Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten képmására megteremtetett igazságban és valóságos szentségben Ef 4, 23-24.
Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten képmására megteremtetett igazságban és valóságos szentségben Ef 4, 23-24.
Kolossé 1, 15-ben úgy olvassuk, hogy Jézus a láthatatlan Isten képmása. Amikor tehát arra bátorít minket az ige, hogy az új embert öltözzük fel, akkor azt mondja, hogy Krisztust öltözzük fel. Az ember önazonossága nem más, mint a Krisztussal való egysége. Krisztustól függetlenedve meghasonlott. Az önazonosság a legfontosabb! Ne látszat-emberek legyünk, ne szerepet játsszunk a lelepleződés szüntelen veszélyével! Ez nemcsak a mások előtti hitelesség miatt fontos, hanem a lelkiismeret miatt is. Rossz lelkiismerettel ugyanis nem lehet, vagy legalábbis nem jó élni. A világ is ismeri azt, hogy: Légy önmagad! Ezzel csak az a gond, hogy az ember a bűn miatt éppen önmagát veszítette el. Akivé lenni tud, az csak önmaga torzképe. Krisztusban lehet újra önmaga = Isten képmása. Hiszen eredetileg annak lett teremtve. Paradox, de mégis valós szókapcsolat: Önazonosság Krisztussal.
A keresztyén ember nem kérhet számon változást a világon, de önmaga megvált(oz)ását kell, hogy számonkérje Krisztuson. Ez hit a javából! Mi a változás? Azt mondja az ige, hogy elmétek szelleme szerint... Nem pszichológiai bűvészmutatvány, nem agykontroll, hanem spirituális hatalomátvétel. Az ön-uralomból a Szent Szellem uralma alá. Jézus mondta: Mikor az erős fegyveres őrzi az ő palotáját, amije van, békességben van, de mikor a nálánál erősebb reá jövén legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott, és amit tőle zsákmányol, elosztja (Lk 11,21). Áldott légy Jézusom, mert győztél bennem! - énekeljük egy szép énekünkben. Reménységünk, hogy ez történik velünk. Újjá lesz minden. Mi magunk is. Az idő múlása önmagában semmin nem változtat. Legfeljebb öregszünk. A változást – ami szükséges és jó – Krisztus hozza. Nekünk az időben, és egyszer majd az idők végén mindeneknek.
Csepel, 2020. jan. 1.
|