Jentsch János

JENTSCH JÁNOS magiszter a szászországi Mügelnben született 1585 január 2-án. Atyja, szintén János, itt polgár és városi tanácsos volt. Az apa később Oschatzba költözött és itt is tanácsos lett. 1599 óta a fiatal Jentsch a grimmai iskolában tanult, innen 1604 február 24.-én ment a wittenbergai egyetemre, hol 1608 szeptember 20.-án magiszterré lett.

Mikor 1610-ben Wittenbergában kitört a pestis, utazni ment és Lipcsén, Jénán, Bambergen, Nürnbergen, Regensburgon, Linzen, Kremsen keresztül Bécsbe ért, hol Kollonich Szigfriddel, ki őt Inzersdorfban hallotta szónokolni, közelebbi összeköttetésbe lépett és 1611-ben ennek udvari papja lett.

Wittenbergában avatták föl 1611 augusztus 28.-án (Wittenbergai felavatottak könyve.) s szeptember 17.-én végleg Ausztriába költözött. Mint Kollonich udvari papja vasárnaponként Bécsben prédikált, utóbb elkisérte urát esküvőjére Woinitzba, majd Lewenzbe, ezután Kollonich az alsó-ausztriai Jedenspeigen lelkészévé tette.

Innen hivták meg Vollgnad helyére, a harmadik pap állására Pozsonyba 1616 április 16.-án. (Pozsony város feljegyzései.) Még Pozsonyba költözése előtt ez év májusában Wittenbergában járt. (Erről szól Pozsony város feljegyzései között egy levél a kassai tanácshoz 1616 augusztus 14-iki kelttel.) Majdnem húsz évig szolgálta a gyülekezetet és nagyon fájt a pozsonyiaknak, mikor meg kellett tőle válni. Säuberlich Pált ugyanis negyedik izben való rokonság miatt elválasztották feleségétől és Jentsch az elválasztott asszony fölött mondott halotti beszédében azt hirdette, hogy az Isten megbünteti azokat, akik ezt cselekedték. Erre Pázmány biboros hercegprimás II. Ferdinánd királynál keresztül vitte, hogy Jentschet az országból kiutasitották. Szinte egy évig tárgyaltak ebben az ügyben, de eredmény nélkül. Hiába pártolta a város, Jentschnek menni kellett. (V. ö. Pogner János : "Verzeichniss" 1, I. és köv.)

Az 1635 augusztus 20.-án kiállitott bizonyitvány megdicséri, hogy tanitásában és életében példás volt és különösen a pestis alatt a gyengék látogatásában buzgólkodott. Azt irják, hogy őt úgy tisztelték mint "animosum et constantem defensorem sacrificae et orthodoxae religionis in scripturis Prophetarum et Apostolorum comprehensae atque in Augustana Confessione inveriata Formulaque Concordiae repetitae". (Pozsony város feljegyzései.)

Jentsch ügye az akkor kezdődő templomépitésre is rossz hatással volt: meg kellett szakitani. Jentsch először Boroszlóba ment, ahol Czeradin gróf házánál talált egy évre menedéket. 1636-ban Oschatzba, majd 1637-ben a pestis miatt Freibergbe utazott, mig 1638 elején Oschatzban szuperintendens lett. Sokat szenvedett kő-bajában, mig végre 1662 január 17.-én meghalt.

Nyolc lelkész vitte sirjába, mely az oschatzi templomban van. Knauthnak a 61. zsoltár 9-15 alapján fölötte mondott halotti beszéde 1662-ben Lipcsében megjelent nyomtatásban. Ő maga adta .ki: "Dissertatio de veneratione sanctorum" Wittenberga 1610, és két beszédét ("Zwo Predigten") Lipcse 1636.

Jentsch háromszor nősült. Először Tettelbach özvegyét, Máriát vette el 1614 június 26.-án, másodszor Rabe Krisztina pozsonyi polgárleányt (1616 április 22.; + 1621 május 16.); harmadszor Grosz özvegyét, Magdolnát 1622 január 14.-én. Gyermekei csak utolsó házasságából születtek és pedig Anna nevű leánya és Keresztély nevű fia (szül. 1622 december 10.-én Pozsonyban, meghalt 1666 január 13.-án mint archidiakonus Oschatzban), ennek keresztapja Kollonich volt. A régi pozsonyi egyházi könyvekben előforduló Jentsch Élias, János testvére volt. (V. ö. Adelung : "Fortsetzung und Ergänzung zu Jöchers Gelehrtenlexikon" Lipcse 1787 I. kiit. 2265. I.)