Titius Gottfried

TITIUS GOTTFRIED, az előbbi testvére, szintén a sziléziai Striegauban született, még pedig 1625 szeptember 10.-én. Boroszlóban a Szent Erzsébet gimnáziumba járt, 1645-ben Danzigba ment, 1650-ben Wittenbergába.

Senitz Ádám Queitschbe hivta meg lelkipásztornak és Calov Ábráhám avatta föl Wittenbergában, 1651 szeptemberében. (Wittenbergai felavatottak könyve.) 1656 január 15-én, mint kórházi prédikátor került Pozsonyba és irta alá a kontubernium törvényeit. Innen 1660-ban Selmecre hivták meg, de 1673 szeptember 20.-án, Windisch és Hofstädter nevű hivataltársaival el kellett Selmecet hagynia.

Szeptember 25.-én megjelent a pozsonyi törvényszék előtt és október 31.-én számüzetésbe ment. Eleinte Boroszlóban élt, majd a sziléziai Rankauba hivták. Élete későbbi folyásáról nincs adatunk. (L. Klein: "Nachrichten" I. k. 425. és k. 1.; Lichner, Jo. Burii Micae, pag. 119. és köv.)

Azt mondják, gyenge szervezetü ember volt, aki az üldözések szenvedéseit nem tudta elviselni.