Hetvened vasárnap
Mk 7,5-6
Azután megkérdék őt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret? Ő pedig felelvén, mondta nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ézsaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig távol van tőlem. Mk 7, 5-6.
Ez a kézmosás dolog nem higiéniai kérdés volt, hanem vallási.
A rituálé része.
Jézus szerint a rítus – a szertartás – átvette az uralmat és képmutatásra nyújt alkalmat. A vallás mindig megfoghatóbb az együgyű ember számára, ha rítusokból áll. Hajlongás, kézmozdulatok, eszközök használata – legközelebb a katolicizmusban érzékelhetjük ezt (szobrok, képek, zászlók, örökmécses, monstrancia, ereklyék, rózsafüzér, szentelt víz füstölés, evés- nem evés stb). Ugyanakkor megjelenik más vallásokban is – még olyan filozófiai ihletésű vallásban is, mint a buddhizmus (imamalmok). Megjelenik az iszlámban is (Kába-tisztelet, mosakodások, leborulások az imaszőnyegre stb.) Jézus szerint a rítus nem integráns része az istentiszteletnek. Jézus szerint az istentisztelet a szívben történik.
Ha a szívünkben tiszteljük Istent – ami Jézusnál a felebarát (szülő, gyermek, embertárs) tiszteletével és szeretetével egyenlő, az tiszta ügy (spirituális értelemben is).
A nehézség ott van, hogy az ember szívében jó néhány más dolog is van a szereteten és tiszteleten kívül. Gonosz gondolatok, házasságtörés, kéjvágy, gyilkosság, lopás, telhetetlenség, gonoszság, álnokság, csábítás, irigység, istenkáromlás, önimádat, esztelenség ... Ezeket csak példának sorolja. Van még más is.
Nyilván az emberi szívvel kell történnie valaminek, hogy Isten-tiszteletre képes kegyen. Ezt már az ószövetség népe is hallotta, amikor a próféta így szólt: "És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt." (Jóel 2,13.) Jézus pedig: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig távol van tőlem. (Mk 7,6)
Ezek után csak az a kérdés: Mi motiválja az embert, erre a változásra? Semmi. Marad a kegyelem, Isten intervenciója – a kereszt – és nyomában a Szent Lélek általi újjászületés. Ezért prédikálunk a Krisztus áldozatáról és hisszük, át is élhetjük, hogy Krisztussal meghalván a bűnnek, vele együtt feltámadva Istenéi vagyunk, szív szerint is...
Csepel, 2018. jan. 28.
|