1%

Mit gondoljunk Ábrahámról? Ő a zsidók ősatyja. Ezt nyerte Ő, a hitéért. Ha Ábrahám mindig helyesen cselekedett volna, lenne mivel dicsekednie. De nem Isten előtt! Nem dicsekedhet Istenhez képest! Hisz meg van írva: „Ábrahám hitt Istennek, ezért ezt a hitet, igazságnak számította be neki az Örökkévaló.” Kegyelemben részesült. Nem kiérdemelte az igazságos jelzőt, mint bért. Ajándékba kapta! Cselekedeteiben nem tudott tökéletes lenni. A hitet számította be neki Isten. Dávid is boldognak nevezi azt az embert, akinek van hite, mert beleszámít a megítélésbe. Mert hibátlanul cselekedni, csak hittel lehet! Ugyanis, a hit hűséges Istenhez, s mint ilyen, a lázadást felülírja! „Boldog, akiknek törvényszegése bocsánatot nyert, és akinek vétkei elfedettek.” Meg van írva: „Az az ember boldog, akinek semmiképpen se tartja számon az Úr a vétkeit.” Róma 4,1-8.

Talán kezdjük a végén. Kik boldogok? A gazdagok, a sikeres, népszerű emberek, azok, akik mindent megkapnak, amire vágynak? Az erősek, egészségesek, fiatalok, szépek? A nagy tudásúak, akik másokat tanítanak? A hatalommal rendelkezők? A vallást gyakorlók? A rómaiakhoz szóló levél egy helyen azt írja: Nincs egy igaz ember sem. Azt is írhatná: Nincs egy boldog ember sem. A kettő összefügg, mert a boldogság; az igazság. Az igaz ember boldog. De igazzá (tiszta lelkiismeretűvé, elégedetté) csak a Jézus Krisztusba vetett hit által lehetünk. Ő az, aki áldozatával, halálával, gyógyulást hozott. Elfedettek vétkeink, Isten elleni lázadásunk pedig bocsánatot nyert. Olyan ez az elfedés, mint mikor egy mély sebet bekötözünk. Megállítja a vérzést és meggátolja a seb felülfertőzését. Az Atya bekötözi a bűntől megsebesült embert, ha az ember odatartja a sebet gyógyításra. Aki nem hisz Neki, az nem tárja fel a sebeit Előtte, hanem koszos rongyokba bugyolálja. Azaz: magyarázkodik, önigazol, önmaga, és embertársai előtt.

Vélt érdemeink hangoztatása a hit ellentéte. A kegyelmet nem lehet kiérdemelni, mert kegyelem.

Isten az ember hitét várja és ez a hit beleszámít a megítélésbe. A boldogságra (igazságra) vezető út tehát, hogy hiszek neki. Odatartom a sebeimet, hogy bekötözze, bármilyen mélyek is, bármilyen reménytelennek látom is a gyógyulást, bármilyen képtelenségnek is a megoldást. Ábrahám is ezt tette egykor, ezért “atyja”, előde ő mindenkinek, aki hisz. Forduljunk teljes bizalommal Istenhez, aki atyánk lett a Jézus Krisztus által. Egyáltalán ne kételkedjünk megértésében, együttérzésében, jóakaratában és hatalmában! Mert hatalmas az Isten, hogy rátok árassza minden kegyelmét. Az ember ott rontja el, hogy magabiztosan ítéli meg a dolgokat, megy fejjel a falnak, mert nem akar hinni. Azt hiszi kézben tarthatja az életét, ahelyett, hogy Isten kezébe tenné. Isten azonban nem törődik az emberi megítélésekkel, akár magunkra, akár másokra vonatkoznak. Okkal tekinti ezeket tévesztéseknek. Ő egyszerűen kegyelmet gyakorol. Királyi hatalommal. Kihirdeti, Jézus Krisztus által, hogy megnyugtasson, békét és örömöt adjon. Felülírjon minden félelmet és kétséget, hogy az ember tudja; semmiképpen se tartja számon az Úr a vétkeit. Ábrahám egykor hitt Istennek, és csodákat élt át – mi is lehetünk “Ábrahám”, ha teljes bizalommal fordulunk hozzá. Megtelhetünk életével, erejével. Isten barátai lehetünk, akiknek van (közös) jövője (vele). Ez a jövő pedig örökké valóság, a mindig Vele. Egy szóval: a boldogság.

Csepel, 2021. aug. 8.