Karácsony második napja
Dicsőség a magasságokban Istennek és békesség a földön, de csak az Istennek tetsző emberekben. Lk 2,14.
Talán meglepő, de ez az angyali üdvözlet helyes lefordítása az eredeti görög nyelvből.
Isten dicsősége az ő emberszeretete. Ezt mindenkivel közölte, amikor Jézus megszületett a világra. Látták az angyalok és megértették végtelen jóságát és áldozatát. Hiszen Jézus áldozatul született a világra, hogy a Sátán és az emberi gonoszság rátámadjon. Ő az Isten Báránya. Bárány, aki szelídségével és életodaadásával hozta el a megváltást. Ezt csodálják az angyalok karácsony éjszakáján, de még nem értik az emberek. Igazából a mai napig sem értik. Hogy lehet az erőtlenségben erő? A kiszolgáltatottságban méltóság. A szolgálatban uralkodás. A halálban feltámadás. Isten világrendje ugyanis fordítottja az emberi világrendnek. Jézus arra ösztönöz, hogy cseréljük el a rosszat a jóra. És ezt ő lehetővé teszi. Az ember számára oly nehéz döntés. De aki meg meri lépni ezt a merész lépést, Jézus útjára tér, neki hisz és megszereti őt, megérti, hogy milyen jó, amit ő hozott azé lesz Isten békéje.
Kicsoda az Istennek tetsző ember?
Olyan, mint Jézus. Teljes bizalommal fordul Isten felé. Megalázza magát, mert tudja, hogy ki előtt kell meghajolnia. Tudja, hogy ki méltó hódolatára, engedelmességére. Helyére kerül. A helyünk pedig Isten oldalán van. Nem öntörvényű, magunkban tetszelgő, gyönyörködő, pusztulásba rohanó és pusztulásba vivő ember, hanem bűnt bánó ember.
Mi a bűn? Jézus válasza: Hogy nem hisznek énbennem. Magukban hisznek. Micsoda őrület! Annyi évezred nem volt elég az emberiségnek, hogy felismerje, tévúton jár? Régóta, az inkarnáció óta itt volna az ideje a felébredésnek, a megtérésnek. Isten nem az erkölcsileg tökéletes embert keresi, hanem azt az embert, aki kész belátni a hibáját. A legfőbb hiba pedig az, hogy Isten nélkül – az élet forrása nélkül – akar élni. Képtelenség! Jó, hogy ő nem mondott le rólunk. Talán már mi is lemondtunk magunkról. Ő nem. És van hatalma, szeretetete, türelme, hogy belássuk a tévedésünket. Még tart ez a türelem. Még a kegyelem idején élünk. Hogy meddig, nehéz volna megmondani. Az idő sürget.
Csepel, 2022. december 26.
|