Tremmel János Keresztély

Tremmel János Keresztély

TREMMEL JÁNOS KERESZTÉLY 1773 július 2.-án született Sopronban, ahol atyja, Tremmel Mihály, gazdaember, anyja szül. Kánits Érzsébet volt. Öt éves volt, mikor atyját elvesztette. A soproni gimnáziumban tanult s közben, 1784-ben Répceszemerére adták magyar szóra.

1796-tól 1798-ig a kőszegi latin-magyar iskola rektora, ezután Sopronban letette a papjelölti vizsgát és Jénába ment. (Haan, Jena hungarica, pag. 119 és köv.) Itt a többi közt Griesbach, Paulus, Schütz, Walch, Fichte és Schlegel Frigyes voltak tanárai. 1801-ben tért vissza, órákat adott és többször prédikált Sopronban és Kőszegen. 1802 júniusában pétőfalvai lelkésszé választották és Nagy István szuperintendens avatta föl Sárszentlőrincen.

Ez évi szeptember 8.-án vette nőül Zichy gróf levéltárosának, Tomka Ferencnek, leányát, Karolint, kitől fia született, de három éves korában meghalt. 1804 július 20.-án hivták meg Tremmelt Pozsonyba. A rákövetkező évben és 1809-ben átélte itt a francia háboru zavarait. Élete is veszedelemben forgott, 16 katonát kellett naponta ellátnia. Nemcsak az osztrák katonáknak szolgáltatta ki az urvacsorát, hanem a szász csapatokkal is kilenc hétig hetenkint háromszor istentiszteletet tartott, annélkül, hogy e munkáért bárki kárpótolta volna.

1818-ban Katalin, westfáli exkirálynőnek, ki született württembergi hercegnő volt, Hainburgban prédikált és urvacsorát osztott. Az 1831-32-iki kolerajárvány alatt fáradhatatlan volt a betegek vigasztalásában. Őt magát ekkor megkimélte a járvány, de két év mulva oly erővel fogta el, hogy csak csodálatosképen mentette meg életét.

Első nejének halála után Glatz Jakab hegyeshalmi pap leányát, Karolint vette nőül. Ebből a házasságból nem született gyermek, de Tremmel három árva lánykát fogadott házához. 1829 óta esperes volt. Az egészséges, edzett embert 1845 december 28.-án tüdőgyuladás ragadta el hirtelen. Özvegye csak 1882 április 11.-én halt meg.

Nyomtatásban megjelent művei: Pozsonyi beköszöntő beszéde, Pozsony 1805; Halotti beszéd Crudy Dániel fölött, Pozsony 1816; Ferenc király uralkodásának negyven éves jubileumán, Pozsony 1832; Halotti beszéd Jarius fölött, Pozsony 1843. Tremmel sok évi, hű szolgálata, emberbaráti szeretete által vezérelt müködése áldásos emlékű marad.