Raabe Károly Ágost

Luther-rózsa

RAABE KÁROLY ÁGOST Pozsonyban született 1804 október 2.-án. Atyja Raabe Dániel kalapos, anyja szül. Kaszberger Magdolna volt. 1818-tól 1823-ig a pozsonyi liceumon járt, előbb azonban egy évig Győrött volt magyar szóra. Theológiai tanulmányait 1823-ban Sopronban kezdte, 1825-ben Bécsben folytatta és 1828; 29 -ben fejezte be Jénában, (Haan, Jena hungarica, pag. 154.) hol a többi közt Baumgarten-Crusius, Danz és Fries voltak tanárai.

1829-ben a később nagy jelentőségre emelkedett Haubner Máté káplánja lett Győrött és 1830 január 20.-án avatta föl Kiss János szuperintendens. Még ez évben választották meg Modorba papnak, ahonnan 1833-ban a vasmegyei Schlainingba hivták. 1841-ben a német gyülekezet élére került Bazinba és 1843-ban végre szülővárosába jutott. Július 9.-én mondta beköszöntő beszédét. 1861-től 1865-ig esperes volt.

Későbbi éveit betegsége, főleg hallásának gyengülése keseritette meg. Ez inditotta arra, hogy Kercser Ede bazini lelkészben segitséget vegyen maga mellé. 1878 július 26.-án halt meg Gmundenben, Felső Ausztriában, ahova gyógyulni ment. Holttestét Pozsonyba hozták és itt augusztus elsején általános részvét közt kisérték az örök nyugalomra.

Neje szül. Dorner Mária volt. Két fiuk született és két leányuk, kik közül az egyik Doleschall későbbi budapesti lelkész neje lett.

Raabe prédikációi közül néhány nyomtatásban is megjelent. A fontosabbak: I. Ferenc emlékezetére mondott beszéd, Szombathely 1835; az uj énekes könyv behozatalakor mondott beszéd, Pozsony 1845; József kir. herceg nádor emlékezete ("Unser Freuden- und unser Trauerfest" füzetben), Pozsony 1847; a pozsonyi gyülekezet 250 éves fennállása ünnepén mondott beszéd, Pozsony 1856; reformáció ünnepére, Pozsony 1862; a magyar alkotmány visszaállitásának hálaünnepén u. o. 1867; a pozsonyi német templom 100 éves évfordulóján ("Erinnerung an das 100-jährige Jubelfest" füzetben), u. o. 1876.

Raabe, amint beszédei bizonyitják, kiváló tehetségű szónok volt, aki ura volt a nyelvnek és hallgatói szivén is uralkodott. De inkább szónok volt, mint prédikátor, inkább művész, mint theológus. A keresztről szóló igét nem értette meg. Hallgatóit gyönyörködtette, elragadta, de nem épitette bibliai (1. Pet. II. 5; Ef. II. 19-22; IV. 11-16.) értelemben. A magánéletben derült lelkű ember volt, jókedvű és ezért általánosan kedvelt ember, ötletes társalgó, olvasott, művészetért lelkesedő, szellemes ember, amilyet a bécsi társaság nevelt a márciusi napok előtt.