Ha – emberileg szólva – vadállatokkal küzdöttem Efezusban, mit használ nekem? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor csak »együnk és igyunk, mert holnap meghalunk«. Ne engedjétek magatokat félrevezetni: »A gonosz társalgás megrontja a jó erkölcsöt.« Józanodjatok ki teljesen, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat!
Ha – emberileg szólva – vadállatokkal küzdöttem Efezusban, mit használ nekem? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor csak »együnk és igyunk, mert holnap meghalunk«. Ne engedjétek magatokat félrevezetni: »A gonosz társalgás megrontja a jó erkölcsöt.« Józanodjatok ki teljesen, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat! (1Kor 15,32-34)
Keresztyén emberekként – különösen ha Jézus Krisztus mellett hitet teszünk – furcsa helyzetekbe kerülhetünk. Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen. I. Pt 5,8. Pál azt mondja; vadállatokkal küzdött Efezusban. A római állatviadal – akkoriban jól ismert - képét használja helyzete leírására. Az arénéban kiszolgáltatottság, megalázottság, halál volt. Az állatok elé vetett emberek között nem voltak túlélök. Pál azt írja, hogy az ő reménysége nem ebben az életben van. Azért kerül terítékre, mert hisz Jézus Krisztusban. Sőt, ezt meg is vallja, hirdeti a holtak feltámadását. Ez mind embereknek, mind a gonosznak erősen csípi a szemét. Készülni az eljövendőre életidegen dolognak látszik. Nekünk belső küzdelem, embertársaink számára pedig bolondság, hiszen a világ egyszerű filozófiája az "együnk igyunk, holnap úgyis meghalunk…" Aki pedig mást mond, azt minden módon elpusztítani, magalázni, kirekeszteni megszégyeníteni, tetten érni igyekeznek. Erre legalkalmasabb az, amit Pál így fogalmaz: “gonosz társalgás”. Ez a furcsa kifejezés csak az eredeti görög szövegben olvasható. Van olyan érintkezés, bizalmas viszony, ami félrevezet. Először méz, azután méreg. Bárki elsodródhat így Krisztustól, vígaszt keresve. Emberektől remélve azt, ami csak Istennél van, megrészegül és elveszíti erkölcsi érzékét. Lehet, hogy valaki már ismerte Istent és mégis olyan helyzetbe sodródik, mintha sosem ismerte volna? Válaszul álljon itt egyik énekünk néhány sora: “Kövér évek után a soványak hitemben is egyre be-beállnak. Bár szép a kezdet, még a célig minden el is veszhet. Kislelkűen míg én tétovázok, megindulnak, el is hagynak mások; s megszégyenülve öntöm bánatomat sűrű könnybe.” - De van reménység is: “Ha elhamvad hitem mécsvilága, Szentlelkedet, Uram, fuvalld rája! Lobogjon újra, hogy e hideg szívet lángra gyújtsa.”Ev. ÉK 383
Csepel, 2019. jún. 30.
|