködött itt. 1759 március 3.-án halt meg hirtelen, de nem készületlenül, mert gondolt a halálra.

Neje szül. Sonntag Anna Mária volt. Két fia, Zsigmond és Gottfrid, jelentékeny emberré lett.

Kéler derült lélek volt, minden gondját arra bizta, aki mindnyájunkról gondoskodik. Ezért a szegényeknek és betegeknek jóságos és gondos vigasztalója volt.