Kivánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak temploma után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé! Zsoltárok 84.
Kivánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak temploma után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé! Zsoltárok 84.
A lélek és a test Isten után vágyakozik. A találkozás lehetséges ideje és helye a templom. Isten soha nem okoz csalódást az utána sóvárgó embernek. Annak, aki nem valamiért keresi őt, hanem ő magáért. Nem örülnénk, ha gyermekeink csak azért keresnének fel minket, hogy kapjanak valamit. Az ember sóvárgása nem dolgokra irányul, még csak lelki dolgokra sem, hanem magára Istenre. Aki magának akar életet és gazdagságot, meglehet üres kézzel megy el. Boldog azonban, aki Istenben lesz gazdag. A zsoltárban a fecske meg a veréb is fészket rak a templom eresze alatt. Az ember is keresheti helyét Isten mellett a madarak együgyűségével. Jézus köré is úgy gyűltek egykor, mint madarak a kiszórt magra. Leültek köré. Haza se akartak menni. Aki Istennel tölt időt, magával viszi azt a hétköznapokba. Az ugyanis időtlen idő. Maga az örökkévalóság. Ez az, ami széppé teszi az életet: “Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt” (7. v) Aki Istennel indul, hozzá is érkezik. Nem napról-napra él, hanem erőről erőre jut. Az emberi erő elfogy. Isten ereje az igazi megújuló energia. :) Az együttlétben kérhetünk személyes figyelmet is. Hátha letekint az égből és megkönyörül, hogy életünk jó irányt vegyen. Napunk ő a borúban, paizs a ránk hulló gyalázkodás idején. (12. v) Görcsbe ránduló boldogság-kereséseink, gyerekes szeretet-követelődzéseink helyett az egyszerű létet ígéri: Boldog, aki bízik Benned. Seregeknek Ura! (13. v)
Csepel, 2019. szept. 22.
|