Brehmer András

BREHMER ANDRÁS magiszter Brandenburgból származott. Atyja Brehmer János wiesenburgi lelkész, anyja szül. Ölschläger Mária. Valószinüleg 1666-ban született, 1672-ben Belzigbe került, hol atyja ez időtől fogva lelkész volt. Hogyan végezte tanulmányait, az bizonytalan, csak azt tudjuk, hogy 1693 október 16.-án Wittenbergában magiszterré lett. (A wittenbergai egyetem magiszter-könyve (a hallei egyetemi könyvtárb.))

Mint brandenburgi tábori pap került Magyarországba. A pozsonyi gyülekezetben ez időtájt a Krumbholtz-féle zavarok és a Vibeg-Gleichgrosz dolgok utóbajai éreztették hatásukat és azt határozták, hogy Vibeg mellé két rendes lelkészt hivnak meg, de Gleichgrosz magisztert is megtartják adjunktusnak. Ennek a határozatnak következtében hívták meg Brehmert, ki ekkor csapatával Szobotisztnál állt, 1697 március 30.-án próbaprédikációra a húsvéti ünnepek alatt.

Április hatodikán érkezett Brehmer Pozsonyba és háromszor egymásután szónokolt. Megválasztották és július 14.-én hivatalba lépett (1697 július 4.-éről kelt levele, melyben kijelenti, hogy a gyülekezet meghivását elfogadja, a pozsonyi gyülekezet kézirattárában, a Jeszenák-kötet "Acta ecclesiastica antiqua"-i között (442. sz. 307. l.)) Tulajdonképen Krumbholtz hivatali utóda volt.

1698 július 15.-én nőül vette Ernyei Miklós bazini városi tanácsos leányát, Eleonórát, kivel boldog, gyermektelen házasságban élt. Hosszu betegség után 1704 szeptember 18.-án halt meg és igy alig töltött 7 esztendőt a gyülekezet szolgálatában. Özvegyét később Creutzberg Henrik Gyula császári kapitány vette nőül.