És adok néktek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek bölcsességgel és megértőn. Jer 3,15.
És adok néktek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek bölcsességgel és megértőn. Jer 3,15.
Az ókorban - különösen a bibliai földeken – a pásztor elsősorban nem vallási vezetőt jelentett. Annyiban jelenthetett azt, amennyiben egy népnek a királya és főpapja ugyanaz volt. Két fontos jellemzőt kell megértenünk Isten népével kapcsolatban:
- Isten népe kezdettől közvetlenül járulhatott Isten elé. A zsidó papság nem közbenjáró (pontifex) szerepet töltött be a nép és Isten között, hanem csak a kultusz szolgálója volt. Ismerte az áldozatit törvényeket és végrehajtotta az áldozatokat. Aki az áldozatot hozta, aki Isten elé járult, az voltaképpen az egyszerű ember volt. A főpap is csupán őt vagy a népet képviselte Isten előtt.
- Isten népének királya kezdetben maga Isten volt. Választott emberein – a pátriárkákon, a bírákon és a prófétákon keresztül kormányozta népét. Így adott törvényeket. Így is kérte számon. Isten népe, Izrael eredetileg teokrácia volt a szó legnemesebb értelmében. Nem magukat istenítő emberek vezették, hanem maga az Úr. Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel! (Zsoltárok 80, 2.)
Ez a két pillér, amire Isten népének élete fölépült, ledőlt. A papok visszaéltek hivatalukkal. Kihasználták és elbizonytalanították az embereket. Tudásukkal visszaéltek. Szolgálat helyett uralkodni akartak. Beleavatkoztak a politikába. Hitelességük megkérdőjeleződött.
A nép kikövetelte, hogy királya legyen, aki uralkodjék rajta, mint más népeken is. Egy ember, aki fölébük magasodik, vezeti őket. Hihetetlen, de igaz, hogy az élő Isten vezetését és hatalmát lecserélték az ember királykodására.
Mi volt ennek az oka? Egyszerű: Nem akartak Istennek engedelmeskedni és neki szolgálni. Ennek megfelelően alakult a sorsuk is. Végpusztulás szélére sodródtak.
Igénkben Isten ígérete hangzik el, melyben olyan királyt ígér, aki szíve szerint való. Ő lesz népének pásztora. Tudjuk, hogy egy ilyen született: Jézus Krisztus. Ő legeltet, Luther fordítása szerint: vezet, bölcsességgel és megértőn. Jézus mondja: Én vagyok a jó pásztor! A jó pásztor életét adja a juhokért. (János 10, 11.) Jézus bölcsessége az élet-odaadás. Motivációja pedig a megértő szeretet. Milyen úton vezet Jézus? A kereszthordozás útján. Ezen az úton nem terem babér, csak töviskorona. Ugyanakkor ez nem a halál, hanem az élet útja. Másokért odaszánt élet – az élet egyetlen értelmes alternatívája itt a földön. A vége pedig a feltámadás új testben, az Isten új Teremtésében. Ezen az úton a Jézus-követők motivációja sem lehet más, mint a (meg)értő szeretet. Ma is él egy nép a földön – Krisztus népe – melynek királya és főpapja egy. Az ő kedves keze alá hajtva magunkat járjuk az Élet-utat. Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. (1 Péter 5, 6.)
Csepel, 2018. ápr. 15.
|