|
Kiszállt tehát Noé és vele fiai, a felesége és fiainak a feleségei, és kijött a bárkából valamennyi állat, lábasjószág és csúszómászó, amely nyüzsög a földön, faja szerint...
Kiszállt tehát Noé és vele fiai, a felesége és fiainak a feleségei, és kijött a bárkából valamennyi állat, lábasjószág és csúszómászó, amely nyüzsög a földön, faja szerint. Ekkor Noé oltárt épített az Úrnak, vett minden tiszta állatból és madárból, és egészen elégő áldozatokat mutatott be az oltáron. Az Úr megérezte a kedves illatot, és szívében azt mondta az Úr: »Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt: mert az emberi szív gondolata gonosz, ifjúságától fogva. Nem sújtom többé az összes élőlényt úgy, ahogy tettem. Amíg tartanak a föld napjai, meg nem szűnik többé a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, az éjszaka és a nappal. Majd ezt mondta Isten Noénak, s vele fiainak: Íme, szövetséget kötök veletek és utódaitokkal, és minden élőlénnyel, nem lesz többé vízözön, amely elpusztítja a földet. 1Móz 8.9.
Egy szent pillanatban látjuk Noét, az özönvíz hősét, Isten szolgáját, számtalan élet megmentőjét. Éppen istentiszteletet tart, családjával együtt. Hálaáldozatot füstölögtetnek el Istennek a kövekből összehordott oltáron. Isten pedig rátekint áldozatukra. Mintegy el is fogadja azt, de itt meg is akad a szép pillanat, mert Isten, az ő szívében olyan megállapítást tesz, ami megkérdőjelez múltat, jelent és jövőt. “Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt: mert az emberi szív gondolata gonosz, ifjúságától fogva.” A legfájóbb szó ebben a megállapításban az, hogy “mert”. Nem is illik a mondatba. Jobban odaillene az, hogy “bár”, vagy “noha”. Azért nem ítél többé az Isten, mert az ember gonosz? Van ennek így értelme? Igen. Legalábbis az isteni logika szerint. Isten szándéka ugyanis nem a büntetés, hanem a változás. Ha nincs változás, nincs értelme a krízisnek sem. Noé és fiai látták a világméretű katasztrófát, látták a világ megváltozását, de mindez kevés volt ahhoz, hogy változzanak. Nem indult meg a szívük Istennek való engedelmességre. Ez hamar meg is mutatkozik majd magatartásukban. Noé szőlőt ültet és lerészegedik. Szégyenét egyik fia kigúnyolja, a másik kettő pedig ez ellen fordul. Ahelyett, hogy szétszélednének a föld újbóli benépesítésére, letelepszenek Sineár földjén, összefognak Isten ellen. Elkezdik építeni Bábelt, hogy maguk is isteni magasságba emelkedjenek. Milyen tipikus, a mai napig ismétlődő események. Önpusztító stimuláció, irgalmatlanság, egymásra való acsarkodás és egyre modernebb Bábel tornyok építése, hátha megistenülhetne mégis az ember. És az Örökkévaló mindezt látja előre. Váratlan dologra szánja el magát. Egyoldalú szövetséget köt az emberekkel és a világ minden élőlényével: Nem lesz többé világra szóló pusztulás. Isten vigyázni fog az emberek világára. Gondviselésének jele a szivárvány, amelyet jelképesen a korabeli emberek Isten íjának tekintettek, amit ő leeresztett mert békét kötött a világgal. Ennek a békének megtestesítője aztán Jézus is, az új szövetség hozója. Azé a szövetségé, amelynek emberi oldala a feltétlen bizalom, Isten részéről pedig a feltétlen szeretet. Itt pedig azon a szón van a hangsúly, hogy “feltétlen”. Ez sok fejtörést okozott már eddig is az emberiségnek, és még fog is, mert épp olyan megfoghatatlan isteni logika vezérli, mint azt a Noé idejében kötöttet, hogy nem lesz többé ítélet, mert az ember nem változik meg. Sajnos.
Csepel, 2021.jan. 10.
|
