Klesch János Kristóf

KLESCH JÁNOS KRISTÓF magiszter, fia a hirneves Klesch Kristófnak, ki 1706-ban halt meg, mint lelkész Erfurtban. (Lásd Lichner, Joh. Burii Micae pag. 157 és köv. és Klein "Nachrichten” I. k. 153. és köv. 1.)

1710-től 1712-ig Klesch Modorban volt lelkész és itt bűnös életével megbotránkozást keltett. Aulber már 1710 nyarán figyelmeztette a hiveket Klesch sötét multjára. Sonnentag Jeremiás briegi nemes ugyanis elmondta neki, hogy mikor Klesch a sziléziai Senitzben volt pap, egy boroszlói özvegyet akart feleségül venni, holott neki Erfurtban neje és gyermeke volt: tehát bigamiát akart elkövetni. Klesch azt állitotta, hogy nejét, atyja kivánságára "csalárd módon" kötötték hozzá, de úgy, hogy még idejében elmenekülhetett. Azt követelte, hogy az asszonyt a briegi konzisztórium elé állitsák. Fortélyai azonban nem használtak, nejét és gyermekét el kellett ismernie. (Az erfurti esketési anyakönyvben Kleschnek Schluckelmann Dorottya Erzsébettel való házasságkötése 1706 január 4.-éről tényleg be van jegyezve.)

Minthogy azonban ezalatt uj "menyasszonyá"-tól és ennek atyjától pénzt kapott kölcsön, azt mondta, hogy utazni megy és - megszökött. Északi Magyarországra ment és azt hitte, hogy Szepesszombaton, atyja egykori gyülekezetében, menedéket talál. Itt nem talált otthont, de Modorban megválasztották és eleinte annyira megnyerte a gyülekezetet, hogy Aulber komoly intései nem használtak. (A Kleschre vonatkozó okmányok, különösen Aulber levelei, melyek komolyságukkal és tisztaságukkal derítik föl az ügyet a Docum. archiv. ecclesiae evang. poson. Tom. VI-ban vannak.) Csak 1712-ben távolitották el Modorból és Pozsonyba jött. Az 1713-iki pestis alatt, Knepel halála után, a járvány idejére alkalmazták. Később katholikus lett.