Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban...
Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel. Ap csel 2, 42-43. 47.
Az első gyülekezet tanuló közösség volt. Kitől tanultak? A tanítványoktól. Lényegében Jézustól. Sokat tanulhatunk könyvekből. Tanulhatunk emberektől is. Tanulunk az élettapasztalatokból is. Legjobb azonban, ha Jézustól tanulunk. Amit ő tanít nekünk, az nem elméleti tudás. Isten dolgaira tanít. Szava az élet beszéde. Aki hallgatja és megtartja, él általa. Boldogok, akik hallgatják és megtartják…
Az első gyülekezet szeretet-közösség volt. Koinónia. Ez a görög kifejezés olyasmit jelent, hogy érezni egymás lelkét. Az emberi élet fájdalmas velejárója a magány. “Nincs emberem!” kiált fel fájdalmasan a bethesdai beteg. Jézus egymásra bízott minket, hogy senki ne maradjon egyedül, aki hozzá tartozik. Legyen közösség, megértés, beleérzés egymás életébe, szívébe bármilyen terhet hordoz vagy örömöt érez. Keresztyénnek lenni nem magánvállalkozás. “Örüljetek az örülővel, sírjatok a síróval!”
Az első gyülekezet úrvacsorai közösség volt. Egy kenyér, amit megtörtek – Krisztus teste. Közös kehely, melyből mindnyájan ittak – Krisztus vére. Ennek az az üzenete, hogy senki sem tartotta magát különbnek a másiknál. Vallották, hogy mindnyájan Isten kegyelmére szorulunk és abból élünk. Egyedül Jézus vére oldoz fel és köt minket a mennyországhoz. Nem vagyunk méltók, de meghívottak vagyunk az Úr asztalához itt és majd örökké. A keresztet nem feledhetjük. “Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”
Az első gyülekezet imádkozó közösség volt. Milyen nehezen formálódnak az első imádkozó szavak egy ember ajkán! Mint rég nem látott ismerős előtt állunk Isten előtt. Nem is tudjuk mit mondjunk. Jó, hogy a Szent Lélek segít szavakká formálni szívünk érzéseit és gondolatait. Isten ragyogásában a hála és a magasztalás szavai születnek meg. Ha arányítanánk, akkor imádságunk nagy része ez kellene legyen. “Ha eljön hozzátok a vigasztaló, engem dicsőít majd” – ígérte az Úr.
Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel. Az első gyülekezet növekvő közösség volt. Ám nem csak számban növekvő. A növekedés lélekben történt. Ma is ez volna a lényeg. Akik vannak, akiket Isten elhívott, legyenek Szent Lélekkel teljesek. Isten gyermekei, az üdvösség várományosai.
Csepel, 2022. június 12.
|