Segner Ádám

SEGNER ÁDÁM a pozsonyi gyülekezet történetében nagy érdemeket szerzett patricius család sarjadéka. Maga, Segner Ádám, családjának nem sok becsületet szerzett. A különben szelid Serpilius ezt mondja róla: "Felfuvalkodott, hiu ember volt, aki sem tudományával, sem egyéb adományaival nem volt papnak való."

Gyermekkoráról, tanulmányainak menetéről semmit sem tudunk. Csak hozzávetőlegesen lehet megállapitani, hogy 1680 körül született. (Kereszteléséről a gyülekezet könyveiben nincs adat. Segner Henrik ezredes a családjára vonatkozó széles körü kutatás alkalmával sem tudott ráakadni.) Azt tudjuk még róla, hogy tanulmányainak bevégzése végett 1705-ben Németországba ment. (L. utlevelét Pozsony város feljegyzéseiben 1705 szeptember 3.-áról.)

1706 november 29.-én hivták meg Pozsonyba lelkésznek, de már 1710 nyarán el kellett hagynia helyét, mert Urnapján kemény beszédet mondott a római átlényegülési tan és az oltári szentséggel rendezett körmenet ellen. A mindenható Kollonich biboros, bár a hitfelek mindent elkövettek érdekében, számüzte az országból. (Aulbernak és Segnernek erre vonatkozó levelei: Doc. archivi eccl. evang. poson. Tom. VI.)

Segner Szászországba ment és itt a fejedelmi ház kegyéből a torgaui diakonátust kapta meg. Később a meglehetős terjedelmű Siebenlehn falu lelkésze lett. Itt a remonstránsok és socianusok racionalisztikus, téves tanainak esett áldozatul és ezzel, valamint erkölcstelen életével megbotránkozást keltett. (Segner könyelmüségét jellemzi 1910 június 10.-én kelt levelének az a kijelentése, melyet a hirhedt modori Kleschre vonatkozólag ejt: „Klesch . . . ugyan az én pozsonyi asszonyaimat el nem csábitja tőlem.” Ugyane levelében ismeri be, hogy beszédeinek vázlatát Mayer "Museum"-ából és kidolgozását Thürmann "Frühstunden"-jéből veszi. Mindakettő ismert szamarak hidja volt abban az időben.) A konzisztórium elé állitották és mikor tanitását nem akarta visszavonni, állásától megfosztották.

Erre ujra visszatért hazájába és előbb Sopronban élt, 1734-től kezdve Pozsonyban. Életével itt is botránkozást keltett és racionalisztikus eszméit szorgalmasan hirdette, főleg az ifjuság körében. Templomba csak azért ment, hogy azután a prédikációt megcáfolhassa. Tárgyilagos vitába azonban nem bocsátkozott. 1741 március 30.-án halt meg gutaütés következtében és egyházi szertartás nélkül, éjjel temették el. Nőtlen maradt. (L. Klein : "Nachrichten", I. k. 388. és köv. 1.)