Beer Frigyes Vilmos

BEER FRIGYES VILMOS 1691 január 4.-én született Pozsonyban. Atyja Beer János Pál polgár és kötélverő mester, anyja szül. Pohl Katalin. A gyermek korán elárulta tehetségét és ezért szülei gondosan neveltették, még házi tanítót is fogadtak neki. A tót nyelv megtanulására Trencsénbe adták, itt azonban súlyosan megbetegedett és hazahozták. Mikor meggyógyult, Győrbe került magyar szóra. De itt is megbetegedett és visszajött a szülői házba. Pozsonyban Petróczy Ádám konrektor és később Muesser Sámuel rektor alatt tanult. 1708-ban elkisérte atyját Öttingebe és mikor Kammerer, az odavaló főszuperintendens ajánlotta neki, hogy az ottani gimnáziumban folytassa tanulmányait, Öttingenben maradt. Itt különösen az alaposan képzett Preu Mihály rektor vezette be jól a régi nyelvek ismeretébe. Sokat járt Sturm államtitkár házához is.

A következő évben szülei a hallei egyetemre küldték. De midőn Nürnbergen, Altorfon át Jenába ért, barátai és honfitársai rábeszélésére itt maradt. Jenában eleinte jogot tanult, de nemsokára átment a theológiára. Lelkesedéssel csatlakozott a "pietisták generálisá"-hoz, Buddens János Ferenchez, ki akkor Jena büszkesége volt. Az akkor még Jenában tartozkodó jámbor Stolte János Ernő is jó hatással volt rá. Ezek az összeköttetések jelölték meg Beer jövőjének irányát. A gyakorlati keresztyénséget tekintette feladatának, úgy amint az a pietizmus árvaházaiban és menedékházaiban megnyilvánult. Francke példájára hasonló intézmények keletkeztek mindenütt. Még Buch Kristóf lanzendorfi földmives is árvaházat alapit. (Uhlhorn: Die christliche Liebestätigkeit III. k. 252 1.) Ebbe a Weissenfels mellett fekvő thüringiai helységbe került 1712-ben Beer is és egy hazájában tett látogatását leszámítva, ott maradt 1715-ig. Ebben az évben a pozsonyi gyülekezet hivására hazajött és a liceumnak előbb konrektora, majd 1721-ben rektora lett. Mindakét hivatalát nagy odaadással viselte és az ifjuság iránt benső szeretet töltötte el. Szinte 27 évig mükődött az iskolán Beer. (Beer működését a liceumon lásd Markusovszky: A pozs. ág. h. ev. lyceum története 225. I. és köv.) 1747-ben választották meg lelkésznek. Gyümölcsoltó Boldogasszony napján mondotta beköszöntd beszédét. Papi hivatalában is nagy hűséggel szolgált, bár az öregség ellankasztotta erejét. 1752 június 8.-án szélütés következtében baloldalára béna lett. Nem sokkal erre rá, augusztus 2.-án meghalt második felesége. Az első, Schwarcz Mária Klára, a hires kirurgus és tanácsos leánya, már 1734-ben hunyt el. Második neje Schultz Anna Rozina volt, Sartorius özvegye. E megpróbáltatások között is nagy pontossággal végezte hivatalát Beer, mig végre is nem birta tovább és 1763 november elsején lemondott. Egy évtizednél tovább élvezte a megérdemelt nyugalmat és 1774 november 30.-án meghalt. Klein Mihály mondott fölötte beszédet I. Ján. II. 1, 2. alapján, erről az igéről mondotta ugyanis Németországból visszatérve első beszédét Beer.

Nyomtatásban megjelent művei:

"Dissertatio theologica de pseudo-theologis" Jena 1713 ;

Imádságok és énekek gyermekeknek ("Gebether und Lieder für Kinder") ugyanott 1713 ;

Tudósitás a lanzendorfi árvaházról ("Nachrichten von den Anstalten de Waisenhauses zu Lanzendorf bei Weisenfels") ugyanott 1714.

Gyermekei mind első házasságából születtek; fia János Sámuel Bécsben volt jogász, két lánya közül az egyiket, Mária Zsófiát Windisch Károly Gottlieb (+1793), Pozsony városának költészettel is foglalkozó polgármestere vette nőül. (Goedeke: Grundriss zur Gesch. d. d. Dichtung. II. k. 2, rész, 352. 1.)