Fürst János

Fürst János

FÜRST JÁNOS, mint egyszerű, de istenfélő földmives szülők gyermeke, 1841 november 18.-án született Máriafalun, Vasmegyében. Gyermekkorában gyakran került a környék papjai és tanítói közé s igy ébredt föl benne a gondolat, hogy tanult ember akarna lenni. Szülei megfontolták a dolgot és végre engedtek a fiunak. Először Kühne Ferdinánd Ágost lelkész tanította magánuton, 1853-ban Felsőlővőre került a gimnázium második osztályába. Itt járt 1856-ig, azután Sopronban folytatta tanulmányait. 1860-ban tett érettségit s a theológiára ment. Az 1863/64-iki iskolai évet Halleban töltötte, itt tanárai voltak Tholuck, Beyschlag, Wuttke, Müller, Hupfeld, Jacobi és Erdmann. Különösen Tholuck volt rá jó hatással.

1864 augusztus 9.-én avatta föl Pápán Haubner Máté szuperintendens és mint káplán került Székács dr. szuperintendens mellé Pestre, majd 1865 februárjában ugyanily minőségben Geduly dr. mellé Pozsonyba. 1866 júniusában a kukméri, vasmegyei, gyülekezet hivta meg lelkésznek. Itt 12 évig működött nagy buzgalommal. 1878 augusztus 4.-én Pozsonyban választották meg és október hatodikán iktatták be ünnepiesen hivatalába.

1894-ben mint a gyülekezet legidősebb lelkésze az egyházi közgyülés egyik elnöke és alesperes lett; ebben a minőségben a pozsonyi városi esperesség minden iskolája felügyelete alá került. 1903-ban súlyosan megbetegedett. 1904 tavaszán Pola mellett, Brioni szigetén helyreállt ugyan némileg egészsége, de csak rövid időre. Az előbb erős, egészséges ember mindig jobban összeesett és 1905 február 6.-án szélütés oltotta ki életét. Február nyolcadikán általános, nagy részvét mellett kisérték sirjába.

Neje, Schätzl Lujza, soproni születésü volt, házasságukból hét gyermek született, ezek közül három fiu és három leány van életben.

Fürstöt a városban, az egyházkerületben, sőt az egyetemes egyházban, mindenütt igen szerették és több megtisztelő állásra kérték föl. Sok éven át volt a városi törvényhatósági bizottság tagja és itt különösen a szegényügy terén dolgozott szorgalmasan; mint a pozsonyi theol. akadémia ugynevezett kis bizottságának elnöke is gazdag tapasztalattal szolgálta egyházát. Fürst szelíd, bölcs ember volt, nem volt egyoldalu se theologiai, se politikai felfogásában. Példás, bensőséges családi életet élt és ezért a családi élet iránt való érzék ápolására nagy súlyt helyezett. Egyházi beszédeiben is ezt hangsulyozta. Szónoklataiban több volt az érzés, mint az oktató elem, gyakran erős és zamatosan népies, ahogy csak a nép fia szólhatott.

Nyomtatásban egy 1883-ban tartott Luther-ünnepről való jelentésen kivül semmit sem adott ki.