Meddig bánkódsz még Saul miatt?
Meddig bánkódsz még Saul miatt?
Saul a megtéretlen ember, akinek Isten esélyt adott. Ő azonban nem élt vele. Ő a test szerint gondolkodó és cselekvő ember. Ezért hiába szállt rá is az Isten Lelke, nem tudott megnyugodni rajta. Elűzte az ellenmondással, az ellenszegüléssel. Istennek ellenszegülni ördögi dolog. (Nem véletlenül költöztek Saulba utóbb démonok, amik gyötörték őt.) Miért? 1. Mert Isten jó és jót tesz mindenkivel, ezért a legnagyobb igazságtalanság ellene szegülni. 2. Mert a teremtmény nem szállhat szembe alkotójával, ez a legnagyobb hálátlanság. 3. Mert Isten nem ejt át senkit és nem hagy cserben, ezért a bizalmatlanság vele szemben otrombaság. Saul megkapta a királyságot, de nem élt királyként. Isten királyságát kapta, amit megvetett és emberi királyságot akart létrehozni. Ezzel példája lett a mindenkori embernek, aki nem akar élni Isten erejével, hanem a saját erejére épít. Nem fogadja el Isten vezetését, mert ő jobban tudja… Válságos helyzetben pedig fölmondja a bizalmat, mert jobban bízik magában, mint az Örökkévalóban. Szóval nagyon el tudjuk szúrni. Aztán senkit sem okolhatunk, hogy nem éltünk a királyságban, amit nekünk Jézus elkészített. Hiába bánkódik Sámuel Saul miatt, mert ott már nincs segítség. Az Ádámtól örökölt testi emberünkön nincs segítség. Ha azt siratjuk nincs segítség. A kiválasztott király Dávid, aki Isten szellemének engedni fog. Ezt látja benne meg a Mindenható. Ezért választja őt és nem a nagy macsó testvéreit. Mert Istennek olyan férfi kell és olyan nő, aki el és be tudja fogadni az ő erejét és az Úr harcait vívja nem a maga elgondolása szerint téblábol a világban. Ha Saul – a sok józan megfontolása közepette – ördögi figura, akkor Dávid jézusi-ember. Nem hibátlan, mégis hibátlan, mert a szíve tökéletes Isten iránt. Elfogadja a felkenetését. Királynak tekinti magát a koszos, rongyos pásztorgúnyában is. Dicsőíti Istent, mert nagy dolgot tett vele. Ha Ő mondta, akkor meglesz a trón is. Isten felé nyitott szívvel él: ezért Isten ereje (Lelke) újra meg újra átjárhatja. Nem szegül ellene az igazságnak, akkor sem, ha az a bűneit leplezi le. Királysága - emberi léptékkel - nem egy sikertörténet, de ő mindvégig király marad és királyként hal meg. Mi a mennyek királyságát kaptuk. Jézus Krisztus tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: övé a dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen (Jel,1,6.) De el is lehet rontani. Ha „sault” siratjuk, nem lehetünk „dáviddá”.
Csepel, 2021. máj. 23.
|