Geduly Lajos Gábor

Geduly Lajos Gábor

GEDULY LAJOS GÁBOR, dr. theol., Pozsony legkíválóbb papjai közé tartozik. 1815 március 17.-én született Nyitraszerdahelyen, ahol atyja, Geduly János, pap volt és szerény viszonyok között éldegélt. Anyja szül. Petényi Éva Krisztina, Petényi Gábor abelovai pap és jeles orientálista unokája. Geduly atyja, miután rövid ideig Sámsonházán volt, Petényi halála után Abelovára került papnak. Itt járta Geduly 1821 óta első iskoláit. A következő évben atyai nagyatyjánál volt Tamásiban, itt a derék Daxner Sámuel volt a tanítója. 1823-ban magyar szóra Losoncra ment, 1825 óta az ostyáni algimnáziumba járt, melyben Hoznek János egyedül tanított. A gimnázium befejez osztályait 1826-1830 között a selmeci liceumon járta. Ezután atyja Pozsonyba hozta a bölcsészet-theologiai tanfolyamra. Tanárai voltak : Zsigmondy Sámuel, Martiny-Kovács Gábor, Severlay Mátyás, Bilnitza Pál és mások. Itt Pozsonyban látta az 1832-34. országgyülés pompáját és V. Ferdinánd király koronázását.

1834 augusztusától 1835 júliusáig szendrői Török János, róm. kath. nemes ember házánál nevelősködött Podrecsányban Tamási mellett. 1835 augusztus 4:-én Szeberényi János szuperintendens előtt papi vizsgálatot tett Selmecen és egy évre a losonci esperességi iskolához került tanítónak. Szivesen ment volna a jól képzett ifju Németországba, de akkor a német egyetemek látogatását állami törvény tiltotta s ezért kénytelen kellettlen a bécsi theologiára ment. Itt Simkó, Kanka, Wenrich és Patay voltak tanárai.

Még bécsi tartózkodása alatt választották meg a tekintélyes nógrádmegyei, kálnói gyülekezet lelkészévé. De ekkor csak 22 éves volt és Szeberényi szuperintendens szigoruan megtartotta a szabályt, hogy 24 éves kora előtt senkit sem avat föl. A gyülekezet egy teljes évig várt, de hiába ! Szeberényi szuperintendens annál kevésbbé adhatta meg a korengedélyt, mert az idősebb papok amúgy is tele voltak irigységgel, hogy ilyen jó jövedelmü egyházat ilyen fiatal embernek ajánlottak föl.Szeberényi különben Gedulyval szemben mindig atyai jóindulattal viseltetett.

Gedulyt nemsokára Szkálnokon választották meg, a kishonti esperességben. Ez a hely már a tiszai kerülethez tartozott, itt nem vették a kort olyan szigoruan és ezért Joseffy szuperintendens Tiszolcon 1838 április 30.-án fölavatta. Szkálnokon csak 8 hónapig működött, mert 1839 elején a gömörmegyei Ochtinára hívták meg. 1845 és 46-ban Dobsinára, majd az eperjesi német egyházhoz hívták, de egyik meghívást sem fogadta. Mikor azonban 1850-ben Besztercebányán választották meg, ezt az állást elfoglalta. Itt mindenki által tisztelve és szeretve 7 kellemes évét töltött el, midőn 1857-ben a pozsonyi egyház a Rázgha halála óta üres állásra meghívta.

Ez év Szilveszter napján érkezett Pozsonyba és 1858 első vasárnapján iktatták uj hivatalába. Ha már Ochtináról is nehezen bucsuzott, még rosszabbul esett neki a válás Besztercebányától, mert nemcsak a hozzá ragaszkodó gyülekezetet, de nejének rokonságát is ott kellett hagynia. Pozsonyi működésének első évei mozgalmas időkbe estek. A pátens-harc éreztette minden keserűségét. A főpásztori állásába visszahelyezett Stromszky szuperintendens e zavarok alatt meghalt, miután kevéssel halála előtt ezen állásáról lemondott. Helyébe majdnem egyhangulag Gedulyt választották meg. 1861 augusztus 22.-én iktatta be Székács dr. szuperintendens. Eleinte sok támadást és harcot állt ki. A pátens hivei nem akarták álláspontjukat feladni és már úgy látszott, hogy szakadásra kerül a dolog. Az akkori kerületi gyülések jegyzőkönyvei ujra meg ujra e torzsalkodással foglalkoznak és a küzdelembe még Geduly személyét is belevonták. Ellenfelei azzal vádolták, hogy tagadja a szentháromságot és a reformátusokkal való únióra törekszik. (V. ö. az egyházkerületi közgyülés 1862 augusztus 6.-án kelt jegyzőkönyvének 1. pontjával.) De ilyen gyanusitással és váddal csak néhány izgató illette, a gyülekezetek megbiztak Gedulyban. Ez különösen az egyházak látogatása alkalmával tünt ki, ezek valóságos diadalmenetek voltak és fényes eredménnyel végződtek.

1865 november 30.-án Pozsony városa országgyülési képviselővé választotta meg és ebben a minőségben az 1867 június 8.-án megtartott koronázáson is részt vett. Ott volt abban a bizottságban, mely az uralkodónak a királyi diplomát átnyujtotta. Ezután nemsokára a pátens-zavarok is véget értek és Geduly nyugodtan folytathatta áldásos működését. (Lásd az egyházkerületi közgyülés 1868 szeptember 2.-án kelt jegyzőkönyvének III. pontját.) Ezt a működést első sorban érezte a pozsonyi gyülekezet, mely benne egyik leglelkiismeretesebb és leghivebb lelkipásztorát tiszteli. Ez a fáradhatatlan tevékenység, komoly, méltóságos, tiszteletre méltó egyénisége a legfelsőbb helyen is elismerésre és becsülésre talált. 1873-ban királyi tanácsos lett.

1883-ban, mikor működésének 25 éves jubileumát ünnepelték, a bécsi egyetem tiszteletbeli theologiai doktori cimmel tüntette ki, ő pedig a gyülekezet által neki felajánlott tiszteletdíjból a "Geduly jubileum alapitvány"-t tette két szegény konfirmandus felruházására. 1885-ben a főrendiház reformja után ennek tagja lett és a következő évben a Ferenc József rend lovagja. 1886-ban ünnepelte 25 éves püspöki jubileumát és ebből az alkalomból létesült a "Gedulyanum" nevű ösztöndíj a pozsonyi theol. akadémia hallgatói számára. A király ismételten fogadta kihallgatáson és kegyesen kitüntette. De a kiváló ember ereje fogyni kezdett. 1888 szeptember 22.-én könnyü szélütés érte, ebből kigyógyult, de azóta egyre gyengült. Tisztán irásbeli munkálatokra szorítkozhatott, a szószékre évek óta nem léphetett. Agyrázkódás következtében halt meg 1890 január 29.-én Temetése nagyszerű gyászünnep volt.

1840 május 26.-a óta volt nős. Neje besztercebányai születésü Svehla Anna. Hét gyermeke kivül egy fia élte túl, Gyula, jelenleg a M. Á. V. épitési felügyelője és négy leánya, kik közül a legidősebb Petz Ernőnek, a nemes gondolkozásu harkai papnak neje volt. Hermina nevű leánya Tauscher Béla dr. pozsonyi városi főorvos, kir. tanácsos neje és mint a jótékony nőegylet elnöke Pozsony szegényügyi terén kiváló érdemeket szerzett. Legkisebb leánya, Izabella, Lehrs dr. ismert berlini művészet-történész neje.

Geduly hű, odaadó működése úgy az egyházban, mint a kerületben, de főleg igaz lelkészi egyénisége megérdemli, hogy felejthetetlen legyen és az marad (Geduly püspöktől nyomtatásban megjelent: Oltári beszéd a templomavatás 100 éves ünnepén; a pozsonyi evang. templomok rövid történetével (a Wigandnál 1876-ban megjelent "Festbüchlein" 10. és köv. 1.) Egyházi beszéd a reformáció ünnepén 1881-ben. Pozsony 1881 Heckenast utódjánál.)