Titius Dávid

Titius Dávid

TITIUS DÁVID az utolsó esperes és primárius az istentiszteletnek 1672-ben történt betiltása előtt. A sziléziai Striegauban született 1619 december 14.-én. Atyja, Titius Dávid, kántor és tanitó volt ott. A családnak 1629 január 22.-én el kellett hagyni Striegaut és Boroszlóban kerestek menedéket. Az apa itt különbözö céhek jegyzője lett és becsülettel kereste meg kenyerét. Nagy eszü és tapasztalt embernek mondják.

Az ifju Titius Dávid Wittenbergában tanult és kitünő bizonyitvánnyal tért vissza Boroszlóba. Először a liegnitzi fejedelemségben, Queitschbe hivták meg 1649-ben, azután 1651-ben Peterswaldauba.

Pozsonyba 1654 április 29.-én jött és május elsején mondta első, május 10.-én második beszédét. Május 12.-én irta alá törvényeit a kontuberiumnak, melynek az 1667-iki bazini zsinaton esperese lett. Ebben az állásában az 1672. év nyomoruságát első sorban kellett éreznie. Idézésekkel és kihallgatásokkal zaklatták, végre május 26.-án a gyülekezet többi vezetőjével meg kellett jelennie a nagyszombati királyi tábla előtt. Június 13.-án elfogták és a püspöki udvarban szűk, bűzös oduba dugták. Három hónapig volt fogságban és ez idő alatt többször fenyegették kivégzéssel.

Szeptember 12.-én hagyhatta el végre Nagyszombatot és az evangélikus Kollonich birtokán keresztül Sziléziába mehetett. Vagyonát, főleg könyveit, nem vihette magával. Mikor neje meg akarta őket venni, elutasitották. Titius legelébb Boroszlóba ment és 1673 augusztusában wohlaui lelkész, majd a briegi fejedelmi konzisztórium asszeszora lett. 1679 június 16.-án halt meg. Úgy bucsuztatták el, mint "theologum doctum, tentatum, probatum, devotum, cordatum".

Jótékony ember volt, a szegények barátja, meleg vendégszeretettel fogadta házához különösen magyarországi bujdosó testvéreit. A patrisztika terén elismert szakférfiu volt.

Kétszer nősült. 1651-ben Ropilius Évát vette el, ebből a házasságából András nevű fia született, ki túlélte atyját. 1658 február 20.-án Heuchelin János György lelkész özvegyét, Ágnest vette nőül. Ebből a házasságból született 1660 december 6.-án keresztelt Dávid nevű fia, ki 1692 május 23.-án, mint vendég. fordult meg szülővárosában.

Nyomtatásban Schmidt Dániel fölött mondott bucsuztatóján kivül megjelent: a kis Windischgrätz Ágost gróf hamvai fölött mondott beszéde("UnLertünigesTrostschreiben an den Grafen Gottlieb v. Windischgrätz und dessen Gemahlin Maria Eleonora geb. Gräfin v. Öttingen"), Pozsony 1670; "Miles Deo et Caesari charus et fides" (halotti beszéd Walther János császári tiszt fölött), Pozsony 1672. Thomae Eliás rektor "Vademecum"-óhoz Titius irta az előszót. (L. még Titiusról Klein : "Nachrichten" I. k. 423. és köv. I. ; Köllner János Keresztély: "Wolaviographia oder akkurate Beschr. der Stadt Wohlau in Schlesien" 346. és köv. 1.; Reimundus Rimandus, "Pressb. Kirchen-und Schulverlust"; Liebergott naplója 61. és 94. L; Lichner, Jo. Burii Micae, pag. 108.)