Heuchelin Simon

HEUCHELIN SIMON magiszter 1577 augusztus 28.-án született a pfalzi Lauingenben. Atyja Heuchelin Lénárt pék volt, anyját Krisztinának hivták és 1607-ben halt meg Lauingenben 70 éves korában. A család meglehetős szegény volt. Az 1574-ről szóló adókönyvben Heuchelin Lénártra és névrokonára olyan csekély adó van kivetve, hogy ebből szegénységükre lehet következtetni. (Ezek az adatok a lauingeni városi levéltárból valók.) Hogy a pfalzi Heuchelinek az evangélikus hitéért 1527-ben Merseborgban megégetett Heuchlin (Hüglin)-nel egy családból valók-e, nem lehet bizonyítani. Ez utóbbira vonatkozólag lásd Piper Ferd.: "De Zeugen der Wahrheit". Lipcse 1874 III. k. 696. lap. Goedeke: Grundriss zur Gesch, de d. Dichtung. 2. kiadás. Drezda 1884. II. k. 243. 1.)

Heuchelin Simon Lauingenben és Tübingában tanult, itt lett 1599 augusztus 15.-én magiszter. (Tübingai egyetemi könyvtár.) Ebben az időben volt, valószinüleg testvérével, Heuchelin Gáspár dr.-ral a pfalzi fejedelmi sarjaknak, Ágostnak és János Frigyesnek nevelője. (V. ö. Braun: Chronicum Nordgaviense. V. könyv. 3. fejezet, 139. lap. és Sperl: Pfalzgraf Philipp Ludwig, 25. 1, ahol néhány utasitás is van a fejedelem részéről fiai nevelését illetőleg.) E szolgálat elismerése lehetett, hogy a két testvér, Gáspár és Simon, 1602 december 3.-án nemesi cimert kapott. (A cimert leirja Sperl a "Vierteljahrabschrift für Wappenkunde"-ban, a berlini "Herold" társaság kiadásában 23. évf. 3. füzet, 282. 1.: sárga mezőben két fekete vonás keresztben; a koronás sisakon két fekete szarv között sárga vonalokból kiemelkedő oroszlán; a sisakfedő fekete és sárga.) 1603-ban Heuchelin Duna-Neuburgban lett lelkész. (Ált. birodalmi levéltár Münchenben.)

Innen fejedelmének parancsára, Renk András utódjául Pozsonyba jött. Nejét és gyermekeit a tanács kiküldöttje hozta el a következő évben. Ezzel az alkalommal a pozsonyiak köszönő levelet adtak át a fejedelemnek, hogy ilyen jól képzett és alkalmas embert küldött nekik. (Pozsony város feljegyzései 1609 március 28.) 1610-ben Heuchelint Maurach Rudolffal és Rössler Mártonnal a zsolnai zsinatra küldték ki (Ribiny, Memorabilia, rom. I. pag. 373.) és ott a pozsonyi szuperintendencia német koadjutorává ("inspektorává") választották.

A pozsonyi kontubernium megalkotásában Heuchelin tevékeny részt vett; megszövegezte törvényeit, (Szövegük Ribinynél 389. és köv. lapokon.) első esperes lett és ő volt az első, ki a törvényeket aláirta. 1612 nyarán Maurach Rudolffal és Schrembser Jánossal Neuburgba utazott, hogy miért, azt nem tudjuk. Bethlen szabadságharca alatt Heuchelin a koronázási templomban prédikált.

A pestis, mely e háború nyomán támadt, már 1621 nyarán elragadta. A gyülekezetnek e kiváló férfiu elvesztése fölött érzett fájdalma mély és jogos volt. Heuchelin alatt szilárdult meg tulajdonképen a gyülekezet belső élete. De egyébként is részt vett korának egyházi mozgalmaiban, társszerzője volt a Forgách biboros hercegprimáshoz írt feleletnek, mert Forgách hevesen kikelt a zsolnai zsinat határozatai ellen.

Heuchelin nejét Annának hivták (+ 1624). Hat gyermekéről tudunk. Egyik leánya, Anna Mária, Lautenschlager Gáspár landaui pap neje lett. (Cramer heilbronni tanár közlése.) Gáspár nevű fia (Strassban szül. 1608 előtt) atyja halála után nagybátyjánál Heilbronnban élt, 1629 november 29.-étől Altorfban tanult és azután mint városi jegyző, majd szündikus Pozsony nyilvános életéban nagy szerepet vitt.

Heuchelin Simon egyébként övéit nem hagyta szegénységben. (V. ö. a Heuchelin Gáspárnak 1625 június 12.-én kiadott útlevéllel Pozsony város feljegyzéseiben.) Többi között Heilbronn város 1000 forinttal tartozott neki. (Heilbronni városi levéltár.)

Nyomtatásban megjelent műve Tettelbach Ádám fölött mondott halotti beszéde és Kilger Dávidra írt latin gyászoló ódája, 1614-ben, Lauingenben. Sajnos, hogy nem maradt ránk, már Serpilius sem tudta megszerezni.