|
Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és senki el nem veszi tőletek örömeteket És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Jn 16, 22.23/a
Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és senki el nem veszi tőletek örömeteket És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Jn 16, 22.23/a
Vannak kérdéseim, amiket a szívemben hordozok és Isten felé irányulnak. Mégis úgy vagyok velük, hogy ha Jézus leülne mellém röstelleném föltenni őket. Végül is a válaszok már régen ott vannak valahol bennem, fölösleges lenne megfogalmazni, szavakba önteni őket. Jézus egy fordulópontról beszél a tanítványoknak, ami után minden megváltozik, új értelmet nyer, egyáltalán értelmet nyer… Ez a fordulópont pedig nem más, mint a feltámadás. Nem csak mint páratlan történelmi esemény, hanem sokkal inkább mint újfajta jelenléte Istennek a világban. Krisztus bennünk és hit által mi is Krisztusban. A szüntelen örömre forduló szomorúság paradigmája, ami felülír mindent, ami olyan csüggesztő. Vitathatatlan remény, mint az hogy éjre nappal jön. Életünkben és halálunkban egyaránt. Ok nélküli öröm ez és ezért kikezdhetetlen. Senki el nem veheti, el nem múló. Nem foszlik szét, mint a világ öröme, ami délibáb csupán. Attól azért félünk, mert tudjuk milyen tünékeny és milyen mély utána a kiábrándulás. Ellentétes irányú mozgás van. A világ kínálta öröm szomorúságra fordul, Krisztusban a szomorúság örömre. A világ sok okot talál/kínál az örömre. Krisztus csak egyet: Önmagát. Jelen-valóságát. Szellemének összeolvadását a miénkkel. Békét, amiben eltűnik az ellentmondásos gondolatok kavargása és a mindent megérteni és irányítani akarás gyötrő nyugtalansága, amivel az ember önmagát kínozza. Persze meg lehet kérdezni, hogy akkor a világ kínálta örömökről le kell-e mondani azért a másikért, amit Krisztusban kapunk? Semmiképpen! Krisztus szelleme bennünk megszűri és inkább fokozza a világ örömeit. Vele átélve azokat van valami többletünk: A jó lelkiismeret. Az, hogy amikor örülünk, velünk örül az Isten. Jézus mondja: Az angyalok örülnek a mennyben, ha megtér egy bűnös. Ez ugyebár azt jelenti, hogy valakinek a földön Krisztus költözött a szívébe és ami rossz volt, az már a múltté és újjá lett/lesz minden. Ismerjük az igét, hogy Isten szeretet. Nem venném a bátorságot, hogy beleírjak a Bibliába, de széljegyzetként azért odabiggyeszteném valahova, hogy Isten öröm. Leginkább pedig abban leli örömét, ha mi is megleljük igaz örömünket. A mellékelt dal szerint az ember csepp a tengerben. Ez igaz. A refrén – ami eredetileg a szerelemről szól – Jézusra és az Isten szerelmére vonatkoztatva igazán igaz. Ő nekünk adta magát, hogy mi is merjük neki adni magunkat és mondhassuk: Minden jól van már, hogy itt vagy…
2020. május. 3.
|
