Jézus Krisztus örömhíre pedig így kezdődött...
Jézus Krisztus örömhíre pedig így kezdődött: Ahogy megírta Jesaia próféta: Nézd! Elküldöm angyalomat előtted a pusztában; Készítsetek utat az Úrnak! Ez lett János, akit bemerítőnek neveztek. Azért, mert arra szólította fel az embereket, hogy merítkezzenek be és az értelem megújulása révén engedjék el a bűnöket. - Bemeríttettek tehát általa a Jordán folyóban. Nyíltan kimondták bűneiket.
János tevének szőrét viselte, derekán bőr övvel, sáskákat és vadmézet evett. És kihirdette: Jön (már) aki erősebb nálam. Akinek nem vagyok méltó sarujának kötőjét megoldani. Én vízzel merítettelek be titeket. Ő pedig majd bemerít titeket a Szent Szellemben.
Mind vágyunk az Istennel való közösségre. Annak megélésére, hogy nem vagyunk egyedül, hogy van valami nagyobb, jobb, erősebb hatalom, mint amit az élet nyújtani tud. És van is, csak olyan nehezen hisszük el. Akik akkor kitárták szívüket, életüket hittek abban, hogy az Isten meghallgatja őket és küld valakit, aki valóban segítség lesz. Jézusban nem kellett csalódniuk. Akik igazán keresték Istent, benne megláthatták és megismerhették a Megváltót. Most is csak így van. Akik igazán keresik, vágyják őt, megtalálják, mert ő engedi magát megtalálni annak, aki igazán keresi. Isten elrejtett az ember elől. Azért rejtőzik, mert várja az ember odaadó figyelmét, hitét. Azt, hogy valaki teljes szívéből hívja. Mint egykor Jézus, ma eljön Szent Szellem! Őrá van szükségünk. És ma is Jézustól kaphatjuk meg. Őt kell megszólítanunk. Ő adja. Ő a közbenjáró.
Istennel való közösségünknek nem csak a hit a feltétele. Szükség van arra is, hogy elismerjük és elfogadjuk törvényét igazsgágnak. Amikor arról olvasunk az igében, hogy nyíltan kimondták bűneiket, akkor éppen erről van szó. Elfogadták és elismerték Isten igazságát és beismerték a maguk gazságát. Bűneink, mulasztásaink, Isten előtti felelősségünk elismerése nélkül lehetetlen a megbékélés. Elképzelhetetlen a kegyelem kiáradása és a Szent Szellem vétele. Mert kinek van szüksége kegyelemre? Annak, aki fölött kimondták a halálos ítéletet. Ez esetben nekünk kell kimondani ezt magunk fölött. Mentegetőzés nélkül. Mert ha mi ítélnénk magunkat, nem ítéltetnénk el. De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk. 1Kor 11,31.32.
Csepel, 2021. nov. 28.
|