Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai...
Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert a vámszedő helyen ülni, akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: Kövess engem! Az felkelt, és követte őt. És történt, amikor Jézus asztalnál ült a házban, hogy sok vámszedő és bűnös jött, és odatelepedett Jézushoz és az ő tanítványaihoz. Meglátták ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak: Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.” Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket. Mt 9, 9-13.
Jézus választása, amikor tanítványokat keres, nagyonis tudatos. Olyanokat választ, akik hajlandók tanulni. Nem gondolják magukról, hogy már mindent tudnak. Készek újat befogadni, addigi dolgaikat átgondolni, átértékelni. Ez nem státusz és korfüggő. Van, aki már gyerekkorában sem akar tanulni, de ismertem olyan idős asszonyt, nagyanyámat, aki hetven évesen is érdeklődött az újdonságok iránt. Izraelben, Jézus korában sokan voltak, akik úgy érezték mindent tudnak már Istenről. Ismerik a Tórát, ismerik a törvényeket. Ezek betartása révén az Istennel való kapcsolatuk rendezett. A szokások megtartásával – ami akkor az áldozatokat jelentette – vélték rendezni lelki életüket. Az áldozat jelentette a templomi állat-áldozatot, de nem csak azt, hanem a lelki áldozatokat is: imádkozó élet, adakozás, önmegtartóztatás. Amikor Jézus azzal az igénnyel állt elő, hogy személyén keresztül lehet Istennel kapcsolatba lépni, nem értették. Jézus Isten irgalmas arcát mutatta az emberek felé. Ezt tekintette legfontosabbnak. Azt, hogy nem féljünk Istentől, felragyogjon előttünk dicsősége, ami a megbocsátó, elfogadó szeretet. Jézus szerint, ha ezt megismeri, megérti valaki, akkor kerül Istennel közösségbe. Ez formálhatja át életét. Viszont szeretve Istent új módon tekinthet az ember önmagára és a másik emberre is. Így a vallás nem marad magánügy, nem lesz individuális önmagunk körül forgás, amiből a másik ember kimarad. Lényegét tekintve együttérzés, együtt szenvedés, együtt örülés lesz. Ez volna – Jézus szerint – a vallás igazi formája. Istentisztelet. Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal! Más helyen: Ha megtettétek eggyel a legkisebbek közül, velem tettétek meg. Nyilvánvaló, hogy ez nem igényel semmiféle rítust, szertartást. Kérdés, hogy mennyire vagyunk nyitottak ezt megtanulni Jézustól? A modern ember zárkózott. Szigorú. Könnyen ítél, mert csak magára gondol. Ahogy Halász Jutka énekelte: Szeretni sajnos senki nem tanul...
Csepel, 2022. febr. 13.
|