Freytag Viktor Rudolf

Freytag Viktor Rudolf

FREYTAG VIKTOR RUDOLF 1843 július 22.-én született Bélán Szepes megyében, ahol atyja Freytag Dávid, pap volt. Anyja, Bathelt Johanna Friderika, Sziléziából származott. Freytag Dávid Bélán élte át még a szabadságharc viharát, de miután megválasztották, 1850 februárjában a mosonmegyei Rajkára költözött családjával. A rajkai iskolában nyerte az első oktatást Freytag, ennek folytatását atyjától vette. Magyar szóra Győrbe készült. De az ottani algimnázium ez időben megszünt (Nem teljesen, mert végleg csak 1883-ban szünt meg. Fordító.) és ezért a házi oktatást tovább kellett folytatni. Egy év mulva, 1855 októberében lépett Freytag a pozsonyi liceum harmadik osztályába. Ennél az intézetnél lett 1862-ben theologus. 1865 októberében a nemes gondolkozásu ifju Jenába ment, ahol négy félévet töltött. Egy félévre még Heidelbergába iratkozott be s 1868 márciusában jött haza.

Ez év augusztusában próbaszónoklata után egyhangulag megválasztották vikáriusnak Bielitzbe, Schneider C. S. szuperintendens mellé. De ezt az állást nem foglalta el, mert ugyanakkor hívták káplánnak is Sopronba, Wagner János Frigyes lelkész mellé és ő inkább hazájában akart maradni. 1868 szeptember 17.-én avatta föl Karsay Sándor szuperintendens. Első hivataloskodása Sopronban nem tartott sokáig, csak 9 hónapig, mert 1869 május 11.-én Felsőlövőre választották meg lelkésznek. Június 29.-én lépett be hivatalába s egy évre rá 1870 június 29.-én hivta meg a soproni gyülekezet az elaggott Boszwik helyébe lelkészül. Freytag szivesen fogadta e meghívást, mert Felsőlövőn a szétszórt gyülekezet ápolása és a különböző intézetekben való oktatás terhes volt neki.

Egy évtizedig működött áldásosan Sopronban, mikor 1880 szeptember 14.-én a pozsonyi gyülekezet választotta meg. November 14.-én mondotta beköszöntő beszédét. Pozsonyi tevékenysége sem tartott sokáig. 1889 tavaszán egy régebben átszenvedett tüdőgyulladás utókövetkezményei ágyba döntötték és hónapokra szolgálatra képtelenné tették. Reichenhall annyira helyrehozta, hogy remélhette az állandó javulást. Segitségül maga mellé vette Schmidt Károly Jenő papjelöltet. De az ősz utója annyira megrontotta állapotát, hogy már a legrosszabbtól kellett tartani. A gyülekezet hálaünnepén, november 24.-én mondotta utolsó beszédét. Ettől fogva állapota egyre rosszabbodott. 1890 március 13.-án meghalt. Segítő társa mondott fölötte 2. Sám. I. 25-27. alapján halotti beszédet.

Freytag neje, Babirath Eliz, a pinkafői lelkész leánya volt. Öt gyermeke közül három leánya élte túl.

Freytag nemes, előkelő ember volt, pontos minden munkájában és hivatali teendőjében. Beszédei különösen formai tekintetben mintaszerűek voltak.

Nyomtatásban megjelent: "Wer wälzt uns den Stein vor des Grabes Tür ?" husvéti prédikáció, Sopron 1871, halotti beszéd Wagner János Frigyes fölött, Sopron 1873 ; ünnepi beszéd a Luther emlékünnepen 1883., az ez alkalomra megjelent füzetben ; halotti beszéd Habermann Ernő felett, Pozsony 1884.)

Mint vallástanár (az állami tanítónőképzőben és a felső kereskedelmi iskolán) eredményesen müködött. A menedékház létesitésében kiváló érdemeket szerzett s mint a helyi lelkészi nyugdíjalap utolsó kezelője lelkiismeretességével is felejthetetlen marad.