|
Bél Mátyás
|
Bél Mátyás
|
BÉL MÁTYÁS a zólyommegyei Ocsován született 1684 március 24.-én. Atyját is Mátyásnak hivták, földmives volt és mészáros. Anyja, Cseszneky Erzsébet, magyar nő volt, anyjában szerette meg Bél a magyar nyelvet. A gyermek tehetsége korán jelentkezett, azért a szülők jó barátaik tanácsára a gyermeket tudományos pályára szánták. Első iskoláit szülőföldén járta. 7 éves korában Bulyovszky Ferenc losonci magán iskolájába került, később Kálnón, Alsó-Sztriegován, majd 1695-bén Besztercebányán tanult, itt Pilarik János vezetése alatt. Ide tért vissza, miután egy ideig az akkor nagyon hanyatló pozsonyi liceumot látogatta; a magyar nyelv megtanulására Veszprémben járt és egy ifju nemes kiséretében Pápán is tartózkodott.
Rákóczi szabadságharcának zavarai azonban 1704-ben elüzték Besztercebányáról, Németországba ment, a pietizmusáról akkor hires Halleba. Itt nyerte lelkipásztori működésének irányát, itt széles körü tudásának alapját, szóval mindazt, ami későbbi működését áldásossá tette. Tanárai voltak Breithaupt, Anton és Francke, a hallei theologiai fakultás "trifóliuma", Michaelis János Henrik a héber nyelvben, Buddens, a filozófus és Thomasius Keresztély, a jogász. A hallei pietizmus éltető lelkéhez, Franckehez, Bél egész bensőséggel csatlakozott. Francke házában nevelő lett és intézeteiben tanított. Itt a tanítás módszerét tanulta meg és azt a gyakorlati érzéket, mellyel később kivált.
Mikor Bél tanulmányait befejezte, 1707-ben két helyre is hívták, keleti Frieslandba nevelnek egy gazdag földbirtokos házához és Besztercebányára konrektornak és káplánnak. Egyelőre egyiket sem fogadhatta el, mert sulyosan megbetegedett és felgyógyulása után Breithaupt intézkedésére a bergeni iskola vezetője lett. Csak a besztercebányaiak ismételt felhivására határozta el magát 1708 tavaszán. Berlinen, Boroszlón át hazajött és utközben is több nevezetes emberrel ismerkedett meg. Pilarik István szuperintendens avatta föl és megkezdte kettős tevékenységét mint konrektor, később rektor és mint a Szt. Erzsébet templom prédikátora. Mikor ezt a templomot a protestánsoktól elvették, csupán rektori állása maradt meg. 1714-ben hívták meg a pozsonyi liceum rektorának. Itt rendkivül áldásos tevékenységet fejtett ki. 1719-ben a régebben kilátásba helyezett lelkészi állást kapta meg. Az elhalt Mirus János Keresztély magiszter helyében első pap lett és 1744-ben esperes. Gazdag irodalmi működése szinte kizárólag pozsonyi tartózkodása idejére esik.
Theologiai munkáiból itt felemlitjük: "Compendium, avagy rövid summája az egész keresztyén tudománynak". Halle 1713, Freylinghausen János Anasztáziusz sokat használt pietista könyvének magyar átdolgozása; Az Istent kereső lélek '("Die gottsuchende Seele") Lipcse 1729 és később, tartalmas imádságos könyv, melynek imádságai magyarázzák az átmenetet a pietizmusról a racionalizmusra; (A könyv tulajdonképen csak imádság-gyüjtemény és szerzője "Mit-Beter"-nek nevezi magát és a veres nyomással kiemelt M és B betű "Matthias Bél"-t jelenti.) Arnd János "Paradicsomkert"-je magyar nyelven; a magyar és cseh bibliaforditások átnézett uj kiadásai, stb.
Nevezetesek Bél nyelvtudományi munkái is, pl. német nyelvtana magyarok számára, Lőcse 1718 és magyar nyelvtana németek számára, Pozsony 1728. Legjelentősebb művei történelmi és földrajzi dolgozatai, melyekhez nagy szorgalommal gyüjtötte az anyagot utazásain és tanulmányai közben. Ezek a maguk idejében korszakot alkotó munkák: "Hungariae antiquae et novae prodromus" Nürnberg 1728 ; "Adparatus ad historiam Hungariae" Pozsony 1'735; "Notitia Hungariae novae historicogeographica", Bécs 1735 - 42. (Ez volt Bél főmüve és hat kötetre tervezte, de csak kettő jelent meg. A meg nem jelent négy kötet kéziratát Batthyány József gróf biboros hercegprimás vette meg Bél özvegyétől, de sajnos, elveszett.) Ezek a művek megérdemelt becsütést szereztek Bélnek. III. Károly király 600 forint évi tiszteletdijat adott neki és udvari történetirójává nevezte ki. A király nagyrabecsülte Bélt és többször fogadta. Ellen nem őrizhető hagyomány szerint nemességet is kapott. A tudós társaságok (akadémiák) Londonban, Berlinben, Szentpétervárott és Olmützben tagjaik közé választották. XII. Kelemen pápa emlékérmet adatott át neki. Bél háza (Konvent-utca 6.) az országgyülések alatt tudományt kedvelő előkelő urak találkozó helye volt. És ezt a tudományos és irodalmi tevékenységet úgy végezte, hogy hivatalának is pontosan megfelelt. Érthető tehát, hogy a különben sem erős férfiu szervezetét e túlfeszitett munkásság megörölte.
Többször megütötte a szél, 1749 június 5.-én lemondott hivataláról és 500 forint nyugdijjal visszavonult. Németóvárott keresett üdülést, de itt ujabb szélütés érte. Haldokolva is haza akarták hozni, de meghalt az uton, 1749 augusztus 29.-én. Serpilius bucsuztatta el Nehem. XIII. 31. alapján. A Mihály temetőben tették nyugalomra. Sírkövét állitólag 50 évvel halála után kőfaragónak adták el. (Sirfeliratát 1. Klein: Nachrichten II. k. 45. 1.) - 1710 január 8.-án vette nőül Bél Hermann Zsuzsánnát, házasságukból nyolc gyermek született. Fia, Károly András szász udvari tanácsos és a lipcsei egyetemen a bölcselet tanára volt ; atyjának kézirataival csunyán üzérkedett és 1782-ben mint öngyilkos fejezte be életét.
Bél leányát Eufrozinát Schröckh János Farkas bécsi kereskedő vette nőül és e házasságból született a korában hires egyháztörténetiró Schröckh János Mátyás (+ 1808). - Bél nagy munkásságával, halhatatlan alkotásaival örökké emlékezetessé tette nevét és kétségtelenül a pozsonyi gyülekezet legkiválóbb lelkésze volt. (A Bélre vonatkozó irodalmat I. Markusovszkynál: A pozs. ág. h. ev. lyceum története 691. 1. Ugyancsak itt található Bél tanitói működésének alapos méltatása, 127. 1.)
|
)
)