Szent este 2019. 12. 24.
Szent este 2019. 12. 24.
És hozzámenvén egy írástudó, mondta néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy. Jézus pedig így felelt: A rókáknak barlangjuk van, a madaraknak fészkük; de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtani.
Mt 8, 19-20.
Gyermekkorom első hosszabb olvasmánya volt Fekete István Vuk című állatregénye. Újra meg újra elolvastam, annyira tetszett a főhős bátor és szabad élete. Lehet, hogy Jézus olvasta a Vuk-ot, mert azt mondja, hogy a rókáknak barlangjuk van? :)
Azt tudjuk, hogy nem házban, vagy kórházban született, mint a mai gyerekek többsége. Betlehem környékén az eső a puha mészkőbe nagy barlangokat vájt, ahová hűvös, zord időben a pásztorok behajtották a juhokat. Itt született az Isten fia, aki magát hangsúlyosan Emberfiának mondta. A tudatosan vállalt emberség fontos volt számára. Annak sem a napos oldalát választotta, hanem a küzdelmes, de értelmes megélését: A mennyei Atya akarata szerint. Mindvégig.
Serdülő koráig hazájától távol, Egyiptomban élt emigrációban, mert otthon halálra keresték.
Az úgynevezett családi fészek sosem adatott meg neki. Felnőtt korában pedig ő maga választotta azt a szabadságot, amely lehetővé tette, hogy vándorolva sokaknak beszéljen Istenről. Akkoriban ugyanis nem volt rádió, TV vagy internet. Csak személyesen lehetett átadni az üzeneteket.
Talán jobb is volt úgy. Hiszen ha valakinek fontos mondanivalója van, akkor azt jó, ha alátámasztja a személyes jelenlétével. Ne üzengessen!
Az evangéliumokban olvassuk, hogy a róka- és madár-élet ellenére voltak, akik befogadták. Házuk és asztaluk vendégeként. Jézus azonban továbblépett és a szívük vendége akart lenni. Ma is lehet vendégünk Jézus? Ajándékot is hoz. Persze másfélét, mint amit mi adni szoktunk ilyenkor. Mit? Egy régi imádság így sorolja: Az elesettnek új erőt, az aggódónak megnyugvást a keményszívűnek szeretetben megindulást, a gyászolónak vigasztalást. Fontos, igazán fontos dolgokat. Isten ajándékait, amelyek élhetővé, sőt széppé teszik az életet és reményteljessé a halált. Mindazáltal ki is lehet zárni Őt. Elnyomhatja szívünkben szelíd hangját a karácsonyi öröm-gyár zakatolása. Bezárkózhatunk bánatunkba vagy akár vélt örömeinkbe is. És akkor megint beteljesítjük az igét: Nincs hová fejét lehajtani. Egy másik ige folytatása azonban így szól: Akik pedig befogadták, hatalmat adott azoknak, hogy Isten – igazán boldog – gyermekeivé legyenek. Karácsonykor a felnőttek is kicsit gyerekké lesznek, emlékeznek régmúlt Karácsonyokra. Legyünk hát gyermekek, de olyan értelemben, ahogy érdemes. Jézus befogadása által Isten fiai és lányai. Hiszen ezért jött a mennyből és lett – Emberfia.
Csepel, 2019. dec. 24.
|